Magyar Péter és a vita

Nyitókép: ATTILA KISBENEDEK / AFP

„Miért van ez így? Mert nincs értelme vitázni. Annak idején – bár én nagyon igyekszem elkerülni a mi időnkben még nosztalgiát, de hiába, ahogy egyre idősebbé válok, valószínűleg magam is beleesek -, volt még némi, apró, nem túl jelentős, de mégis mérhető esélye annak, hogy meg tudjuk győzni a másikat saját igazunkról. Miközben egyébként a közönség is meglepően jól szórakozik. Manapság? Ebből semmi sem maradt. És mégis miért akarna Magyar Péter azért kiállni, hogy minden lózungja után szembesítsék a valósággal: faszság, amiket mondogatsz. A 444 és a Telex kommentelőinek best of válogatása. Minden, amit korábban láttunk a közösségi oldalakon ezen oldalak leglelkesebb követőitől.

Ezzel egyáltalán nem fölmentem gyávasága alól a Messiás 2.0 vagy 3.0 vagy a tököm tudja, hányadikat. Csak ez a realitás. Neki nem érdeke a nagy nyilvánosság előtt olyan helyzetbe kerülni, ahol meg kell védenie a mondandóját. Egyrészt azért nem, mert ez eleve lehetetlen, másrészt azért nem, mert akkor még inkább kiderülne mindenki számára, hogy ez a Tisza-párt-féle Soros-lista pontosan olyan lista, amelyet eddig minden egyes balos párt adott alkalommal ki tudott állítani.

Ezek a mindenféle feltételszabások egészen idáig is egyszerűen annak szóltak, hogy hátha sikerül majd olyan pontot találni, amikor a másik fél már azt mondja, a kedves családoddal szórakozzál, te pedig – mármint az öcskösöm, Magyar Péter – széttárhatja a kezeit és azt mondhatja, ő mindent megpróbált, de ilyen állami önkénnyel szemben, amelyik következetesen elnyomja a kívánalmait, nem tud mit tenni. Öcskösöm minden bizonnyal egy pszichopata, de nem hülye. Tudja, hogy a saját törzsközönsége felé mit kell ahhoz kommunikálni, hogy még egy ideig biztosan megmaradhasson a Messiás-váró hangulat.

Magyar Péter gazdái és tanácsadói egészen odáig használták a neki segítséget nyújtó médiumokat, ameddig úgy gondolták, hogy azzal előrébb vannak. Gondoljuk csak a politikai pályán őt elindító Marxi-interjúra vagy éppen a telexes beszélgetésre. Most már mindez nem érdeke, teszem hozzá azért sem, mert másokkal is meg kéne méretkeznie. Az meg nem az igazi. Öcskösöm hozzászokott ahhoz, hogy csak ő áll a színpadon, nem szembesítik semmivel, nem kell semmi kényelmetlenre válaszolnia, csak sütkérezik ebben az egész messiási izében. Hát, az meg nem menne egy vitán, ahol valószínűleg valódi kérdéseket is kapna.

Így marad a tüntetésszervezés, az óberkodás meg minden más. Legyen bármi, csak ne kelljen szembenézni azzal, ki is ő valójában, kik irányítják, kik mozgatják, kik akarnak vele bármit is elérni. Legyen már minél hamarabb június kilencedike. Akkor majd szépen mindenki elszámolhat azzal, mit tett és mit sikerült elérnie.”

***