Ezek a mindenféle feltételszabások egészen idáig is egyszerűen annak szóltak, hogy hátha sikerül majd olyan pontot találni, amikor a másik fél már azt mondja, a kedves családoddal szórakozzál, te pedig – mármint az öcskösöm, Magyar Péter – széttárhatja a kezeit és azt mondhatja, ő mindent megpróbált, de ilyen állami önkénnyel szemben, amelyik következetesen elnyomja a kívánalmait, nem tud mit tenni. Öcskösöm minden bizonnyal egy pszichopata, de nem hülye. Tudja, hogy a saját törzsközönsége felé mit kell ahhoz kommunikálni, hogy még egy ideig biztosan megmaradhasson a Messiás-váró hangulat.
Magyar Péter gazdái és tanácsadói egészen odáig használták a neki segítséget nyújtó médiumokat, ameddig úgy gondolták, hogy azzal előrébb vannak. Gondoljuk csak a politikai pályán őt elindító Marxi-interjúra vagy éppen a telexes beszélgetésre. Most már mindez nem érdeke, teszem hozzá azért sem, mert másokkal is meg kéne méretkeznie. Az meg nem az igazi. Öcskösöm hozzászokott ahhoz, hogy csak ő áll a színpadon, nem szembesítik semmivel, nem kell semmi kényelmetlenre válaszolnia, csak sütkérezik ebben az egész messiási izében. Hát, az meg nem menne egy vitán, ahol valószínűleg valódi kérdéseket is kapna.
Így marad a tüntetésszervezés, az óberkodás meg minden más. Legyen bármi, csak ne kelljen szembenézni azzal, ki is ő valójában, kik irányítják, kik mozgatják, kik akarnak vele bármit is elérni. Legyen már minél hamarabb június kilencedike. Akkor majd szépen mindenki elszámolhat azzal, mit tett és mit sikerült elérnie.”