Nemzetközi kapcsolatok szakértő: Donald Trump akadályozhatja meg a harmadik világháborút

Milyennek látja Magyarország megítélését külföldön? Az átlagos hírfogyasztó talán azt hiheti, hogy mindenki ellenünk van, ám a szélesebb körben tájékozódók láthatják, ez egyáltalán nem fekete vagy fehér.

Érdemes ezt kettéválasztani Nyugatra és a világ többi részére – utóbbi esetében Magyarországnak egyértelműen kiváló a megítélése, a Közel- és Távol-Keleten, Afrikában és Latin-Amerikában is sok országgal kifejezetten baráti a viszonyunk. Nyugaton viszont van egy ideológiai törésvonal: a progresszív, liberális erők neheztelnek Magyarországra, a démont látják benne, ami nem új folyamat. Ha viszont a jobboldali pártokra gondolok, akik nem csak a nevükben konzervatívok, akkor Nyugaton is kifejezetten jó, és folyamatosan javul Magyarország megítélése.

Mondana példát?

Én elsősorban az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal foglalkozom. Tíz évvel ezelőtt is megfigyelhető volt, hogy a baloldali erők nem szimpatizáltak Magyarországgal, a jobboldaliak viszont nem különösebben érdeklődtek iránta. Ha négy-öt éve elmentem egy amerikai rendezvényre, és kiderült, hogy magyar vagyok, néhány kivételtől eltekintve senkit sem érdekelt. Ma, ha elmegyek egy ilyen eseményre, az emberek többsége pozitívan nyilatkozik Magyarországról, sőt, el akar jönni hozzánk, és megismerni, mi történik valójában az országunkban.

Alapvető érdekünk a minél több szövetséges

Ráadásul a világrend változását figyelve úgy tűnik, Magyarország egyáltalán nem a gyengékkel, a „maradékkal” szövetkezik.

Egyetértek ezzel a megállapítással. Fontos leszögezni, hogy a Nyugat esetében is csak a progresszív erőkkel rossz a kapcsolat, és ez kormányváltások esetében teljesen más irányba fordulhat, az Egyesült Államokban például számos szövetségest szereztünk az elmúlt években. Magyarország nyitott gazdasággal rendelkező kis ország, alapvető érdeke, hogy minél több szövetségese legyen a világban, ezért is mondta Orbán Balázs, hogy a blokkosodás politikáját mindenképpen el kell kerülnünk.

Ebből a szempontból fontos év lehet az idei, a régiónkban elég csak az osztrák közvélemény-kutatásokra és Herbert Kickl kancellári esélyeire gondolni, a világpolitikában pedig Donald Trump jelenlétére.

Amikor én felnőttem, úgy tekintettem az Egyesült Államokra, mint a demokrácia hazájára, ahol pártállástól függetlenül kiteszik az emberek az amerikai zászlót, és többségében egyetértenek a világ történéseivel kapcsolatban. Irigykedve néztem őket, hiszen nálunk a sárdobálás a jellemző, a baloldalnak teljesen más történelmi hősei vannak, mint a jobboldalnak. Sajnos ez mára teljesen átfordult a tengerentúlon is, polarizált világban élünk, így kormányváltás esetén jelentős bel- és külpolitikai fordulatokra lehet számítani.

És lesznek kormányváltások?

Szeretném azt gondolni, hogy sokáig nem lehet kormányozni a választói akarattal szemben, a nyugati demokráciák pedig még mindig egészségesek annyira, hogy tudjanak korrigálni az emberek.

Nyugaton elkezdett a két nagy blokk összefolyni

Az Európai Parlamentben is korrigálhatnak, ami alakíthat Magyarország és az Unió kapcsolatán – lehet akár ennél is rosszabb a viszony?

Nehéz elképzelni, hogy sokkal rosszabb legyen. Úgy látom, az európai embereknek kezd elegük lenni az őrült zöld- és woke-politikából, elég csak a gazdatüntetésekre gondolni. Félelmetes volt például azt figyelni, hogy egy papíron jobboldali kormányzat mit művelt Hollandiában a gazdákkal, a kommunista mentalitást idézte, ahogyan fontosabbá vált, hogy megfeleljen egyfajta ideológiának, mintsem a saját polgárai érdekeinek megfelelően cselekedjen.

Úgy tűnik, Nyugaton a szélsőjobboldaliként jellemzett pártok valójában hagyományos értelemben vett jobboldali politikát folytatnak.

Egyértelműen így van – ha meg akarjuk érteni a Brexit és a trumpizmus jelenségét, ez áll mögötte. Nyugaton elkezdett a két nagy blokk összefolyni, a választók ezt érzik, ezért fordulnak a szélsőjobboldali pártok felé. Bár én nem is szeretem átvenni a baloldal kifejezéseit: populistának és szélsőjobboldalinak neveznek pártokat csak azért, mert azok hisznek az emberekben, a demokráciában, és a választói akaratot próbálják meg érvényre juttatni. Valójában a többi párt lett arisztokratikus, mert azt gondolják, a választói akarattal szemben is lehet kormányozni.

