Ellenzék- és kormányváltás

Nyitókép: Közös alap borítókép

„A hazai ellenzék elmaradása a pártépítésben és az új stratégia kialakításában a nemzetközi összehasonlításból is kitűnik. Az új tagállamokban a kilencvenes évek elejének kiinduló állapota óta a pártrendszerek többször is átalakultak, míg nálunk csak a korai demokrácia romos szervezeteit látjuk. Különösen éles a kontraszt a sokat emlegetett lengyel fejlődéssel. Nemcsak az uniós regulát nem tanulták meg a pártok, hanem egyenesen marginalizálódtak az európai pártrendszerben, egyszerűen szólva »eltévedtek Brüsszelben« – beleértve a túloldalon az otthontalan Fideszt is –, mert nem tanultak meg európaiul. Vegyük csak például a marakodás helyett a koalíciós együttműködés képességét, lásd manapság a Momentum és a DK zajos viszonyát.

A legutóbbi Eurobarométer felmérés is bizonyította, hogy a magyarok nagy többsége számára Európa a mérce, és az európai integrációjában látják a jövőjüket. Az európai célok, a felzárkózás ügyében még most is lehetséges fordulat, ami egyben összekapcsolódhatna azzal a csodával, hogy az ellenzék politikusai – főleg a vezetői – megtanulnak érdekesen, tagoltan és meggyőzően beszélni az unalmas szólamok egyhangú ismételgetése helyett. A stílusváltás összekapcsolódhatna a szokásos pártesemények helyett tágabb politikai terek megnyitásával, közpolitikai kérdések nyilvános megvitatásával és szakértők széleskörű bevonásával.

Mindezt betetőzhetné az új helyzetben, a kihívás hatására néhány komoly személyi változás is. Gyurcsány akkor segít a legtöbbet, ha visszavonul, de legalább a választások után ugyanezt mások is megfontolhatnák. Ezzel az ellenzék látványosan és meggyőzően bizonyítaná megújulási képességét, sok felesleges pártközi konfliktust megszüntetne, és jelentősen növelné az ellenzék esélyeit a júniusi választásokon.”