Meddig lehet ezt tűrni?

„Ugyanazok az egyének, társadalmi támogatottság nélküli csoportok, akik és amelyek nyíltan kiállnak turistaverő szélsőbaloldali terrorszervezetek mellett, akik krokodilkönnyeket hullatnak iszlamista terrorszervezetekért és az ezeket pénzelő embercsempészbandák érdekeikért, akár a magyar gyerekek jövőjét is eltaposnák, azok fordultak most minden skrupulus nélkül társadalmunk legféltettebb értékei ellen.

Nem elég, hogy újra dívik a Trianon-ünneplés, ami a családomnak is az utolsó száz évben csak börtönt, megaláztatást, jog- és vagyonfosztást hozott. A külföldi biztatásokon és pénzeken felbátorodva, a Nyugat egyre deviánsabb viselkedését magáévá téve minden tabut felrúgnak, ami az átlagembernek szent és sérthetetlen. Az, hogy egy gyűlölettel teli, alpári, primitív senkiházi ország-világ előtt prostituáltnak nevezheti első női államfőnket, vele együtt pedig volt női igazságügyi miniszterünket, és a vele cinkos elit, aktivista újságírói banda el sem határolódik tőle, az egy új alsó szint a magyar közéletben.

Mindez annak dacára, hogy a két leköszönő politikus olyan példaértékű erkölcsi és politikai hagyatékot tud maga mögött, amely a magyar családtámogatási, gyermekvédelmi és demográfiai eredményeket nemzetközi szintre emelte. De az is, ahogy hivatalukat önként elhagyták, miután saját erkölcsi léptékük szerint nem tudtak megfelelni az önmaguk által állított magas standardoknak, ez kétségtelenül meghaladja a nőgyűlölők magyar érzéseket nyomelemeiben sem tartalmazó szürkeállományának képességeit. De meddig lehet ezt tűrni? Ez így nem mehet tovább!

Ha nem is kedvelünk, tisztelünk bizonyos alkotmányos képviselőket, végérvényesen le kell szögezni, hogy a haza gyűlölete nem »vélemény«, nem legitim álláspont. A hazaárulás pedig nem lehet politikai eszköz, amivel szűk kis érdekcsoportunk önközpontú céljait szolgáljuk ki.”

***

Nyitókép:  MTI/Koszticsák Szilárd