Titkolják, megtudtuk – ennyiért privatizálhatták a postai pénzszállítást Spéderék

2016. június 7. 4:14
Egy hónapos késéssel ugyan, de személyesen is feltehettük kérdéseinket a Magyar Posta vezérigazgatójának az MPT Security Zrt. eladásáról. A válaszoktól nem lettünk sokkal okosabbak, továbbra is titkolják, hogy miért és mennyiért adta el pénzkezelő leányvállalata ötven százalékát az állami nagyvállalat Spéder Zoltán érdekeltségeinek – a 2015-ös beszámolókból azonban a Mandiner kisakkozta, mennyi lehetett a vételár. Nagy pénzszállító-történet, Defenddel és Simicskával.

Bohózatba illő párbeszédekkel folytatódott a Magyar Posta pénzszállító cégének eladása körüli kalamajka múlt hét végén, amikor az állami cég végre beváltotta Lázár János egy, még április 28-án tett ígéretét, és a Mandiner lehetőséget kapott, hogy feltehesse kérdéseit a vezérigazgatónak. A kancelláriaminiszter április 28-i kormányinfóján érdeklődtünk először arról a furcsa magánosításról, amelyben a Lázár felügyelete alá tartozó Magyar Posta Spéder Zoltán nagyvállalkozó, bankár, Index-tulajdonos érdekeltségeinek passzolta le pénzszállító és -feldolgozó cégének felét úgy, hogy a pályáztatást mellőzték, s sem a többség, sem az irányítás nem maradt az állami többségi tulajdonú Posta kezében. 

Legalább azt szerettük volna megtudni tavasszal, mennyit fizetett az évi öt-hatmilliárdos bevételt produkáló, de ennek akár duplájára is képes, akár piacvezetővé is tehető MPT Security Zrt. részvényeinek felét megszerző Takarékbank Zrt. és Spéder-bank, az FHB – előbbi 40, utóbbi 10 százalékos részt szerzett az állami részvénytársaságban. 

Lázár a kamerák kereszttüzében ügyesen bújt ki akkor a válaszadás alól úgy, hogy közben határozottnak és nyitottnak is mutatta magát. Felajánlotta ugyanis, hogy a Magyar Posta székházában a Mandiner betekinthet a privatizáció dokumentumaiba, ott majd választ kaphatunk kérdéseinkre. 

A Posta vezérigazgatójával végül több mint egy hónappal később, június 2-án, múlt csütörtökön találkozhattunk egy órára. Hiába küldtünk részletes listát előre arról, milyen dokumentumokat, szerződéseket szeretnénk látni, a találkozón egyetlenegyet sem kaptunk meg ezek közül. Szarka Zsolt ehelyett egy vetített prezentációval megtámogatva igyekezett meggyőzni minket arról, hogy jó üzlet volt a Postának a magánosítás és az FHB-val való összebútorozás. Rövid ízelítő a múlt heti kérdés-felelekből:

Ezek szerint most sem mondja meg, mennyiért adták el az MPT felét?

Nem.

Annak ellenére sem, hogy bírósági ítélet van róla: az ár közérdekű adat?

Nem. Üzleti titok. A piaci versenytársak információhoz juthatnának az árból, ami hátrányos lenne a cégre.

Kinek lenne hátrányos? A Posta, vagy a Spéder-érdekeltségek kezdeményezték, hogy üzleti titok legyen?

A partnerekkel közösen állapodtunk meg erről az adásvételkor. 

Nyilván. Megállapodni csak közösen lehet. Azt kérdeztük, kinek állt érdekében, ki kezdeményezte.

Közösen állapodtunk meg.

Ki kezdeményezte?

Közösen állapodtunk meg.

Mielőtt azonban további süketek párbeszéde-helyzeteket villantanánk fel múlt hétről, valamint más források segítségével mégis bemutatnánk, mennyit fizethettek Spéderék az MPT Security üzletrészeiért, érdemes felidézni az állam és Spéder összebútorozásának korábbi lépéseit. A pénzfeldolgozó cég megszerzése ugyanazt a receptet követi, mint más, korábbi lépések: ahol hiány van, oda beszáll az állam vagy az állampolgár, ahol pedig az állami szférában a haszon reménye kecsegtet – oda beszállhat Spéder. Az évi húszmilliárdos pénzszállítási és -feldolgozási piac második legnagyobb cége mindenképp utóbbi kategóriába esik.

Szorul a hurok

Az elmúlt héten ugyan szorulni kezdett a hurok a nagyvállalkozó körül, hajtóvadászat indult például ellene a magát kormánypárti napilapként meghatározó Magyar Időkben, a bankár befolyásának kiterjesztése a Magyar Postára és a takarékszövetkezeti szektorra a legfelsőbb szinten született politikai döntés volt még az előző ciklusban. Nem volt nehéz felfedezni mögötte a szándékot, hogy legyen valaki, aki némi kormányzati segédlettel képes lesz ellensúlyozni az OTP és Csányi Sándor befolyását. 

Az egész azzal kezdődött, hogy 2013 elején Spéder-emberekkel pakolták tele a Magyar Postát és a Takarékbankot – utóbbi egy részét előbb az akkor már Spéder-emberek által vezetett Postán és a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül megszerezte az állam, amely aztán Spéder-érdekeltségeknek adta el a részesedését. A Takarékbankba az FHB is beszállt, a Posta pedig az FHB-ban szerzett 49 százalékot, azaz segítette ki a veszteséges Spéder-bankot 28,5 milliárddal. Tavaly a takarékok is úgy látták jónak, hogy 5 milliárdért részt szerezzenek az FHB-ból, így mára a Magyar Posta, a Takarékbank és az FHB keresztül-kasul tulajdonolják egymást.

Erre jött a hír, amely Orbán Viktornak címzett nyílt levél írására buzdította Demján Sándort a múlt héten. Június 15-én ugyanis rendkívüli közgyűlést tart a Takarékbank, ahol várhatóan újabb segítséget kap az FHB. A Takarékbank legalábbis nem cáfolta az Origo értesülését: azért gyűlnek, hogy a szokás szerint veszteséges Spéder-bankban többségi tulajdont szerezzenek.

Tyúk és aranytojás 

A Posta, a Takarékbank és az FHB összenövésének háttere azért is fontos, hogy lássuk: nem áll meg a fő érv sem, amellyel az MPT Security Zrt. fele részt FHB- és Takarékbank-tulajdonba adásának szükségességét indokolni próbálta (a szintén Spéder-ember, ex-FHB-s, 2013-ban a Posta vezérigazgatói székébe jutott) Szarka Zsolt. Az ugyanis, hogy a vevő által hozott piac miatt adták volna oda a cég felét a Spéder-érdekeltségeknek pályáztatás nélkül. „Még ha többet is fizetett volna valaki, vajon tudta volna garantálni egy olyan országos hálózat megrendeléseit, amilyen a takarékszövetkezeti rendszer? Hol van még egy ilyen az országban?” Nos, valóban nincs, ám az együttműködéshez vásárlásra aligha lett volna szükség. Hétköznapi példával: ha rántottára vágyik az ember, nem kell megvennie a tyúkot, bőven elég tojásért menni a boltba. A Postával amúgy is összenőtt FHB és a takarékok is nyugodtan megrendelhették volna a pénzszállítást és -feldolgozást az MPT-től. Akkor is, ha az száz százalékos Posta-tulajdonban marad. 

Főleg, hogy semmilyen komolyabb beruházásra nem volt szükség a cégnél ahhoz, hogy a megnövekedett feladatokat el tudja látni. Noha Lázár János a Mandiner érdeklődésére korábban arra utalt, hogy a ma már a takarékokat is kiszolgáló, a korábbi 1100 kiszállási pont helyett 2800-at ellátó cég fejlesztési igényei is indokolták a cég felének eladását, Szarka érdeklődésünkre elismerte: fejlesztésre nem volt szükség az új feladatok ellátásához, a vételárból befolyó összeget a Posta nem is erre használta fel, s a pénz elmondása szerint a száz százalékban Posta-tulajdonú Magyar Posta Vagyonkezelő Zrt. „könyveiben van számon tartva”.

Iparági forrásaink szerint ez nem is meglepő: eredetileg ugyanis éppen arra hozták létre az MPT Zrt.-t, hogy képes legyen átvenni alkalomadtán a nagy állami (rész)tulajdonú pénzintézetek pénzkezelését is. Magyarán: OTP-méretre optimalizálták. 

Simicska és a Defend reinkarnációja

A szóban forgó MPT története messzire, még a legelső Orbán-kormány időszakára nyúlik vissza. A cég ugyanis nem más, mint a híres-hírhedt, 2002-ben kampánytémává vált Defend Security Kft. reinkarnációja. A Földi László által tulajdonolt vállalkozásból az első Fidesz-kormány alatt lett 2400 embert foglalkoztató nagyvállalat – a Posta pénzszállítási feladatait is akkor vette át a cég, amelyben az állam aztán 75 százalékos többségi tulajdont is szerzett. A 2002-es kormányváltás előtt Földit elküldték, helyét – (állítólag Simicska Lajos javaslatára és a Fidesz-kormány felkérésére) - az akkor még szocialista, azóta magát már Simicska-párti jobbosként számon tartó Csintalan Sándor vette át, de ez sem mentette meg a társaságot a kormányváltás után a bedarálástól. A Defend eszközeit ekkor egy elfekvőben lévő postai cégbe vitték. A JNT Kft. eredetileg a Posta József Nádor téri ingatlanának eladására Kalmár István későbbi APEH-elnök által létrehozott projektcég volt (a JNT név is innen van), amelynek nevéhez egyszerűen hozzábiggyesztették a Security szót és már intézhette is az értéklogisztikát. Száz százalékos Posta-tulajdonban, úgy, hogy a bevétel 80 százaléka a Postától magától származott mindig.

A szoci érában különösebb mozgás nem volt a cég körül, forrásaink szerint azért sem, mert egyrészt a Group 4 és a Securicor egyesülésével létrejött, G4S nevű multi megfelelően tudta érvényesíteni érdekeit (a húszmilliárdos piacból 13 milliárdos részt magáénak tudva), másrészt az érdeklődők nem voltak olyan helyzetben, hogy betehessék a lábukat. A 2010-es kormányváltást követően, 2012-ben újra napvilágot látott egy koncepció, s a fideszes felső körökben egyre kedveltebb Spéder, valamint az akkor még főoligarcha Simicska Lajos láttak is fantáziát a JNT piacfoglalásában: Spéder, maga mögött tudva Lázár János politikai- és Simicska Lajos háttértámogatását, maga láthatott neki annak két évvel ezelőtt.  

2014-ben a JNT Security Kft.-t apportálták is a Vagyonkezelőbe, értékét akkor fel is becsülték és 3,1 milliárdra taksálták. Részesedést szerzett benne a Takarékbank és az FHB Jelzálogbank, tavaly tavasszal pedig átnevezték a céget MPT Security-re, a társasági formát pedig Zrt.-re változtatták. A vételár titok lett, a vevők pedig kedvezőbb helyzetben kerültek a részvénytársasági formával: a vezérigazgatót például a Takarékbank jelölheti, a Posta az FHB vagy a Takarékbank nélkül nem tud semmilyen érdemi döntést hozni – igaz, a Posta nélkül sem lehet dönteni semmiről. 

Mindenki jól jár?

Szarka Zsolt szerint mindenki jól jár így. Nem tagadta, hogy a Spéder-érdekeltségek is, de felhívta figyelmünket, hogy a JNT-MPT bevételei az utóbbi években folyamatos csökkenést mutattak, a tavalyi évet a cég már enyhe veszteséggel zárta. Mindez persze nem kell, hogy sokat jelentsen: veszteséget könnyű kimutatni egy 100 százalékban postai tulajdonú cég esetében, amely saját tulajdonosának, a Postának szolgáltat 80 százalékban. Elég ehhez kicsit alul árazni a szolgáltatást, tehát nem azt fizetni, hanem inkább utólag a cég hiányát. Itt mégis rosszindulatú lenne csupán ilyesmit feltételezni, a postai megrendelések csökkenése ugyanis vitathatatlan. Ennek hátterében olyan változások vannak, mint a hétköznapi ügyfél számára egyetlen jól látható pozitív fejlemény: az ingyenes bankkártyás fizetés tavaly ilyenkor bevezetett lehetősége, ami miatt viszont kisebb a készpénzforgalom a postákon, tehát kevesebbet is kell feldolgozni. 

Az eladás után 6 milliárdos forgalom mellett is csak 80 milliós eredményt terveztek 2016-ra, Szarka szerint azonban az első negyedév adatai alapján már az látszik, hogy az MPT 300 milliót is hoz majd év végére. Szarka nem tagadja, hogy ezzel a partnerek is jól járnak, de a Posta is: nem kellett elbocsátani senkit és nyereség is keletkezik. 

