Egy elmaradt határidő története: a Tisza-program és a sajtó-kontroll hiánya

„Az ügy túlmutat egy be nem tartott politikai ígéreten. A probléma ott kezdődik, ahol a sajtó feladata nem ér véget, hanem valódi kontroll-funkcióvá válna. A politikai emlékezet fenntartása és az ellenőrző, “watchdog” szerep éppen azt szolgálná, hogy az ígéretek sorsa ne tűnjön el az idő múlásával. A politikai hatalom egyik bevett stratégiája a felejtetés, amellyel szemben a sajtó normatív feladata az emlékeztetés és a számonkérés lenne. Ebben az esetben azonban sem a Tisza Párt, sem az ígéretet korábban hangsúlyosan közlő médiumok nem tértek vissza a január végi határidőhöz, és nem vizsgálták, hogy az vállalás megvalósult-e, átalakult-e vagy elmaradt. 

Kedden az ATV stúdiójában végül Magyar Péter maga tett említést az ígéretről, elmondása szerint a teljes kormányprogram bemutatása nem január végén, hanem az eredeti vállaláshoz képest egy héttel később, szombaton várható. Az elszámoltathatóság – amely követés és számonkérés nélkül nem létezik – így elmaradt, ami azért aggályos, mert azt az üzenetet közvetíti, hogy a politikai ígéreteknek van hírértékük, a be nem tartásuknak viszont már nincs. A január végére tett ígéret sorsa így nem csupán a Tisza Párt politikai teljesítményéről mond el sokat, hanem a róla tudósító sajtó működéséről is.

Az, hogy az ígéret elmaradását senki nem kérte számon, kétféleképpen is értelmezhető: vagy arról van szó, hogy a sajtó egy része a Tisza Párttal kapcsolatos ügyekben nem gyakorolja következetesen a negyedik hatalmi, ellenőrző funkcióját, vagy arról, hogy Magyar Péter »nemzetközi sajtótájékoztatóján« elhangzott állítások egyszerűen nem bírnak akkora súllyal a médiában, hogy később számon is tartsák őket. Amennyiben a kormányprogram egy hét késéssel valóban napvilágot lát, az természetesen hírértékű lesz, abból pedig, hogy a kormánykritikus sajtó milyen rendíthetetlen elvi keménységgel fogja kezelni azt, megkaptuk az ízelítőt.”

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert