Na lássuk, mit kínál a karácsonyfa alá a Magyar Péter Befektetési Zrt.! – II. rész

(A sorozat első része IDE kattintva olvasható.)

Ez itt nem az a hely, nem az a közeg, ahol ígér az ember egy dokumentumot, aztán soha nem áll elő vele – így hát a pénzügyi-jogi érdekességek után azért lapozzunk is bele az újonnan megjelent TISZA könyvbe. Különösen, mivel a mű a hivatalos ajánló szerint „betekintést nyújt a kulisszák mögé is (…). A képek mellett rövid, inspiráló történetek és gondolatok találhatók, amelyek még közelebb hozzák az olvasót a TISZA Párt víziójához”.

De azért ne húzzuk egymás idejét, még a végén túlkel a bejgli: valójában annyi történt, hogy Magyar Péter 170 grammos fehér famentes ofszet papírra kinyomtatta az internetet. Egyfelől van ebben ráció, rajongói emlékkönyvként tényleg meghittebb papíron viszontlátni, ahogy Magyar Péter szőke lányokkal szelfizik, Magyar Péter pezsgőspoharat emel a magasba, Magyar Péter mikrofonba beszél, Magyar Péter platón áll, Magyar Péter dobozt visz, Magyar Péter gondterhelt arccal árvízben áll, Magyar Péter romatelepen élő gyerekekkel fotóztatja le magát, Magyar Péter tömegnek beszél, valamint Magyar Péter félig nyitott ajkakkal néz; de egy egészoldalas Radnai Márkot is kap a vásárló a pénzéért.

(Valahol kortünet is, amikor a könyvben idézett kommentelők „hihetetlen” élménynek nevezik, hogy a nagygyűlés adott pontján megfogták a mellettük álló idegen kezét – aki világéletében járt misére, annak már-már rutinszerű mozdulat lenne az ilyesmi.)

Másfelől viszont valahol dermesztően kevés és felszínes az egész.

Kulisszákról volt szó az ajánlóban – egy tiszta kezű, a szimpatizánsait felnőttként kezelő, egyenes párt nyugodtan elárulhatná például, miként szerveződött nyáron a 103 milliós kampányzáró, vagy hogy ki és hogyan választja a „párt” alelnökeit; de milyen menő lett volna az is, ha egy lábjegyzetben odabiggyesztik, miféle előremutató konstrukcióban szolgálja egy átláthatóbb Magyarország építését az, hogy a könyv ára Magyar Péter saját céges számláján landol. Efféle érdekességek és kuriózumok azonban naná, hogy nem kaptak helyet az angol-magyar kétnyelvű kötetben.

Itt-ott ki van másolva egy vers az iskolai szöveggyűjteményből (Ady Endrétől „A föl-föl dobott kő” (sic) fele még le is maradt), akad Gandhi-, Kennedy- és Churchill-idézet, változatosságképpen pedig A rettenthetetlen c. filmből az az okosság, hogy „A szíved szabad. Legyen bátorságod követni!” (ami ebben a formában akár megcsalásra is buzdíthat). Továbbá egy egész oldalt elfoglal Magyar „Dunába Lökném” „Jó Vergődést” „Tartós Tejet Már Ne Vegyetek” Péter azon beszédrészlete, hogy „van egy álmunk, egy békés, összetartó Magyarországról, ahol a gyűlölet felett győzedelmeskedik a szeretet, a reménytelenség felett a remény, a zsarnokság felett a szabadság, a hazugság felett az igazság, az irigység felett az összefogás” – értelmes és hiteles politikai vízióból azonban egy betűt se látunk.

Ki küldözgetné szerelmének ezt a kívánságot, bohócfejecskével ellátva? Ki venné elő ezt a fordulatot, amikor a fia valamely megválaszolatlan kérdéssel áll elé? Ugye. Érezzük-e, mennyi szeretetet, szabadságot, békét és együvé tartozást közvetít a „jókívánsággal” mindaz, aki szájára vagy billentyűzetére veszi? Márpedig kétségtelen, hogy ez a mondat 2024 februárja óta terjedt el a magyar közbeszédben és vált sztenderd reakcióvá, mégoly józan és higgadt felvetések esetében is – aki ilyesféle téglákkal „építi” a hazai vitakultúrát, az hiába formáztatja meg fancy brooklyni betűtípussal a szeretetről, szabadságról és összetartásról áradozó mondatait, abból nem vízió lesz, hanem ordító hamisság.

Az újdonság erejével legfeljebb annyiban hat a könyv, amennyiben a mulasztásainkat pótolhatjuk: részemről például júniusban teljesen lemaradtam a pártvezér azon mondatáról, hogy „2015 óta tartja Orbán Viktor rettegésben a saját népét”

hogy miért pont 2015 óta, az nem derül ki (tán egy emberként rettegünk attól, hogy élve ússzuk meg a karácsonyi vásárt?); de hátha a következő fotóalbumban elfér majd annyi kulisszatitok, hogy megtudjuk, Magyar Pétert például konkrétan milyen módszerrel terrorizálták 2017-ben a CSOK felvételére.

Miközben eleve van abban valami mélyen barátságtalan, ha egy könyvkiadó a karácsonyfa alá szánt emlékalbumában olyan állításokat sző a fotók közé, amelyek szerint az olvasó immár tizedik éve rettegésben van tartva, a vidéki Magyarország tönkre van téve, és ha nem vigyázunk, a miniszterelnök vietnami munkásokat telepít a nappalinkba. 

Mennyivel jobban jár, akinél ehelyett például a „Magyarország – az útikönyv” című, szintén idén megjelent vaskos és impozáns kötet kerül a fa alá. Sehol egy betűnyi pártpolitika, sehol egy pixelnyi személyi kultusz – helyette 511 oldalnyi felemelő kép és igényes rajz, valóban inspiráló példa és konkrét, egyedi érték az ország minden tájáról. Az aprócska, de annál idillibb és fenntarthatóbb Gömörszőlőstől kezdve az utolsó pillanatban megmentett cáki pincesoron át a magánszorgalomból, egy erdész munkájával létrejött pórszombati gyümölcsészeti génbankig – csak úgy csillognak a konkrétabbnál konkrétabb víziók.

Igaz, ne legyünk igazságtalanok, mert könyvében Magyar Péter is idéz magától egy egészen konkrét gondolatot: „Mindig is imádtam az állatokat, szívesen örökbe fogadnék most egy kiskutyát”. De nem teszi, mert most fontosabbnak tartja, ha az emberekért küzd. És valóban: 9990 forintos könyve segítségével máris nagyjából ötvenmillió forinttól szabadította meg olvasóit, akik így egy kicsivel már közelebb is kerülhettek a betlehemi jászol üdvös szegénységéhez.

(MTI/Hegedüs Róbert)