Nyitókép: Alekszej Majsev / Sputnik / AFP
„Az egyenlőség egyenrangúságot jelent – nem pedig egyformaságot. Nem azt takarja, hogy mindenkinek pontosan ugyanannyi jövedelme, vagyona, erőforrása van (vagy legyen), mindenki pontosan ugyanolyan körülmények között él (vagy kell élnie), hanem azt a követelést fejezi ki, hogy az élethez nélkülözhetetlen javak és lehetőségek mindenki számára elérhetőek, hozzáférhetőek legyenek.
Az egyenlősítés következésképpen nem egységesítést vagy uniformizálást jelent, hanem következes esélyteremtést mindenki számára ahhoz, hogy kibontakoztathassa a benne rejlő lehetőségeket és képességeket.
Lehetőséget teremteni mindenki számára arra, hogy a rendelkezésére álló életidőt minél hosszabban, minél egészségesebben, minél tartalmasabban és – a társadalom számára – minél hasznosabban töltse el. Egy példát említve: az egyenlőség a lakhatás területén nem azt jelenti, hogy mindenkinek egyforma lakása kell legyen (tehát nem azt, hogy mindenkinek járjon egy betonkocka egy »falanszterszerű«, szürke lakótelepen), hanem azt, hogy mindenkinek legyen emberhez méltó, egészséges, komfortos, biztonságot nyújtó, a kor színvonalának megfelelő lakhatása.”