Jogállamiság, minek nevezzelek?

Nyitókép: FREDERICK FLORIN / AFP

„Magyarországon továbbra is rendszerszinten sérül a jogállamiság – ezt állapította meg friss jelentésében az Európai Bizottság. A dokumentum nem teljes körű, mivel csak négy területet vizsgál, így az igazságszolgáltatás függetlenségét, a sajtószabadságot és a médiapluralizmust, a korrupció elleni fellépés hatékonyságát, valamint a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerének esetleges hiányosságait. Fontos, hogy – még mielőtt a pusztán kormányközeli médiumokból tájékozódók magyarellenes összeesküvést kiáltanak – nemcsak hazánkról készül rendszeresen jelentés, hanem minden tagállamról; sőt most először a csatlakozásra váró Szerbia, Montenegró, Észak-Macedónia és Albánia jogállamisági helyzetét is górcső alá vették. 

A friss jelentésre adott fideszes valóságmagyarázó elemzések és kommentárok alacsony – sorosozó, brüsszelező – színvonala pontosan jelzi, hogy a kormányzati agytrösztben az igazán kreatívok vagy nyaralnak épp valami jachton, vagy tényleg ennyire alacsony már ott a szellemi készlet. Arra a hatalomnak és kommentátorainak ugyanis nincs hiteles és érdemi érve, hogy az igazságszolgáltatás gépezete miért hajlik-nyeklik még mindig, ha fideszes bűnözőket lát a lopott pénzekkel osonni; pontosabb megfogalmazásban, hogy »a magas rangú tisztviselőket és közvetlen környezetüket érintő korrupciós vádak kivizsgálása terén nem áll rendelkezésre szilárd eredmény«. Arra sincs a hatalomnak és megmondóinak egyetlen normális érve sem, hogy miért nem biztosított még mindig a médiapluralizmus, miért átláthatatlan és erősen irányított az állami reklámok elosztása, miért kézi vezérelt a közszolgálatiság törvényi kötelezettségét napi szinten megerőszakoló közmédia – merthogy (ennél cizelláltabb formában, de) ez is mind szerepel a friss jogállamisági jelentésben, amire válaszul a jogállamiságot tipró hatalom csak bugyuta paneleket tud elpufogtatni.

Politikai álláspontok

Nem vitatom, sőt politikai szemtanúként magam is állítom, hogy a »jogállamiság« kérdése, illetve annak értelmezése az elmúlt időszakban kapott némi gellert, ami az egyszerű európai, magyar állampolgárnak nem sokat segít. Sem a közéleti eligazodásban, végképp nem a hétköznapi élet gondjai között. Az egyik végletes politikai álláspont szerint tűzzel-vassal kell rákényszeríteni Orbánékat a NER lebontására a jogállamisági elvárásokra hivatkozva, és ebben bármilyen »igen, de« kezdetű álláspont az ellenzékiség világos elárulását és a NER-hez való kéjes dörgölődzést jelenti. Hülyeség. A másik véglet a fideszes hatalom egybites valósága, ami valami perverz, fordított metoo-mozgalmárként kikéri magának, ha tolvajként a kezére csapnak.

 A Republikon Intézet egyik legutóbbi felmérése is megerősíti, hogy a jogállamiság az egyik legfontosabb érték a magyar emberek számára – ebben érdekes módon minimális eltérés volt ellenzéki és kormánypárti szavazók között, ugyanis még utóbbiak számára is kiemelten fontos volt ez a fogalom. Igaz, részben mást értettek alatta, mint ellenzéki nemzettársaik. 

Unalomig idéztem már a Fidesz 2009-es európai parlamenti választási programját, de nem állom meg, hogy ne hozzam ide ismét; különösen azután, hogy a kormánypárt egy ideje mindenhonnan igyekszik eltüntetni ennek a vaskos ígéret- és vállalásgyűjteménynek még az utolsó nyomait is. Ebben az Igen, Magyarország többet érdemel! címet viselő dokumentumban a Fidesz akkori vezetése és EP-jelöltjei olyan kijelentéseket tesznek, miszerint »jogkövető, hiteles tagállammá kell végre válnunk, törekvéseinket az unió mindenki által osztott alapelveihez és céljaihoz kell igazítanunk«. Ennek kimondása, esetleg követelése ma komoly árulás lenne kormányoldalon. Sőt, azt is leírták, hogy »sokszor kerültünk abba a helyzetbe, hogy a magyar polgárok érdekeit éppen Brüsszel képviselte a magyar kormánnyal szemben […] az uniós értékek, elvek, célok és szakpolitikák tehát nem teherként jelennek meg a mai magyar politikában, hanem fogódzóul szolgálnak, és naponta szembesítenek minket a kormány siralmas teljesítményével«. Akkoriban az ellenzékben lévő Fidesz még azzal támadta a szociálliberális kormányzatot, hogy vezetésükkel »a gyengén teljesítő tagállamok közé sorolódtunk; szavahihetőségünk megszűnt, siralmas gazdasági teljesítményünk révén minden kívül levőnél távolabb kerültünk az eurózóna-tagságtól, s még a demokratikus alapintézményekbe és a jogállam működésébe vetett bizalom is odaveszett«. Nos, ehhez képest a néhány évvel későbbi Fidesz-kormányzás idején történt az Európai Unió történetében először, hogy az Európai Parlament – miután 2018-ban elfogadott egy testes Sargentini-jelentést a jogállamisági dúlások konkrét részleteivel kapcsolatban – az úgynevezett 7. cikkelyes eljárás megkezdését kezdeményezte Magyarországgal szemben.”