Baljós árnyak egy választás előtt

„Kevesebb mint száz nap van hátra a választásokig. Azt gondolná az ember, hogy ezt már fél lábon is kibírja, de a kampány eddigi hangvételéből ítélve valószínűleg nagyon hosszúnak fog érződni ez az időszak. Hogy mi lesz a végeredmény, azt a jóég tudja, mivel a közvélemény-kutatásokat kampányeszközzé degradálták, így azokból nehéz tippelni, ám a csaknem fél évtizede tartó gazdasági stagnálás után nem lenne meglepő, ha az ellenzék legalább meg tudná szorongatni a Fideszt.

De nem az a kérdés, hogy meg tudja-e szorongatni, hanem hogy meg tudja-e verni.

Ellenzéki körökben ezt illetően igencsak hurráoptimista a hangulat, mintha egy önbeteljesítő jóslatot próbálnának érvényesíteni, mely szerint, ha eléggé hisznek benne, akkor sikerülni is fog. Aki pedig kételkedik, az áruló és/vagy fideszes. Hogy ez a taktika bejön-e, az majd csak áprilisban, az urnazárás után derül ki, mindenesetre van egy olyan megérzésem, hogy ezt a filmet egyszer már láttuk.

Nekem mindenesetre könnyű, mert nem szavazok. Első sorban elvi okokból, de ha lenne egy markánsan baloldali ajánlat (és ez alatt nem azt értem, hogy progresszív jövedelemadót akar valaki, hanem azt, hogy elkezdünk államosítani) talán elgondolkodnék rajta. Az azonban beszédes, hogy az ellenzék ennek még a gyanúját is elterelte magáról, mintha a közteherviselés igazságossága tabutéma lenne, és a jobboldalt a jobboldal szavazóival akarja megverni.

Ezzel az érzülettel nem vagyok egyedül, sőt: ez a fajta proletár-baloldali hevület és gondolkodás még elég sok emberben megvan itthon, akik aztán fokozatosan elveszítették a képviseletüket minden szinten, témáink jóformán kiszorultak a nagyobb nyilvánosságból. Nekünk annyi az ajánlat az ellenzék részéről, hogy pofa be és húzzuk be az ikszet, hogy végre eltakarodjon az Orbán, míg a Fidesz elég látványosan rástartolt arra, hogy fiaim, lehet, hogy gyűlöltök minket, de higgyétek el, lehet nálunk rosszabb is.”

Nyitókép forrása: Orbán Viktor Facebook-oldala