Trumpot is gyakran emlegetik populistaként. Az ő sikere mit jelentene Magyarország szempontjából, és mit gondol arról, hogy – a demokrácia hazájában, ahogyan ön is fogalmazott – igyekeznek megakadályozni az indulását?

Az elmúlt évtizedben gyakorlattá vált a baloldalon a jogi eszközök bevetése, ám eddig „csak” az ideológia terjesztésére használták, most pedig már attól sem riadnak vissza, hogy beavatkozzanak a demokratikus folyamatokba. Látjuk, hogy az előző választáson is minden kiskaput kihasználtak a demokraták, ezért tartok tőle, hogy Trump akkor sem tudja megnyerni ezt a versenyt, ha majd ő élvezi a többség támogatását. Amennyiben igen, az nem csak Magyarország, az egész világ számára szebb jövőt hozhat.

Az amerikai külpolitikát átvette a progresszív ideológia

Orbán Viktor a napokban adott interjúban úgy fogalmazott, a békének van neve: Donald Trump, aki egyetlen háborút sem indított, és az Ábrahám-megállapodásokkal egyedüliként teremtett esélyt a békére a Közel-Keleten. Hozhat békét Trump az ukrajnai és az izraeli konfliktusban?

Ha ő maradt volna az elnök, szinte biztos, hogy nem tör ki az ukrajnai háború, és valószínűleg a közel-keleti sem. Azzal kapcsolatban szkeptikusabb vagyok, hogy mit tudna kezdeni a már kirobbant konfliktusokkal, de biztosan nagyobb esély nyílna a lezárásukra, és kevesebb az újabbak keletkezésére, például Ázsiában, amelyek potenciálisan a harmadik világháborúhoz vezethetnek. Az Egyesült Államok fő problémája, hogy a külpolitikáját teljesen átvette a progresszív ideológia, és emiatt gyorsan veszíti el a szövetségeseit. Ezzel szemben Kína például hozza a befektetéseket, a pénzt, és nem egy listával érkezik, hogy ezeket és ezeket a jogokat kellene biztosítani.

Mi lehet az idei évre vonatkozóan a legjobb és legrosszabb forgatókönyv Magyarországnak?

A legjobb szcenárió, ha az európai parlamenti választásokon a jobboldal kerül többsége, és sikerül létrehozni egy szélsőjobboldali, populista, valójában konzervatív blokkot. Emellett fontos, hogy Donald Trump legyen az amerikai elnök, és számunkra egy osztrák jobboldali fordulat is kedvező lenne. A legrosszabb az, ha az EP-ben minden marad így, esetleg a zöldek növelni tudják a támogatottságukat, illetve a tengerentúlon marad a demokrata kormányzás. Ez a forgatókönyv nem csak nekünk lenne rossz, hanem az egész világnak, hiszen ha nincs változás Európa és Amerika gondolkodásában, sokkal több konfliktus alakulhat ki, és mi, a Nyugat potenciálisan a vesztes oldalra kerülhetünk.

Itthon mennyire fogékonyak a fiatalok a politikára?

Úgy gondolom, hogy sokkal jobb a helyzet, mint a legtöbb nyugati országban. A felmérésekből az látszik, hogy a magyar fiatalok jelentős része inkább jobboldali gondolkodású, szereti a hazáját, tiszteli a kultúráját, ami nyugaton egyre kevésbé jellemző. De ebben is látok egyfajta visszafordulást.

Mire gondol?

A fiatalok mindig szeretnek lázadni a fennálló struktúrákkal szemben. Korábban punkok voltak, most nemi identitásokhoz, kisebbségekhez akarnak csatlakozni – egy idő után ez lesz a mainstream, és a konzervatívizmus lesz a „punkság”, ennek első jeleit már látom az Egyesült Államokban. Magyarországon jól állunk ezen a területen, a Danube Institute gyakornoki programja is sikeres, többen el tudtak helyezkedni az intézetünknél, esetleg más szervezetben, sőt külföldön, Brüsszelben vagy Amerikában is. Ez a program lehetőséget ad arra, hogy a fiatalok a nemzetközi közeghez kapcsolódhassanak, olyanokkal találkozhassanak, akikkel máshol nem tudnának, például Tony Abbott egykori ausztrál miniszterelnökkel, aki a vendégelőadónk. A nálunk szerzett tapasztalatok pedig később hasznossá válnak a diplomácia és a kutatóintézetek világában – az idei gyakornoki jelentkezésünk éppen él, és elérhető a honlapunkon.

A szerző a Corvinák újságírója.

Nyitókép: AFP/Timothy A. Clary