Az Egyesült Államok törődik Magyarországgal, törődünk a magyarokkal, nagyra tartjuk és csodáljuk az önök kultúráját és történelmét, és szoros kapcsolatok kialakítására törekszünk. És nem is igazán kérünk sokat: megelégednénk az átláthatóság, a párbeszéd, a pártatlanság és a demokrácia iránti elkötelezettséggel. Készen állunk arra, hogy továbbra is részt vállaljunk, kezdeményezzünk és pragmatikusan együttműködjünk annak érdekében, hogy együtt találjuk meg az előre vezető utat.
Másodszor, komolyan kell vennünk a szövetségesek által felvetett, biztonsági kérdésekkel kapcsolatos aggodalmakat, nem pedig eszközként használni őket tőlük független, lokális politikai célok megvalósítására.
Legyen szó akár az itt szolgáló katonáink rendszámtábláiról, Budapesten székelő Kreml-platformokról vagy utazással kapcsolatos biztonsági résekről, a felvetett aggályokat tiszteletben kell tartani, és dolgozni kell azok kezelésén.
Harmadszor, fel kell ismernünk, hogy az országok közötti kapcsolat, mint minden kapcsolat, idővel változik és fejlődik.
Számít, hogyan beszélünk egymásról. Van helye a kritikának – egyetlen kormány sem tökéletes, beleértve az enyémet is. Az Egyesült Államok nagy erőssége mindig az volt, hogy mindig is készek voltunk szembenézni a hiányosságainkkal és nyíltan megvitatni azokat. Míg a magyar kormány vad retorikája az államilag ellenőrzött médiafelületeken szenvedélyes reakciókat válthat ki és lázba hozhatja a választói bázist, addig a veszélyesen elszabadult Amerika-ellenes üzenetek napi szintű kiadása egy politikai döntés, amely azzal a kockázattal jár, hogy megváltoztatja Magyarország Amerikához fűződő viszonyát.”