A szuverenitás védelme és a véleménydiktatúra - mennyiben szól a valóságról a Telex agitációs kiskátéja?

Ahogy korábban a Mandiner is megírta, ellenzéki pártok és magukat független objektívként hirdető sajtótermékek egyszerre kezdték el kongatni a vészharangot az átláthatósági törvény kapcsán, a teljes civil társadalom és az ellenzéki szereplők teljesen ellehetetlenülését vizionálva. A Telex még egy agitációs kiskátét is összeállított, amivel szerintük a kormánypárti szavazókat lehetne meggyőzni az átláthatósági törvény „veszélyeiről”.

A Faktum tényellenőrző portál most ezt a Telex-cikket vette górcső alá, ami szerintük jól szimbolizálja azt a narratívát, hogy a kormány bárkit ellehetetleníthet ezentúl, aki nem tetszik neki. Elemzésükben megvizsgálták,  valóban erről van-e szó, vagy inkább arról, hogy a magyar állam ezzel intézményesíti azt, amit a választópolgárok többsége évek óta elvár – hogy 

A Telex cikke szándékosan homályosítja el a törvény célját és működését – mutat rá a Faktum. A szerző például azt állítja, hogy „bárkire rásüthetik, hogy idegen érdekek kiszolgálója”, miközben elfelejti hozz átenni: a törvény nem automatikus megbélyegzésről szól: ha valakit külföldről jelentős összegekkel támogatnak, akkor nem az a kérdés, hogy a véleménye szabad-e, hanem az, hogy mennyire átlátható a működése. Az állítás, miszerint a kormány „bármikor kicsinálhat” szervezeteket, hatásvadász túlzás, ami elfeledteti az olvasóval, hogy a törvény szigorúan meghatározott jogi feltételek mellett, és csak releváns külföldi finanszírozás esetén alkalmazható. Minden hatóság – legyen az GVH, ÁSZ vagy bármely más ellenőrző szerv – valamilyen mérlegelési jogkörrel rendelkezik.  

különösen abban az esetben, ha külföldről kapnak pénzt politikai befolyásolásra. Nem a „független” szervezetek ellen irányul, hanem azok ellen, akik rejtetten befolyásolni próbálják a magyar belpolitikát. Ez a transzparencia erősíti a demokratikus kontrollt, nem csökkenti azt.

A teljes elemzés ide kattintva olvasható el.

***

Nyitókép: Facebook