Nyitókép: Daniel MIHAILESCU / AFP
„Szörnyű gondolatok járnak a fejemben, le sem merem írni őket. Felhorgadok, ha tromibatszóról trombitálnak, és ezzel a fiatalokat gondolják invitálni. Mondom: nem merem ideírni, hogy volt már ilyen a történelemben, persze tényleg más időkben, más hangszereken (?)). Jut is eszembe: mostanság sokfelé hívják a fiatalokat, például katonának is, látjuk a sok-sok megaposztert, ami nem egy trombita, de erős hívószó.
Szóval ez van mostanság, amit egyesek generációváltásként akarnak látni, láttatni, csak azt nem tudom kit, kiket akarnak leváltani, leváltatni.
Ahogy elhallgattam Orbán Viktor erős vízióit, ő egyelőre sehova sem akar menni, évtizedekre előre lát, olyan mint Boborján, aki mindenkinél messzebbre lát.
A mi nagyvezérünk még Boborjánnál is több; ő egyszerre lát előre és hátra, hátra minimum 500 évet, előre pedig, amennyire csak akar. Most éppen úgy harminc évre, vagy tán negyvenre, bár beismerve azt, hogy az már nem biztos, hogy az ő pályája lesz. Most azonban az egész pálya az övé, az egészpályás letámadás is, minden poszton – trombitán – ő játszik. Tegyük hozzá joggal: jószerivel nincs is más a pályán, illetve akiket fölenged, azok igazában semmin és semmivel nem tudnak játszani. A kiválasztás nem a tudásra fókuszál, sokkal inkább valami másra, nem is nagyon tudom, hogy mire. Keresek jelzőket a kiválasztottakra, de csak annyit írok ide, hogy menczeresedik, vagy némethszilárdosodik a kormánypárt. Hogy ennek mi a magyarázata, nehezen tudnám megmagyarázni, annyit azonban mégis nyugodtan megállapíthatunk, hogy nem a színvonal emelése a cél. Messzelátó Boborjánok sem kellenek, abból elég egy, de olyanok sem, akik minden mögött értelmet keresnek. Csak azok felelnek meg, akik kapásból képesek elismételni, és tanításként megfogalmazni a Főnök szavait, akiknek elegendő egy nap ahhoz, hogy úgy lássák: máris célba értek. Azonnal képesek fiatalok tömegét látni a Fidesz ajtaján kopogtatva, pedig még el sem hangzott igazában az a bizonyos trombitaszó.