„Tanárnak lenni extrém sport” – Meglepő kampány indult a pedagóguspályáért

„A tanári pálya olyan, mint az extrém sport: kaland, kihívás, közösség” – fogalmaz egy biológiaszakos tanár abban a videóban, amely a hivatás szépségeit mutatja be. Erre a gondolatra építve indította el a Küldetés – Keresztény Pedagógusok Szövetsége a „Tanárnak lenni jó!” című kampányát. A kezdeményezés célja világos: erősíteni a pedagóguspálya vonzerejét és növelni társadalmi megbecsültségét.

Lakatos Máté, a szervezet elnöke a Mandinernek arról beszélt: egy hivatás társadalmi megítélését nagymértékben befolyásolja, hogyan gondolkodnak róla azok, akik művelik. Mit mesélnek a saját munkájukról? Büszkék-e rá, hogy ezt csinálják? Éppen ezért 

„Az elmúlt években a pedagógusok jogosan fogalmazták meg panaszaikat a köznevelési rendszerrel, a túlterheltséggel vagy az életpályamodellel kapcsolatban” – mondja Lakatos Máté. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy mindezek mellett fontosnak tartják, hogy a pálya örömét is láthatóvá tegyék. 

A szervezet hosszabb távon abban bízik, hogy ha a pedagóguspálya vonzóbb képet mutat, egyre többen választják majd azt. Ha pedig többen jelentkeznek a képzésekre, lehetőség nyílik a legalkalmasabbak kiválasztására, ami egy önmagát erősítő folyamatot indíthat el: minél több kiváló személyiség, tehetséges fiatal választja a tanári hivatást, annál inkább nő annak presztízse.

Videók tanároktól – a saját közegükben

A kampány lényege egyszerű: rövid videókban, számukra komfortos térben pedagógusok mondják el, miért szeretik a pályát. „Van egy úgynevezett tanárpakkunk, ami egy kis kamerát tartalmaz. Ezzel maga is fel tudja venni a pedagógus a videót” – mutat rá Lakatos Máté, hozzátéve: nem tökéletesen bevilágított steril térben beszélnek a résztvevők, hanem a saját, megszokott közegükben. Éppen ez a közvetlenség adja a kezdeményezés erejét.

Eddig több mint tizenhárom videó készült el, és még három-négy jelentkezővel egyeztetnek. A szervezők előzetesen már tíz résztvevővel is elégedettek lettek volna, hiszen – bár azt gondolnánk a tanárokról, hogy extrovertáltak – a nyilvános megszólalás sok pedagógus számára komoly döntés. „Hiába áll ki valaki nap mint nap húsz-harminc diák elé, a nyilvánosság egészen más terep. Nem lehet tudni, ki látja a videót, és milyen reakciók érkeznek rá” – teszi hozzá. Mint mondja, több jó történet is volt, ám az azt megtapasztaló pedagógust nem tudták rávenni, hogy nyilvánosan is elmesélje. Külön öröm a kampány szervezői számára, hogy vajdasági és gyergyói pedagógus is jelentkezett, nem számítottak rá, hogy „kárpát-medencei kiterjedésű” lesz a program.

– ez volt Lakatos Máténak a legerősebb élmény miután végig tekintette a pedagógusok videóit. Külön kiemel egy biológiatanárt, aki gyerekkorában David Attenborough-filmeken nőtt fel, és arról álmodott, hogy egyszer ő is bevezetheti a fiatalokat a természet világába. Ma tanárként ezt éli meg: nemcsak ismereteket ad át, hanem közös élményeket teremt, és formálja diákjai személyiségét.

„A tanárság nem pusztán ismeretátadás” – hangsúlyozza Lakatos Máté, hozzátéve, hogy a tudást ma már az interneten is meg lehet találni, persze kritikával kell kezelni az ott található forrásokat, amely készség elsajátításában szintén szerepe van a pedagógusoknak. 

de a diákok is a tanárra, formálják egymást, adnak egymásnak. Ez a tanár-diákok között kialakuló személyes kapcsolat, a közös élmények és a felek egymásra hatása Lakatos Máté szerint csak az élő iskolai jelenlétben születhet meg.

Milyen ma tanárnak lenni?

Arra a kérdésre, milyen ma Magyarországon pedagógusnak lenni, Lakatos Máté szerint nincs egységes válasz. „Nagyon különböző élmények és tapasztalatok vannak” – mondja. Elárulja, hogy a projekt elindulásakor több olyan kérdést is kaptak a pályatársaktól, hogy mi értelme van ennek a „hurráhangulat” keltésnek, miközben sokaknak nagy nehézséget okoz a tanítás. 

 – hangsúlyozza Lakatos Máté. 

Szerinte maximum az anyagiakban van különbség a jó nevű intézményben és egy hátrányos helyzetű település iskolájában tanuló diák között. Mindkét közegből érkező gyerek küzd családi konfliktusokkal – ne adj Isten – válással, szorongással, teljesítménykényszerrel. Mindezekhez hozzájárulnak a korszak saját kihívásai: az okostelefonok, a közösségi média, a mesterséges intelligencia világa. „Ezek minden gyereket érintenek, függetlenül attól, milyen háttérből érkeznek” – mondja Lakatos Máté. 

A pedagógus pedig nemcsak tanár, hanem pszichológus, fejlesztő, mediátor szerepet is, be kell töltenie és még lehetne sorolni, holott erre nem készítette fel az egyetemi képzés. Különösen így van ez azokban az intézményekben, ahol a pedagógusoknak nincs lehetőségük megfelelő fejlesztőpedagógusi és iskolapszichológusi háttértámogatással dolgozni. 

– véli Lakatos Máté. Márpedig ez plusz terhet ró a tanárokra, amit nem egyszerű vinni az igen magas óraszámok mellett.

A pedagógusi béremelésről Lakatos Máté elmondja: „jelentős és érezhető emelés volt, kezd a méltányoshoz közelíteni”. Ám a tanár még mindig húsz százalékkal kevesebbet keres a diplomás átlagbérhez képest – mutat rá. Hozzáteszi, hogy úgy tűnik, mintha nem a megfelelő kérdést tették volna fel: milyen pedagógusokat szeretnénk a gyerekeink mellé? Nyilvánvalóan az arra legalkalmasabbakat, a tehetséges, igazán pedagógusnak való személyeket. 

Azt tehát elismeri, hogy a pályaválasztás természetesen nemcsak az anyagiakon múlik, hanem az egyetemi képzésen, a társadalmi megbecsültségen, amit nagymértékben alakít, hogy hogyan beszélnek a tanárokról a médiában és a politika világában. A most indított Tanárnak lenni jó! kampányuk pedig épp a pedagógusok társadalmi megbecsültségének növelését célozza.

Nyitókép: Mátrai Dávid/Mandiner