„Egy ismerősöm – Teréz – fejtegeti, hogy ő mennyire kutyás, meg a kutya tradicionális értékei, a fegyelem, a hűség, stb., a kutya az igazi férfias, hazafias dolog, és bezzeg a macska az milyen, az nem jobboldali, mert az a maga feje után megy. Én meg hallgatom, s azon töprengek, hogy jó, a jobboldali toposzokat hangoztatja Teréz, meg a normalitást, de hát ő nő, neki a macskát kéne választani! Melyik képviseli inkább a normalitást, ha egy nő a férfi tradíciót választja, vagy azt, ami nem annyira »jobboldali«, de az saját maga, a saját neme és lelkisége?
Képzeljünk el egy jelenetet. Egy autó tetején (vagy a ház ablakában) fekszik egy macska, két mellső lábát maga alá gyűrve. Lefelé pislog, némiképp megvetően. És hibáztatóan. A hibáztatás. Ez az egyik leginkább macskás jellemvonás. Na, kérem. Ez az igazi jobboldaliság. Elkülönülés, arisztokratikus távolságtartás, a tömeg megvetése.