„Nem merült fel olyan esemény”

A kérdés továbbra is csak az, ha ilyen jó a konstrukció, miért kell titkolózni az árat illetően, s hogy miért kellett tulajdont szerezniük a Spéder-érdekeltségeknek. Úgy ráadásul, hogy a többségről is lemondott az állami vállalat, sőt, amikor idén visszaszerezhette volna azt, akkor sem élt a lehetőséggel. (Az FHB Spéder-közeli cégnek adott el egy részvényt, amire a Postának elővásárlási joga volt és az MPT alapszabálya szerint írásbeli hozzájárulást is kellett adnia a tranzakcióhoz. Itt és itt írtunk erről.) Erre vonatkozó kérdéseinkkel sem jutottunk messzire a múlt heti találkozó során. Idézzük: 

Van papírjuk arról, hogy hozzájárultak az FHB részvény-értékesítéséhez?

Nincs.

Az MPT alapszabályának 4.1-es pontja rögzíti, hogy harmadik félnek történő részvény-értékesítés csak az összes részvényes írásbeli beleegyezésével lehetséges. A Spéder-bank tehát alapszabály-ellenesen adta el egy törzsrészvényét?

Nem merült fel olyan esemény, hogy érvényesíteni kellett volna ezt.

Ez nem eldönthető, hanem szabály. Kell az írásbeli hozzájárulásuk. 

Nem merült fel olyan esemény, amelyhez a Posta írásbeli engedélye kellett volna.

Tehát nem adtak írásbeli engedélyt.

Nem merült fel olyan esemény, hogy kellett volna.

Miért nem éltek elővásárlási jogukkal? Volt egy eladó részvény, azzal visszaszerezhették volna az MPT-ben a többséget, az irányítást.

A Magyar Posta nem modott le semmilyen jogáról, hiszen, ismétlem, nem merült fel ilyen esemény. A többi a partnerre tartozik. Ennyit tudok mondani.

Az üzleti titokra való hivatkozás itt is, a vételár esetében is általános, Szarka Zsolt pedig többször kiemelte, hogy bár a Posta állami cég, a piacon él meg, tehát nem adóforintokból. Lázár János az országgyűlésben 2016. március 29-én ugyanezzel érvelt Tóth Bertalan szocialista képviselő azonnali kérdésére adott válaszában:

„Azt tudom önöknek jelenteni, hogy az elmúlt években a Posta mindenféle állami és európai uniós támogatás nélkül nyereséget produkált. Tehát olyan nagy baj nem lehet, hogyha a Posta nem szorul az adófizetők támogatására, hanem egy teljesen liberalizált piacon képes megállni.”

A kijelentés azonban nem teljesen fedi a valóságot. 2014. november 12-én az Országgyűlés Költségvetési bizottsága a Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló 2013. évi CCXXX. törvény módosításáról döntött, s „egyetemes postai szolgáltató méltánytalan többletterhének megtérítése” jogcímen 9.122 millió forintos támogatást irányzott elő (lásd az előterjesztés 6. és 14. oldalán). Ezt a Miniszterelnökség saját beszámolója alapján (136. oldal) át is utalták a Postának.

Mennyi az annyi?

A postai titkolózást ennek ellenére két hónapja törvény is védi – habár Áder János alkotmányellenesnek ítélte a Posta-törvény módosítását, az Alkotmánybíróság nem osztotta az államfő aggodalmait és úgy látta, lehetnek olyan üzleti érdekei a cégnek, amelyek előbbre valók a nyilvánosságnál.

A gond csupán az, hogy egy ilyen rendszerben, amelyben a Posta már régen összegabalyodott az FHB-val és a Takarékbankkal, elvben akár úgy is megszerezhették a Spéder-érdekeltségek az MPT felét, hogy a pénzt egyik zsebükből a másikba tették: elég, ha a kapott pénzből a Posta vagyonkezelője FHB-kötvényeket, részvényeket vásárol, amint arra egy kisebb összeg erejéig egyébként volt is példa az értékesítés után: 2015 decemberében a Vagyonkezelő ugyanis 95 millió Ft értékben részvényeket vásárolt a döntően az üzletrészek értékesítésből származó szabad pénzeszközei terhére.

