Miért nyert (ennyire) a Fidesz?

2014. április 7. 9:51

Török Gábor
törökgáborelemez
A győzelem nagysága nem a választói akarattal arányos, az alapvetően a Fidesz politikai tervezését dicséri.

„Mindezt azért fontos elmondani, hogy lássuk: a Fidesz győzelme elvitathatatlan. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a győzelem nagysága nem a választói akarattal arányos, az alapvetően a Fidesz politikai tervezését dicséri. (...)

(1) A láthatóan tudatos, megtervezett (permanens) választási kampányával sikerült alacsonyan tartania a részvételt, és – elsősorban a célzott negatív kampányeszközökkel - megakadályozni azt, hogy a kormányban csalódott szavazók tömegesen az ellenzéki pártokat válasszák.

(2) Az új választási rendszerrel biztosította, hogy jelentős szavazatvesztés esetén is esélye legyen a kétharmad megszerzésére, illetve elérte, hogy az összességében nála több szavazatot szerzett ellenzék együttesen is csak a parlamenti mandátumok közel egyharmadát birtokolja. Hiába ért el a baloldal, a Jobbik és az LMP közösen több mint 50 százalékot, a 106 egyéni választókerületből csak körülbelül 10-ben szerezhettek mandátumot.

(3) Az új választási rendszerrel rákényszerítette a baloldali ellenzéket a közös indulásra, amely nélkül amúgy egyetlen egyéni választókerület megnyerésére sem lett volna esélyük. A közös indulással ugyanakkor biztosította, hogy az általa Gyurcsány-koalíciónak nevezett politikai erő képtelen legyen a megújulás látszatát kelteni, s így alkalmatlan legyen új – 2010-ben még ellene szavazó – választók megnyerésére.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 51 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

(1) Azért csalódott szavazók tömegeit erős túlzás említeni.

(2) Ez a választási rendszer kedvez a legerősebb pártnak. Szőrszálhasogatva anti-demokratikusnak is nevezhetjük. De elősegíti a kormányzás stabilitását, ami az ország és közvetve a demokrácia szempontjából legalább olyan fontos.

(3) Közös indulás kényszere? Megállapodhattak volna abban, hogy egyéni jelöltet melyik párt hol indít. De ha ennyire nem bíztak egymásban, mire lehetett tőlük számítani?

Török Gábor nem hazudtolja meg magát. Sikál.

(1) A FIDESZ kampányeszköze semmivel sem volt másabb, mint általában az európai országa kampánya. A Fidesz kampányát még negatív kampánynak sem lehet nevezni, mert a feltételezések, állítások a körülmények figyelembe vételével megalapozottak voltak. A Kormányváltó összefogás kampányára viszont teljes mértékben jellemző a negatív kampány, amely 2010 kormányalakítástól 2014. április 07. 01 óráig tartott.
(2) Az új választási rendszerben is csak akkor van esélye egyetlen pártnak, vagy pártszövetségnek a kétharmad megszerzésére, ha mind listán, mind egyéniben a többség támogatja. Döntő, hogy az egyéniben mennyi mandátumot szerez. Ugyanez megtalálható a régi választási rendszerben is.
(3) Az új választási rendszer senkire sem kényszerírt semmit, mindenki saját maga döntheti el, hogy miképpen cselekszik, ahogy ezt tehette a korábbi választási rendszerben. Az igaz, hogy nem lehet sumákolni az egyfordulós választás miatt, hanem nyílt kártyákkal kell játszani. Ki-kivel? Akinek pedig nincs elég hitele a győzelemre, az kénytelen volt régebben is, és a mostani választási rendszerben is, összefogni, kompromisszumot kötni. Ezt tette a Kormányváltó összefogás is. Azonban kiderült már a közvélemény kutatások során, ha hiteltelen pártok kötnek szövetséget, attól semmivel sem lesznek hitelesebbek. Attól pedig, hogy az ellenfelet ellenségnek mutatják és kocsmai stílusban minősítik – L. Gyurcsány-Mesterházy- Bajnai triót –ezzel csak Önmagukat sározzák. A három „grácia” – a negyediket csak azért nem említem meg, mert nem oszt és nem szoroz – éjféli megszólalása pedig azt bizonyítja; semmit sem tanultak.

A vegyes választási rendszer közelit legjobban a választói akarathoz. Az egyéni képviselők akik közvetlen választhatok képviselik a népakaratot. A Listák a pártok erőviszonyait.

Eddig is vegyes rendszer Volt és eddig is az a formáció nyert akinek több egyéni képviselői mandátumot sikerült elhoznia.

A mostani még azzal igazságosabb, hogy nem veszik el szavazat, mivel a vesztes egyéni szavazatok felkerülnek a pártok listájára ezzel kompenzálva azt.
Ez most egyértelmüen látható és kézelfogható eredménye az Volt, hogy az LMP át tudta ugrani az öt százalékot. A korábbi kompenzácios rendszerben ez nem történhetett volna meg.A jobbik és az összefogás is profitált ebből ami látszott a feldolgozottság előrehaladásával.

Az a szervezet aki az egyénit elvitte végelszámolásnál a pártlistája arányaiban nem nőt, hanem csökkenő tendenciát mutat.

Török is tisztába van ezzel, de miért ne magyarázná másként az úgylátszik nem áll érdekében.

Nagyon jól tudja, hogy a végeredmény azért tér el 2-5 százalék között a pártok százalékos eredménye a közvélemény kutatok által mértekkel, mert a kompenzácios szavazatok számolásakor minden leadott szavazat számitott az egyéni képviselöknél. Vagy mandátumban realizálodott, vagy ment a pártlistákra.

Így az LMP 3% os előrejelzése lett 5% os küszöbb átugrása, a jobbik 18% a 20 % fölé kuszutt, az összefogás 20%-22%-a közel 26% lett a fidesz 47%-a 44% körülire változott a végelszámolásnál az egyéni kerületek függvényébe.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés