Forradalom, vagy ellenforradalom? (1957. december 15.)

2013. november 27. 8:02

Pozsgay Imre
Petőfi Népe
Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, hátamögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek. A szociális elemet Mindszenti-Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Löwenstein herceg.

Az új oktatási év megindultával különböző szemináriumokon ismét napirenden van a múltévi ellenforradalmi események értékelése. Elkerülhetetlenül szembetaláljuk magunkat azzal a problémával, minek tekintsük: forradalomnak, vagy ellenforradalomnak az 1956. október-novemberben történteket? Tisztáznunk kell a fogalmakat annál is inkább, mert egyszerű emberek szájából ma is gyakran hallunk olyan kijelentéseket, hogy a „forradalom” alatt ez vagy az történt stb... stb...

Legtöbb hasonlóan beszélő ember jóindulatához semmi kétség nem fér, csupán úgy rögződött bennük a forradalom fogalma, hogy az egyenlő a felfordulással, káosszal, mindenfajta társadalmi rendetlenséggel. Nem is gondolnak arra, hogy az igazi forradalom rendet jelent, egy új társadalom születését, mely természetesen a régi legyőzésével jöhet csak létre. Ebben a tekintetben minden forradalom egyforma volt. A régi termelési viszonyokat újakkal váltotta fel. A régi uralkodó osztály hatalmát egy addig, legalábbis politikai tekintetben elnyomott osztály uralmával helyettesítette. Így történt ez a szocialista forradalomban is, azzal az igen lényeges különbséggel, hogy míg minden előző forradalomban a kizsákmányolás régebbi formáját annak újabb formáját váltotta fel, addig a proletárforradalom alapvető célkitűzése a munkásosztály hatalmán keresztül eljutni az osztályok megszüntetéséhez és a kizsákmányolás teljes felszámolásához.

Röviden és igen vázlatosan ezek a szocialista forradalom ismérvei. Azon senki nem vitatkozik, hogy ezek a követelmények megfelelnek-e az elnyomott milliók érdekeinek. Méla szkeptikusok hosszas töprengés után csupán azt a kérdést szokták nekünk szegezni: mindez megvalósítható-e? Kérdésükből az is kiérzik, hogy nem nagyon hisznek benne. Persze a Szovjetunió sorozatos sikerei után egyre könnyebb igennel válaszolnunk. 

Én most mégsem ezekkel a kétkedőkkel szeretnék vitatkozni, hanem azokkal, akik a tavalyi októberi eseményeket is szeretnék forradalommá, „Egyetlen Magyar Nemzeti Forradalommá” kozmetikázni. Könnyű nekik, hiszen olyan sajátosan „magyar nemzeti" intézménytől kapják az ideológiai támogatást, mint a Szabad Európa rádiója, mely viszont a legmesszemenőbbig élvezi a „legmagyarabb magyarnak”, Dulles János óhazai gazdálkodónak és politikusnak erkölcsi és anyagi támogatását.

Nehezebb nekem, mert ily tekintélyes pártfogók híján kénytelen vagyok a száraz és élvezhetetlen tényekre támaszkodni, melyek – tudjuk jók – csak a józan ész kicsiny, bár de egyre hatalmasodó, birodalmában jutnak érdemükhöz méltó megbecsüléshez.

Nézzük hát a forradalmat! Megfeleltünk-e 1956. október 23-ig a szocialista forradalom követelményeinek? Mielőtt még bizonyítanák, nyugodt lelkiismerettel merem mondani: igen. Mert, ha hibáztunk is, azért a tulajdon-viszonyokat sikerült úgy megváltoztatni, hogy abban sem Mindszenti, sem herceg Eszterházi nem nagy örömüket lelték. Ez magában is elég hatásosan bizonyítaná igazunkat még, ha a többi, igen jelentős eredményt: a munkásosztály vezető szerepét, a kulturális forradalmat, a fokozódó anyagi jólétet elhallgatnám is. De minek hallgassak róluk mikor ezek az eredmények mind a szocializmus irányába mutattak, mind azt bizonyították, hogy 1947-48-ban sikeresen hajtottuk végre szocialista forradalmunkat.

