Álomvilág lebeg a tiszások előtt

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

„A Tisza lesz a Fidesz váltópártja? Ez jelenleg még nem akut kérdés a magyar belpolitikában, de egy év múlva már ez lesz a legfontosabb kérdés mindenkinek. Sok szól amellett, hogy a Tisza Párt, pontosabban Magyar Péter mesterséges karizmája megszerezheti azt a plusz tíz százalékot, amellyel már veszélyes lehet a Fideszre, ha marad a háborús környezet, az abból következő kisebb gazdasági növekedés, valamint az ellenzéki törzsszavazók hisztériáját sikerül átvinni az általában a centrumot kereső választói csoportokra is.

De ehhez az kell, hogy minden más ellenzéki párt vonzereje nulla legyen 2025 végén is. Jelenleg a Tiszán kívüli ellenzék minden lehetséges értelemben halott, tehát ez a feltétel már most adott. A korábbi ellenzék most tavasszal nem egyszerűen megsemmisült, hanem rázúdult a 2022-es vereségének minden következménye is.

Ha a Tisza létező párt lett volna 2023 végén, és elindul az önkormányzati választásokon is, valószínűleg Budapesten és a nagyobb városokban, továbbá a megyei közgyűlésekben is megszüntette volna a korábbi ellenzéket. A Tiszára adott szavazatok nem csak a Fidesszel szemben, hanem a teljes ellenzékkel szemben is protesztnek minősülnek. (...)

A fennmaradó kérdés tehát a Tisza Párton kívül az egyetlen még létező, életjeleket mutató ellenzéki párt, a Demokratikus Koalíció jövője. Értelemszerűen a Momentumot sem tekintem létező politikai erőnek, gyakorlatilag nincsenek törzsszavazói, a vezetőinek a szellemi képességei pedig még azt sem teszik lehetővé, hogy felfogadjanak egy szakértőt, aki megérteti velük egy politikatudományi tankönyv bonyolultabb fejezeteit. (...)

Gyurcsány most azokra számíthat, akik magát a NER-t látják megtestesülni Magyar Péterben és rá is át tudják konvertálni Orbán iránti eszelős gyűlöletüket. De ez csak a feltétel nélküli Gyurcsány-hívőknek megy könnyen, akik már régen nincsenek elegen egy országgyűlési öt százalékhoz. (...)

A kérdés tehát így végképp az, hogy lesz-e, lehet-e bármiféle ellenzéki ellenfele a Tiszának 2026-ban? Másodszor pedig az, hogy hol húzódhat a Magyar Péter-jelenség szavazatszerzési képességének határa? Az ugye nyilvánvaló, hogy ez az egész egy mesterséges jelenség, amelyet külföldről szabadítottak Magyarországra. A projektnek pedig még legalább kell szerezni további egymillió-háromszázezer szavazót, hogy egy reményeik szerint 45 százalék alá szorult Fideszt biztosan meg tudjanak verni. És ez a szám azon az optimista feltételezésen is alapul, hogy a 2024-es szavazóit a Tisza meg tudja tartani.

A Tisza az első vegytiszta protestpárt nálunk, semmiféle központi ideológiával nem rendelkezik, centrumában egy személy található, akinek a megítélésén alapul a párthoz kapcsolódó összes várakozás. És fordítva is igaz, a Tisza mögött álló technológiát alkalmazó szakemberek sikeresen kötötték Magyar Pétert mindazon eddig reménytelen, csalódások sorozatát megélő várakozásokhoz, amely az ellenzéki törzsszavazók sajátja. A baj a szempontjukból csak az, hogy 2022-ben sem volt ilyenből több mint kétmillió. Magyar Péternek kerestek egy tömeget, és az élére állították. És ez a tömeg végül is az O1G-koalíció lett.

Ha valaki emlékszik Magyar Péter első, partizános interjújára, akkor felidézheti, hogy abban teljesen egyértelműen a Fidesz-szavazókhoz beszélt. Akkor még az volt a cél, hogy a Fideszt robbantsa szét, esetleg a Fidesz-szavazótábor egy részét szakítsa le a gazdasági csalódottságra alapozva és a korrupcióra hivatkozva. Akkor tolták át a projektet az ellenzék térfelére, amikor a kutatásaik megmutatták, hogy Magyar Péterrel nem az átlag Fidesz-szavazó rezonál, hanem az átlag ellenzéki törzsszavazó találja vonzónak. Így egy eleve rombolásra szánt személyt voltak kénytelenek átkonvertálni egy építkező projekt vezérévé. Ez megmagyarázza azt, hogy eddig miért nem tudták pozitív figuraként pozicionálni Magyar Pétert, mert személyiségének lételeme a konfliktus és a konfrontáció, amit a magyar választók ebben a dózisban még soha nem szenvedtek el.

Ez természetesen nagyon megnehezíti a Tisza Párt stabilizálását. Szervezete még nincs, és az ellenzék legfurcsább támogatói tömegesen akarják majd az önmegvalósításukat a Tisza Párt segítségével. A Tiszába eddig mindent bele lehetett gondolni, az összes kudarcos életet, a reménybeli győzelem ízét és persze legfőképpen a lehetséges karriert. Az összes ellenzéki szerencselovag be akar majd lépni, egy rakás belpesti értelmiségi és az összes futóbolond is. Nincs az a mesterséges intelligencia, amely rendet vágna ebben a káoszban. Ez eddig a volt Jobbikra hasonlít leginkább, habár Vona Gábor összemérhetetlenebbül egészségesebb személyiség, mint Magyar Péter. Ennek a katyvasznak első ránézésre nincs esélye működő, nagy szavazatszerző képességgel rendelkező váltópárttá érni 2026-ra.

Ez a párt nem egy természetes jelenség, nem politikusok keresik annak a tömegnek a közös nevezőit, amelynek az élére keveredtek, hanem a közösségi média adatbázisaira alapozva mesterséges intelligenciák formálják a szavazók Magyar Péter képét és a Tisza Párt által képviselt álomvilágot.

Most találkoztunk először a virtuális szavazóval, azzal, aki nem a realitásban szerzett tapasztalatai alapján szavaz, hanem szinte minden benyomása a virtuális térből származik, és még csak nem is korosztályi jellegzetesség ez. A szavazói viselkedésük még a szokottnál is nehezebben követhető és nagyon nehezen megjósolható.”