A vételár körüli titkolózás azért is furcsa, mert ma már a beszámolókból elég jól kikövetkeztethető az összeg. 

1. A Magyar Takarékszövekezeti Bank Zrt. (rövid neve: Takarékbank Zrt.) 2015. évi éves beszámolójának kiegészítő melléklet 30. oldala szerint az MPT Security Zrt. 481 millió forint névértékű (40%) részvényének könyv szerinti értéke 2015. december 31. napján 1,32 milliárd forint.

2. Az FHB Jelzálogbank Nyrt. 2015. évi éves beszámolójának kiegészítő melléklet 30. oldala szerint (teljes beszámoló 66. oldala) az MPT Security Zrt. 330 millió forintértéken (9,992%) részvényt értékesített az FHB Invest Kft.számára. Az FHB Invest Kft. egyedüli tagja az FHB Jelzálogbank Nyrt.

3. A Magyar Posta Vagyonkezelő Zrt. 2015. évi éves beszámolójának kiegészítő melléklet 19. oldala szerint az MPT Security Zrt. 1,203 milliárd forint névértékű (50%) üzletrészének könyv szerinti értéke - ami a korábbi apportáláskor meghatározott értékkel azonos - 2015. december 31. napján 1,548671 milliárd forint.

Az MPT Security Zrt. 601,5 millió névértékű, 50% tulajdoni hányadot jelentő részvényeinek könyv szerinti értéke a Magyar Posta Vagyonkezelő Zrt. könyveiben tehát 1.548,671 millió forint. Ebből következően az általa értékesítésre került 10% szavazati arányt biztosító, 60,15 millió névértékű részvény 309,7342 millió, míg a 40% szavazati arányt biztosító, 240,6 millió névértékű részvény 1.238,9368 millió forint könyv szerinti értéken tartják nyilván.

A Magyar Posta Vagyonkezelő Zrt. beszámolója szerint az előzőekben megjelölt részesedések értékesítésével 156,89 millió forint árfolyamnyereséget ért el (MPT Security Zrt. és egy másik cég, az oktatással foglalkozó MPTO Kft.). Ez az eredmény az apportáláskor készült vagyonértékeléshez viszonyítottan keletkezett (Lásd beszámoló 5. oldal és a vagyonértékelés). Ezen összeggel fizettek többet a vevők a részesedések könyv szerinti értékénél. Ebből következően 1,721 milliárd forint bevételre tett szert a tulajdonrészek eladásából 2015-ben a Magyar Posta Vagyonkezelő Zrt.

Ezen értékek összhangban vannak a részesedést megszerző vállalkozások könyveiben megjelölt értékekkel. Azaz: az MPT Security Zrt. részvényeinek tíz százalékát az FHB Jelzálogbank Nyrt. 330 millió, míg azok negyven százalékát a Takarékbank Zrt. 1,32 milliárd forintért szerezhette meg. Az összeg tehát reálisnak látszik. A kérdés továbbra is az, miért volt szükség az eladásra?

Így volt biztonságos?

Főleg, hogy a biztonság kérdése is szempont a Posta esetében – ezért is nem rendeli meg a szolgáltatást a piacról, s ezért érte meg neki saját céget fenntartani eddig is. Ez teljesen érthető: nem lenne jó, ha külföldi multinak lennének kitéve olyan szolgáltatások, mint például a nyugdíjak postázása. Politikailag is kockázatos lehet, ha mondjuk egy kampány kellős közepén derül ki: akadozik a postai készpénzellátás. A kérdés csupán az, ezzel a megoldással biztonságosabb helyzetbe került-e a Posta és vele a politika. A Takarékbank vagy az FHB nélkül ugyanis ma semmilyen döntést nem lehet meghozni az MPT-ben. Egy olyan nagyvállalkozónak van tehát befolyása az ügymenetre, akinek a nyaka körül éppen most szorul a politikai hurok.

S nem is az MPT az egyetlen ilyen cég. A már említett MPTO Kft., a posta oktatási társaságának magánosítását a jelek szerint ugyanebből a partitúrából vezényelték, s általa Spéder Zoltánnak hozhat majd hasznot a postás- és takarékszövetkezeti munkatársak informatikai képzése is – de ez már másik történet.   

Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés