Utólag belegondolva nem volt téves az a hozzáállás, hogy az aláírásgyűjtés alatt nem szólalt meg az olimpiapárti tábor, hanem átengedte az egész nyilvánosságot az olimpiaellenes hangoknak? A vita során szóba került a politikai egység felbomlása a kérdésben, de például az MSZP az első hetekben nem foglalt egyértelműen állást, nem is gyűjtöttek aláírást, csak a végén. Közel sem biztos, hogy összegyűlt volna ennyi aláírás, ha vállalja a vitát az olimpiapárti tábor.
A mai napon egy többé-kevésbé, sőt, kifejezetten jó vitán vagyunk túl, szakmai érveket lehetett ütköztetni. Én úgy láttam, hogy az elmúlt hetekben, egy felfokozott kampányüzemmódban a higgadt szakmai vitáknak nem volt tere. Most eljött ezeknek az ideje, hát sok idő nem jutott rá. Szerintem elég fontos a magyar olimpia ügye és a tanulságok levonása is. A visegrádi országok NATO-csatlakozásával kapcsolatban annak idején Clinton elnök azt mondta: nem az a kérdés, hogy csatlakoznak-e, hanem az a kérdés, hogy mikor. Az olimpia kapcsán is ezt gondolom. Hiszem, hogy nem az a kérdés, hogy lesz-e Budapesten olimpia. Ennél optimistább vagyok. Szerintem egyszer lesz, nem tudom, hogy én megélem-e. Hanem az a kérdés, hogy mikor. Tehát érdemes folytatni. Most annyi haszna biztos van a dolognak, hogy reflektorfényben van az ügy. Van érdeklődés. Itt is ugye telt házas vitát folytattunk le. Folytassuk a vitákat, megbeszéléseket, vonjuk le a együtt a tanulságokat, hátha egyszer eljön a mi időnk.
De biztos, hogy jó döntés volt átengedni a nyilvánosság terét? Nem volt ellenérv, csak az olimpiaellenes érveket hallottuk.
Ezt nem lehet megmérni. Erre objektív választ nem lehet adni.
Tehát most is azt gondolja, hogy jó volt az, hogy egy hónapig lényegében nem szólalt meg az olimpiapárti tábor?