Egy vérből valók vagyunk!

Nyitókép: Photo by Viktor Kovalchuk/Global Images Ukraine via Getty Images

„Nem valószínű, hogy az ukrajnai vasfüggönyről szót ejtettek, mert szó, ami szó, ezt se kapta fel a világmédia. Pedig sajnos igaz: az ukrán fegyveres erők szögesdróttekercsekből erős védvonalat építettek a Tisza mentén Kárpátalja és Románia határán, de nem azért, hogy visszatartsák a kéretlen behatolókat, mert nincsen olyan őrült, aki Ukrajnába akarna bejutni, hanem hogy megállítsák a sorozás elől menekülőket. Videófelvételek bizonyítják a vasfüggöny létét. A fiatal ukrán férfiak egyre kevésbé készek meghalni egy értelmetlen és céltalan háborúban, aminek nem látják a végét.

Nem csupán indokolt, hanem nagyon időszerű is volt Orbán Viktor keleti békemissziója, amely a mostani washingtoni NATO-csúcson talán elér annyit, hogy a háború legvérszomjasabb héjái is számolgatni kezdjék, ki van még velük, és ki van ellenük. Ha a világ két legnépesebb országa, India és Kína nyíltan a világ legerősebb nukleáris katonai hatalma, Oroszország mellé áll, és a BRICS-országok alapítóihoz (Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság) az év eleje óta csatlakozott Argentína, Egyiptom, Etiópia, Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek is hasonlóan gondolkodik, akkor lehet, hogy az Orbán Viktor által kezdeményezett béke talán elgondolkodtatja őket.

Az árulás, a korrupció és az alávalóság lassan kötelező feltétellé vált a brüsszeli elit köreiben, így nincs mit csodálkozni azon, hogy a szokatlan aljasságával páratlan népszerűségre szert tevő Poloska Pétert és társait a legnagyobb létszámú frakció sietve keblére ölelte. Hasonló a hasonlónak örül.

Korai azonban az öröm. A Patrióták Európáért frakcióhoz egyre többen csatlakoznak, és az olasz, majd a francia belépés után jó esély van mások csatlakozására is. Úgy tetszik, Orbán Viktor számítása ezúttal is bevált. Amint a békének, úgy a szuverén nemzeti gondolatnak sincs alternatívája, lám, még a baloldal fogságában vergődő Franciaországban sem. A minőség forradalma, amiről e hasábokon már esett szó, a jelek szerint egészen biztosan átrendezi az Európai Unió erőviszonyait. Hogy mindez mire lesz elég az egyelőre még veszedelmesen formálódó új világrendben, azt nem tudjuk, de azt igen, hogy már semmi sem lesz úgy, mint azelőtt.”

***