Párkányi Raab Péter: Ez nem holokauszt-emlékmű

A szobrászművész visszautasította az emlékművet és őt ért vádakat. „A mélypont az volt, amikor azt állították: nem az áldozatoknak, hanem a német megszállásnak állítunk emléket, illetve amikor terrorizmusra – a szobor felrobbantására – uszítottak” – mondta. Párkányi Raab Péter elismerte, hogy a műleírásban elnagyoltan fogalmazott. „…álmomban nem gondoltam, hogy nyilvánosságra kerül – majd kiforgatás, torzítás tárgyává válik – az a szöveg, amit egyik napról a másikra, hajnalban készítettem az engedélyezési dokumentációhoz” – magyarázta.

A szobrászművész hangsúlyozta: Gábriel arkangyalt a Hősök terén látható szobor alapján formázta meg mint az államiság megtestesítőjét, illetve Magyarország védelmezőjét a téren látható oszlop töredékével és a királycsarnok megcsonkított, „kifordított” oszlopsorával. „Az én széttárt karú angyalom kezében van az országot jelképező országalma, amint éppen kiesik Gábriel ujjai közül. Ezt mindenki figyelmen kívül hagyta, pedig ez a kicsi tárgy a főszereplő. A műleírás tehát a következő gondolatot akarta közvetíteni: az államot és ezen keresztül az áldozatokat a hazánk patrónusa, Gábriel kezéből kihulló országalma testesíti meg. Annak az arkangyalnak a kezéből, aki ezer évig védett bennünket, most viszont lehunyt szemmel tűri, ahogy lecsap rá a birodalmi sas – ami egyébként, a vádakkal ellentétben nem is birodalmi sas” – vallja a lapban Párkányi Raab Péter, hozzátéve: nem a német címerállatot vette mintának, mert nem akart egy népet megbélyegezni.

A szobrász a lapban arra kérte a német megszállás zsidó áldozatainak leszármazottait és mindenki mást, „ne hagyják, hogy bizniszpolitikusok és a művészet halálát dicsőítő művészetirányítók éket verjenek közéjük”. Kiemelte: lényeges tisztázni, hogy őt a német megszállás napjának, Magyarország szuverenitása elvesztésének megörökítésére kérték fel. „Megbízóim leszögezték: ez nem holokauszt-emlékmű” – hangsúlyozta Párkányi Raab Péter, aki szerint nem baj, hogy az emlékmű sorsa így alakult, mert köztéri műalkotás iránt ilyen sokan még nem érdeklődtek.

Párkányi Raab Péter élesen bírálta „az új irányzat” művészeit, akik a művészet halálát hirdetik, „és minden más felfogás képviselőit csupán technikai fogások alkalmazóiként tüntetik fel, a klasszikus ábrázolásmódok iránt érdeklődő társaikat pedig kinyírják. (…) Az új irányzat már nem tárgyat gyárt, hanem ideológiát; így jött létre a mű nélküli művész”. Párkányi Raab kritizálta egykori mesterét, Jovánovics Györgyöt is, aki szerinte „egyműves alkotó, lásd a 301-es parcellát, és ahogy a szobrászathoz, úgy a kategóriagyártáshoz sem ért. Temetői munkájának felállítása óta tudtommal egyetlen köztéri feladatra sem kérték fel” – fogalmazott Párkányi Raab, és furcsának nevezte, hogy „valaki egyetemi tanárként egy tüntetésen hecceli az összegyűlteket”.

Az interjúban Párkányi Raab Péter elmondta, azért hallgatott eddig, mert szerződésében az szerepelt, hogy az emlékmű felállításáig nem ad interjút.