És jött 1956. október 23. Lopva, alattomosan közeledett. Sunyi bábáinak száján egy percre sem halkult el a szocializmus igéje, miközben egy nyáron át járták a Petőfi-rondót „nemzeti sajátosságaink” körül azzal a magasztos céllal, hogy kiküszöböljék a szocializmus építésében elkövetett hibákat. - Majdnem sikerült nekik még a szocializmust is kiküszöbölni.

Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, hátamögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek. A szociális elemet Mindszenti-Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Löwenstein herceg. Hogy mégsem „nemzeti szocialistának” keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani.

Lehetett-e nálunk forradalom 1956 októberében? Hová vezethet nálunk a termelési viszonyok megváltoztatása és az uralkodó osztály megdöntése? – (Mondtuk, hogy a forradalom ezt jelenti.) Ilyen lépés nálunk csakis visszafelé, a kapitalista viszonyok és a burzsoá uralom visszaállításához vezethetett és vezetne ma is. Ez viszont színtiszta, steril ellenforradalom.

Miért kellett mégis forradalomnak álcázni azt, ami annak éppen az ellenkezője volt? Nagyon egyszerű ennek a magyarázata. Tudjuk jól, hogy a szocializmus vívmányai, minden elkövetett hiba ellenére, mély nyomokat hagytak a dolgozó nép gondolkodásában. A magyar munkásosztályt és a parasztságot nem lehetett volna nyílt rábeszéléssel a gyárak vagy a föld visszaadására rávenni. Az ellenforradalom először szociális demagógiával, félrevezetéssel hatalomra akart kerülni és ebből a hatalmi pozícióból aztán fellépett volna a dolgozó milliók érdeke ellen. Kinyújtotta volna a kezét a földért, a gyárért.

Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. A „Nemzeti Forradalom” olyan nevezetes renegátot sorolhatott „vezetői” közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban.

Legérdekesebb a dologban, hogy végig azt hitte, ő a vezető pedig csak úgy táncolt, ahogy Mindszenti és a hozzá hasonló „forradalmárok” fújták.

Hiába, sokat fejlődött a világ! A Horthy-féle fehér terror bajnokai még szemérmetlenül ki merték mondani, hogy ők ellenforradalmat csinálnak. Ma már nem merték ezt megtenni, hiszen, ha nyiltan vallottak volna céljaikról, akkor nem sikerült volna nekik egy pillanatra sem félrevezetni a dolgozók egy részét. Csak a nacionalizmussal fűszerezett ál-forradalmi, ál-szocialista jelszavak segítségével sikerült elérniük, ha csak néhány hétre is, hogy hiszékeny embereket félrevezessenek. De kérdezzék meg azt a parasztot, aki meghallgatta Mindszenti „szózatát” vagy azt a munkást, akit haladó nézetei miatt a terroristák meghurcolták, mi volt itt a múlt év őszén, biztos vagyok benne, hogy helyes választ adnak és megmondják: itt bizony ellenforradalom volt. (Kivált, ha emlékeznek még az 1919-1920-es évekre.)

Hát így próbáljuk meg tisztázni a fogalmakat!

Pozsgay Imre

 

(Megjelent a Petőfi Népe 1957. december 15-i számában.)

Összesen 164 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Célzatosan sunyi értékelés csak a 56-os, 57-es kijelentéseivel előjönni (ahogy bizonyos körben szocializálódottak Nagy Imrének is csak a KGB-s, meg a "padlásleseprős" múltjára tudnak emlékezni), és közben mélyen elhallgatni későbbi fejleményeket. "

vizesnyolcastól, talán nem jelent fel plágium miatt

Elég aljas kis húzás ezt beidézni.
Elismerte és bocsánatot kért érte. Nem mondta, hogy más íra helyette, nem mondta, hogy "na és", stb.
Mit változtat ez a későbbi szerepén ?

Számomra ez is felfoghatatlan:

Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hj..

"..Már júliusban megkezdheti a munkát a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum húszfős kutatócsapata - nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Bíró Zoltán főigazgató..."

http://www.delmagyar.hu/belfol..

Tehát a "rendszerváltás" történetét is egy volt főkomcsi - aki aktív részese volt az egésznek - irányításával kutatjuk a "rendszerváltás" után lassan negyed századdal....

Nem hiszem el, hogy ne lett volna nála alkalmasabb személy erre.

Mit fog kutatni??? A saját maga és a haverjai tevékenységét?

Pozsgayinak amennyire olvastam kiütése volt az szdsz-től, nem nagyon kedvelte őket. Mi is a saját bőrünkön megtapasztaltuk hogy miért is.

Azért Gyulus is besöpörte az elismeréseket a határnyitásért.
Azután összeállt a szadeszel, pedig akkor már kristálytisztává vált, hogy a nagy antikommunisták az 50-es évek uralmi elitjéből és azok leszármazottaiból verbuválódtak. (Vagyis Kádár szélbalos ellenzékéből)
Az itteni nagy nagy engesztelhetetlen kommunistázás pontosan a szadesz egykori hangja.

A Mandiner ifjú szerkesztői vszleg már a hollywoodi filmek mindig tévedhetetlen, mindig bátor hősein nőttek fel. De azért még nem kellene egy nyolcvan éves (k-európai!) ember életútját, UTÓLAG ilyen módon kritizálni.
Nekem nagyon nem tetszenek az UTÓLAG okos, utólag bátor, utólag tisztességes emberek. Igaz, tele volt velük az ország "rendszerváltáskor".
Annyit azért elmondhatok, hogy nem volt kötelező '56-ot ellenforradalomnak nevezni. A mi családunkban pl. soha nem hangzott el ez a kifejezés.
Így aztán "rendszerváltáskor" sem hivatkozhattunk arra, hogy mi be voltunk csapva az előző rendszerben.
Összegezve: azt azért nagyon nem értem, hogy a Mandarin szerkesztőségének miért kell a nyolcvan éves Pozsgay Imrét cseszegetni. (Javaslom helyette pl. az ifjú fideszes celebeket. Mondjuk Rogánékat.)

Szerintem, aki a témához szól hozzá, először a következőket kellene tisztáznia magában:

Mi a forradalom?
Mi az ellenforradalom?
Mi a baloldaliság?
Azonos fogalom e a szocialista és kommunista?
1956.-ban a 16 pont között szerepelt e a társadalmi, gazdasági és politikai intézményrendszer teljes átalakítása?
Mit tartalmaz 1956. október 22.-én utcára került műegyetemisták 16 pontja?

Segítségnek az első három pont;
1. Az összes szovjet csapatoknak azonnali kivonását követeljük Magyarországról a békeszerződés határozatai alapján.
2. A Magyar Dolgozók Pártjában alulról felfelé, titkos alapon új alap-, közép-, és központi vezetők választását követeljük, ezek a legrövidebb időn belül hívják össze a pártkongresszust és válasszanak új Központi Vezetőséget.
3. A kormány alakuljon át Nagy Imre elvtárs vezetésével, a sztálinista Rákosi-korszak minden bűnös vezetőjét azonnal váltsák le.
Pozsgay Imre 1957.-ben a Lenin Intézetben tanult és ebben az évben diplomázott 24 évesen. Baloldali volt. 1950-ben lépett be az MDP-be, majd 1956-tól annak utódpártjának (MSZMP) tagja.

Az idézett Petőfi Népe 1957. december 15-i számában megjelent írásában arról polemizál Pozsgay Imre, hogy 1956-ban forradalom, vagy ellenforradalom volt. Az írásában – bár nyíltan nem fogalmazza meg, de részben a régi rend visszaállításáról szól, s ennek figyelembevételével mondhatjuk, hogy ellenforradalomként aposztrofálja. Az a kérdés; A gyakorlatban történtek e olyan megnyilvánulások az országban, amelyek erre engednek következtetni?

1989-ben pedig Pozsgay Imre népfelkelésnek és szabadságharcnak minősíti, mely minősítés, ha figyelembe vesszük a 16. pont első három pontját, azt mondhatjuk szinkronba van vele.

A témához tartozik az Index „Az egypártrendszer a szocializmus zsákutcája” c. írás. http://index.hu/belfold/1989/2..

Szerintem ebben a formában, vagy ehhez hasonlóan kell értékelni Pozsgay Imre szerepét, változását, megnyilatkozásait és nem elfeledkezve arról, hogy Pozsgay Imre baloldali volt és szerintem ma is baloldali. Talán baloldalibb, mint a mostani MSZP-ben lévők.

