Az oktatás akkor hatékony, ha időtálló értékekből táplálkozik – Nánay Mihály a Mandinernek

Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton

A kar indításának bejelentése óta kapnak hideget-meleget. Az egyik legforróbb ügy a józsefvárosi ingatlanoké: egyes kerületi politikusok elvett gimnáziumi épületről, utcára tett lakókról és méltánytalan eljárásról beszélnek a médiában. Mi történik a Józsefvárosban?
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kar létrehozásával megújulnak az állami tulajdonba és az egyetem használatába kerülő épületek a Józsefváros frekventált részén. Ez azt jelenti, hogy a rendkívül rossz állapotú ingatlanokban jönnek majd létre a kar tantermei, irodái, és ott alakítjuk ki a kollégiumi kapacitást. Mindez a városrész további rehabilitálását segíti elő, növelve a környékbeli ingatlanok értékét. Tulajdonképpen folytatjuk az egyetem lassan évtizedes hivatását: a Ludovika Campus és környezete fejlesztését, biztonságossá tételét. A kerület rehabilitálására végzett munkának, fejlesztéseknek elsősorban a lakosok élvezhetik az eredményeit. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, a kampuszbővítés során mind a hatályos, mind az Országgyűlés előtt lévő jogszabály értelmében minden érintett lakos méltányos bánásmódban részesül, senki nem kerül utcára.

Folytatnám egy szintén gyakori felvetéssel a leendő tanárképző kar kapcsán: elitképző lesznek?
Ha a kérdés arra irányul, hogy csak a tehetősebb családok gyermekei járnak-e majd ide, azt egyértelműen cáfolni tudom, hiszen az NKE hallgatói is különböző társadalmi háttérből érkeznek. 
A szociálisan hátrányos helyzetű, illetve a Kárpát-medence távolabbi szegletéből származó hallgatókat kollégiumi ellátással támogatjuk, s általánosságban valamennyi hallgatót érintő ösztöndíj-lehetőségekkel is készül az egyetem, hogy a tanárképzésben részt vevő fiatalok kizárólag a mesterség elsajátítására koncentrálhassanak. Ha a kérdést úgy értjük, hogy a középiskolából a lehető legjobb tudással kikerülő, elhivatott fiatalokat várjuk-e, természetesen igen, minden egyetem erre törekszik. Amennyiben az oktatás minőségére céloznak azzal, hogy „elitképző”, azt is mondhatnám, megtisztelő, hogy látatlanban is ilyen magas nívót várnak tőlünk – a meglévő képzéseinket is dicséri ez, és tényleg az a törekvésünk, hogy a legjobb minőségben tanítsuk a hallgatókat, a legnagyobb hozzáadott értéket nyújtva. Ami pedig az innen kikerülő tanárok elhelyezkedését illeti: a gyakorlatorientált képzés biztosítani fogja a kifogástalan munkához szükséges tudást és pedagógiai felkészültséget valamennyi típusú és helyzetű iskolában. A jövőben az országban mindenhol lehet majd az NKE-n végzett tanárokkal találkozni, s meggyőződésünk, hogy mindenütt példaként tekintenek majd rájuk.

Volt másik aspektusa is a felvetésnek: mások szerint így nem az egész közoktatás-köznevelés, hanem csak a leendő NKE-s kar hallgatói részesülnek a pluszerőforrásokból.
A tanárképző kar mellett megalakul egy módszertani-neveléstudományi kutatóközpont, amely egyfelől a kar igényeit tudja kiszolgálni, másfelől – fontosabb feladataként – az országos oktatási-nevelési kérdésekben is kiemelkedő kutatási eredményeket tesz le az asztalra, támogatva a köznevelés fejlesztését. Emellett az NKE a tanártovábbképzés területén is fontos szerepet kíván vállalni, így egy tanártovábbképző központot is létrehozunk. Vagyis a máshol képzett tanárok, a teljes tanártársadalom és az egész köznevelés, rajtuk keresztül pedig különösen a gyermekek fognak profitálni abból, amit csinálunk.

Olvasni a sajtóban azt a kérdést is, hogy miért éppen az NKE-n indul új tanárképzés, hiszen az intézményben nincsen hagyománya.
A tanári pálya vitán felül éppen úgy a közszolgálat része, mint az egyetem által oktatott többi hivatás. Az egyetem fő célja a magyar állam működtetésében legfontosabb szerepet vállaló szakemberek képzése, jogelődjei révén az NKE ezt már rendkívül hosszú múltra visszamenően, páratlan hagyományok birtokában, az ország kiemelt és egyedülálló intézményeként teszi. Így nem tévedés az egyetem egy régi adósságának a törlesztéseként tekinteni az NKE-n induló tanárképzésre, amelynek számottevő előzményei vannak. Nyilvánvaló, hogy egy közszolgálati egyetemnek a magyar állam és a nemzet céljait, érdekeit kell szolgálnia, ahogy az egész nevelési-oktatási rendszernek is. A klasszikus tudáson és műveltségen keresztül olyan ismereteket, szemléletet kell átadnia a fiataloknak, amelyek révén kialakíthatják a saját életfelfogásukat és értelmezésüket. Hogyha Nemeskürty István életpályáját és tevékenységét valaki jobban szemügyre veszi, az orientálhatja őt abban, hogy mit is gondolunk ennek a karnak a céljáról, jellegéről.

Gyakran előkerül az a meglátás is, hogy minek egyáltalán újabb tanárképző kar, ha egyszer több egyetemen képeznek már tanárokat: ott az ELTE, a Pázmány vagy éppen a Károli.
Minden esetben, ha egy új szereplő megjelenik, bizonytalanság és olykor ellenérzés fogadja, de ki fog alakulni az együttműködés. A pozitív versenyhelyzet mindenkit arra ösztönöz, hogy a saját képzésében innovációt hajtson végre. Kiváló tanárképző intézmények léteznek, nekik is megvan a maguk profilja, és meggyőződésünk, hogy sikeres lesz az együttműködés, az NKE pedig a közszolgálati oktatásban szerzett páratlan tapasztalataival jelentős többletértéket tud bevonni.

Azt fogják mondani, az NKE elcsábította a reménybeli hallgatóikat.
Rengeteg változás történt az utóbbi időben a közoktatásban, közülük csak egy az új tanári életpálya, amely egyebek mellett a tanárok anyagi körülményeinek javításával újra vonzóvá teszi ezt a hivatást, vagyis a jelentkezők száma növekedni fog. Ezt mutatják a legutóbbi jelentkezési adatok is. A hagyományos tanárképzésnek évszázados meghatározottságai vannak. Óriási lehetőség rejlik abban, hogy az NKE új tanárképző kara kifejezetten a megújult köznevelési környezet szerint épülhet fel, adaptálva az országban működő, akár több évszázados múltra visszatekintő tanárképzésekre méltán büszke egyetemek tapasztalatait, s kihasználva az új kialakítás azon előnyét, hogy a jelen társadalmi igényeihez igazodó, fokozottan gyakorlatorientált képzés hozható létre. Célunk, hogy a gyermekek, a szülők, a családok, tágabb értelemben véve az egész magyar társadalom igényeihez igazodó tanárképzést alakítsunk ki.

Hogyan kell ezt elképzelni?
Az évszázadok alatt kialakult diszciplináris alapokat beépítjük a képzésbe. De közben sikeres, 21. századi tanárokat szeretnénk képezni, ezért kezdettől fogva lesznek a tanári pályára felkészítő tárgyak. Nem egyszerűen a kompetenciaalapú oktatás elvét követjük, hanem inkább gyakorlatorientált hivatásként közelítjük meg a tanári pályát és az arra való felkészülést. Az első évfolyamtól lesznek gyakorlati órák, ahol az elméletben tanultak alkalmazását ismerik meg a hallgatók, hogy hogyan érdemes tanítani, milyen praktikák működnek. Mindehhez mentortanárok támogatása, kis csoportos oktatás is hozzájárul. Kiemelt cél az is, hogy az egyetem képzésein végző tanárok, pedagógusok korszerű, időtálló, egyben identitáserősítő tudást adjanak át a diákjaiknak, és az oktatási feladatokon túl élen járjanak a közösségszervezésben.

Az NKE kapcsán emlegették a konzervatív és a poroszos oktatást is, nem feltétlenül hízelgő kontextusban.
A konzervatív oktatás éppen hogy időtálló, eredményeit tekintve pedig évszázadok óta bizonyít. Az előző években középpontba helyezett, kizárólag kompetenciaalapú oktatás a tudás helyett a gyors információszerzést hirdeti, mindig az éppen legújabban divatost, ez pedig a tapasztalatok alapján óhatatlanul jókora értékvesztéssel és teljesítménycsökkenéssel jár – ezért is fontos, hogy e téren megteremtsük az egészséges egyensúlyt. Az oktatás akkor jó és hatékony, ha időtálló értékekből táplálkozik, az évszázadokon keresztül, generációkon át felhalmozott ismeretek és bölcsességek átadására irányul, lexikális tudással és megfelelő értelmező, kritikai gondolkodással. Ezen ismeretek és tudás teremti meg az alapot, amely valójában megadja a fiataloknak az önálló gondolkodás és véleményalkotás szabadságát, hiszen nem trendeknek lesznek kiszolgáltatva, hanem saját stabil ismereteik, tudásuk és értékeik alapján bírálhatják el az őket körülvevő világot. Ami az egyéni oktatási igényeket illeti, arra ott vannak a kis csoportos, gyakorlatiasabb órák. Az NKE tanárképzésének jelszavai így az idő- és értékállóság, illetve az eredményesség.

Vannak olyan félelmek is, amelyek szerint biztosan túl „katonás” lesz a tempó az új karon.
Az NKE-n sokféle szakma megfér egymás mellett, egyenruhások és civilek egyaránt, az egyetem létrehozásakor kifejezett cél volt ezek pozitív egymásra hatását érvényesíteni. Ez jól működik a gyakorlatban. A civil szakokon ma sem a szigorú katonai fegyelem megkövetelése az irányadó, de a hon- és rendvédelem által közvetített közszolgálatiságnak a civil szakmáknál megfelelő értelmezése nagyon fontos. A Nemeskürty István tanárképző kar is civil kar lesz.

Milyen tanári szakokat indítanak majd?
Főleg humán tantárgyakat, úgymint magyar nyelv és irodalom, történelem, angol és német nyelv. Emellett integrált természettudományi és földrajz szakos képzés is indul, illetve nem marad ki a kínálatból a tanítóképzés sem. A tanárképzésre szakpárokban lehet majd jelentkezni, így alakulnak ki a nagy létszámú évfolyamok.

Hány hallgatóra terveznek?
Évfolyamonként 250-300 hallgatóra számítunk felmenő rendszerben; ha minden évfolyam feltöltődik, ez több mint 1300 hallgatót jelent. Egy ilyen képzés elindítása, helyének a kivívása az országos képzési rendszerben időt igényel, ám az oktatás feltételei, magas minősége kezdettől fogva alapvetés lesz.

***

***