A témához kapcsolódóan érdemes talán elolvasni Kassai Ferenc „Az 1956-os népfelkelés és szabadságharc nemzetiszocialista vonatkozásai” című két részes írását és elgondolkodni, hogy a múltban történtek mennyiben támasztják alá Kassai Ferenc állításait.

Időnként leírom:
addig, amíg a Kádár-rendszer korrekt elemzése hiányzik,
addig amíg csak egy kitörölt emlék a szovjet blokk irigyelt országának, Magyarországnak képe,
addig, amíg még ma is csak az szdsz rendszerváltáskori hazugságai uralják a közbeszédet az előző rendszerről,
addig, amíg nem teszek különbséget ember és ember (pl. Pozsgay és Biszku) közt, függetlenül a funkciójától
stb. stb.
addig inkább csak a tömeges amnézia, apátia, nosztalgia működik.

Érdekes ez a Mandiner.
Horn temetésére, születésnapjára nem emlékszem hasonló kedves ajándékra.
Érdekelne egy-két korabeli Lendvai, Gyurcsány idézet is.
A véleményem továbbra is: Pozsgai 1987-től nagyon is fontos szerepet játszott a pártállam lebontásában. Szombaton láttam, egy ócska Opellal jár, nem gazdagodott meg a rendszerváltáson.
Pedig azon sokan meggazdagodtak. Olyanok is, akik láthatólag a Mandinerre is befolyással bírnak.
A Mandiner szégyellje magát az egyoldalúsága miatt.

A mandiner egy teljesen SZDSZ lelkületű uszító hírportál. Valaki ez ellen tiltakozott azzal, hogy a tulajdonosi körben benne van Kopp Mária lánya is. Ez semmit sem sem jelent. Sztankay István fia is ugye messzire esett a fájától...

Ezek a mandis szerkesztők azzal sem számolnak, hogy néha nem kis, önmagunkon ejtett erőszak árán olyanok is olvassák írásaikat, akik talán náluk is képzettebbek, tájékozottabbak, tapasztaltabbak, a történelmi események egyszerű átélése folytán is.

Bizonyos száraz dátumok, események összefüggéseikből való kiragadása csak a kóklerekre, félműveltekre jellemző. No meg az ilyen liberális hangulatkeltőkre, mint a mandiner. Helyettük szívesebben olvasnék itt is okos emberektől történészi elemzéseket, sokak tájékozottsága növelésére.

A korrektséget persze ilyen körökben nem illik számon kérni. No, de hagyjuk ezt, nem szeretnék a szellemiségükkel megfertőződni.

Az bizonyos, hogy lehet Pozsgayt különbözőképpen megítélni, de ha emberi tisztességet, tárgyilagosságot várnak el más történelmi események, személyiségek megítélésénél, akkor a mandiner ismételten megbukott a vizsgán.

Vég nélkül lehetne sorolni az elmúlt évtizedek különböző pártelitjeinek, szimpatizánsainak, parlamenti képviselőinek színe váltását, a régiekről, mint például Nagy Imre, akit államilag ünnepelnek, nem is beszélve.

Én még emlékszem ara, hogy Darvas Iván, akit ugye 56-os szerepléséért elítéltek, és sokáig indexen volt, egyszer a Kossuth Rádióban bevallotta, hogy megtévesztették őt az "ellenforradalmi" eszmék, amit nagyon is sajnál. vezekelt, majd kinyíltak a kapuk. S bűnbánóként beülhetett az SZDSZ színeiben a parlamentbe is.

Sorba lehetne venni a büszke baloldali hozzászólók szellemi táborának szinte minden egyes szereplőjét e szempontból. hazaárulók, kollaboránsok, ügynökök tömege hemzsegett soraikban, s ma is ott vannak közöttük. De ez igaz sajnos a Fideszre is.

Ha a mandiner célja az, hogy rúgjon egyet a Fideszbe, akkor célját elérte. Pozsgay, valamint a Fideszben ülő egykori elvtársak okán felhorgadnak az indulatok.

Azt meg külön megnézném, aki elő mer állni azzal, hogy majd megmondja, hogy ki a jó és ki a rossz kommunista. Az enyém, vagy a tied...

Az ellenségeskedésre, gyűlöletkeltésre alkalmas csak a mandiner, lassan napivá váló szerkesztési gyakorlata. Ki fizeti őket?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés