Újraszabályozná Brüsszel a futárok és sofőrök működését, de ők nem kérnek belőle

Több éves huzavona és kudarc után ismét megpróbálnak megegyezni a tagállamok és az Európai Parlament az úgynevezett platformmunkások helyzetét rendező irányelv-javaslatról. Az Európai Bizottság által erőltetett, a tagállamok számára kötelezően átültetendő irányelv-tervezetet az elmúlt években már többször előterjesztették az uniós jogalkotók, mivel Brüsszel fontos szociális intézkedésként tekint a csomagra. Mindenki másnak nyűg a tervezet.

Brüsszel javaslatával több probléma is akad, ezek közül az egyik legnagyobb gond az, hogy 

 Az előterjesztők ennek ellenére úgy gondolják, a javaslat az európai szociális jogok egyik fontos mérföldköve.

Kik azok a platform munkások?

A platform munkások az online felületeken, vagy mobiltelefonos applikációkon keresztül rendelt szolgáltatásokat végrehajtó munkavállalók és vállalkozók. Idetartoznak azok akik a megrendelt szolgáltatást ténylegesen elvégzik. A platform az a digitális felület, amely összeköti a szolgáltatót és az ügyfelet, ezen keresztül vehetünk igénybe különböző szolgáltatásokat és a szolgáltatás üzemeltetése, fenntartása is a platformon keresztül zajlik.

A platform szolgáltatások a Covid-19 járvány megjelenését követően példátlan gyorsasággal elterjedő új szolgáltatási formák. Idetartozik például a közösségi taxiszolgáltató Uber, vagy az ételkiszállító cégek, például a Wolt. Ezek a szolgáltatók abban különböznek a hagyományos vállalkozásoktól, hogy a megrendeléstől a szolgáltatás elvégzésének igazolásáig minden egy online platformon zajlik, vagyis a mobilapplikáción keresztül választhatjuk ki az éttermet és rendelhetjük meg a kiválasztott ételt. Az üzemeltető cégek nem tartanak fenn komplett vállalati struktúrákat, vagy leánycégeket az egyes országokban. 

Ezek a cégek általában startup vállalkozások, amelyek mindenben megfelelnek a hatályos törvényeknek,

A platformmunkások azok, akik ezeket a szolgáltatásokat végrehajtják, vagyis egyebek mellett a futárok, a közösségi taxiszolgáltatást végző sofőrök, a szállítók, a diszpécserek, vagy akár a takarítók. Ők a szolgáltatást a legtöbb esetben vállalkozóként végzik, vagyis a platformok üzemeltetőinek szerződéses alvállalkozói.

Sosem találkozik a futár és a főnöke

Ez a szolgáltatási forma nem csak azért számít újdonságnak, mert teljesen az online térben működik, hanem azért is, mert a tényleges szolgáltatást nyújtó futárok is az erre a célra létrehozott alkalmazáson,digitális platformon keresztül tudnak munkára jelentkezni, elvállalni egy-egy megbízást, szerződést kötni, elszámolni a teljesítést és elintézni a kifizetést. A megrendelések kiosztása, a szolgáltatást végzők értékelése, a fizetés és minden más automatizált, élőmunkaerő helyett a koordináció az algoritmusok feladata. 

Ennek az új szolgáltatási formának fontos jellemzője az emberi kontaktus teljes hiánya, vagyis a platformok üzemeltetői sosem találkoznak az alvállalkozókkal vagy a munkavállalókkal, nincs emberi ráhatás a megbízások kiosztására és az alkalmazás végzi el az ellenőrzéseket is. Emellett automatizált rendszerek dolgozzák fel a megbízók értékeléseit, visszajelzéseit, és ezek az algoritmusok végső soron arról is döntenek, egy-egy szolgáltatóval, például futárral szerződést kell-e bontani. A platformcégeket semmilyen szabályozás sem kötelezi az emberi felügyeletre, amely visszaélésekre adhat okot és súlyosan sértheti a munkavállalók jogait, valamint az adatkezelésre vonatkozó szabályozással is összeférhetetlen lehet.

Mit akar elérni Brüsszel?

Az Európai Bizottság javaslata az alapvető jogi keret megteremtése, ezzel a céllal mind a döntéshozók, mind az érintettek egyetértenek. A tervezet két részből áll. Az irányelv-javaslat első része annak lehetőségét teremtené meg, hogy bizonyos kritériumok teljesülése esetén az alvállalkozóról meg lehessen állapítani, valójában teljes munkaidős munkaviszonyban dolgozó munkavállaló. Ennek megállapítása esetén pedig automatikusan kötelezhető legyen a platform üzemeltetője arra, hogy munkaviszonyt létesítsen például a futárral, vagy a sofőrrel.

Magyarországon és az Európai Unió más tagállamaiban is a futárok adtak hangot a legtöbb esetben annak, hogy számukra a vállalkozói lét és a szerződéses kapcsolat a szabadságot jelenti, és az érintettek túlnyomó többségének esze ágában sincs munkaviszony keretében elvégezni ezeket a szolgáltatásokat. A Mandiner információi szerint a javaslatot Magyarország is elutasítja, de a hazai szakszervezetek és a munkáltatói érdekképviseletek sem támogatják Brüsszel „erőltetett jogalkotását.”

Brüsszel mindezt figyelmen kívül hagyja, és immár harmadik éve próbálja áterőltetni az irányelv-javaslatot az uniós döntéshozatalon. Ráadásul az irányelvben szereplő, a nemzeti jogrendbe kötelezően átültetendő gyakorlat sok tagállamban – például Magyarországon is – már régóta létező és alkalmazott gyakorlat. A javaslat szerint ha a megadott kritériumok közül bizonyos számú feltétel teljesül, akkor teljes munkaidős munkavállalóként kell alkalmazni az érintetteket, miközben a platform üzemeltetőjének azzal a váddal kell szembesülnie, hogy vállalkozással leplez munkaviszonyt, vagyis törvénysértő módon jár el.

Brüsszel tervét a 27 tagállam közül teljes mértékben csak Spanyolország és Portugália támogatja, ahol a magas munkanélküliség miatt elterjedt a kényszervállalkozás.

A javaslat szerint amennyiben a szolgáltatást végző és az online felületet üzemeltető alá-fölé rendelt viszonyba kerül, feltételezni kell, hogy leplezett munkaviszonyról van szó. Ennek eldöntéséhez az alábbi jellemzők közül meghatározott számú feltételnek kell teljesülnie:

• a szolgáltatást végző nem oszthatja be magának a munkaidejét;
• egyoldalú a díjazás meghatározása;
• rendelkezésre állást vár el a megbízó;
• munkaidő-beosztást ír elő;
• kötelezővé teszi az egyenruha viselését;
• kizárólagosságot vár el, vagyis megtiltja, hogy az érintett más megbízónál is végezhessen hasonló szolgáltatást.

Brüsszel javaslatát 

míg a többi pártszövetség legfeljebb módosításokkal tudná azt elfogadni. Ez a megosztottság igaz a tagállamokra is, a bizottsági célokat a legtöbb uniós ország elutasítja. A parlamenti és tagállami javaslatokat pedig Brüsszel utasítja el, mert úgy véli, minden módosítás lazítaná a szabályozást, a munkáltató érdekeit szem előtt tartva. Az EU-s döntéshozatal tehát patthelyzetben van, több mint két éve hátráltatva az irányelv véglegesítését és annak elfogadását.

Az Európai Bizottság platformirányelvét a legtöbb kritika azért éri, mert nem csak a vállalkozó vagy munkavállaló kezdeményezésére lehetne megállapítani valójában munkaviszonyt kellene-e létesíteni, hanem a gyakorlatilag bárki kezdeményezhetne ilyen eljárást, vagyis törvényes lenne az a vád, amely szerint a platform üzemeltetője törvényt sért, ráadásul neki kellene bizonyítania, hogy szabályosan kötött vállalkozói szerződést munkaszerződés helyett.

Látható, hogy Brüsszel irányelv-javaslatát gyakorlatilag magán a bizottságon kívül senki sem támogatja. Ezt el is ismerik: az adatok szerint körülbelül 20 millió platform-munkavállaló dolgozik jelenleg az EU-ban, és 

Az algoritmus csapdája

Brüsszel javaslatának második része az algoritmusok szabályozását teremtené meg. Ezt már többen támogatnák, de mivel az irányelv-tervezetet „csomagban” lehet csak megszavazni, ezért annak algoritmusokat szabályozó passzusa is halálra van ítélve.

Egyebek mellett csak az algoritmus adatai alapján nem lehetne elbocsájtani a munkavállalót, vagy tényként kezelni az adatok alapján tett minősítéseket. Minden olyan esetben, amikor algoritmus alapján születne olyan döntésnél, amely érinti a megbízó és a szolgáltató, vagy alkalmazott közötti viszonyt, valamint az adatok védelme veszélybe kerül, kötelező lenne az emberi felügyelet.

A javaslat kritikusai ugyanakkor nem tartják életszerűnek ezt a fajta felügyeletet, mivel a platformon szolgáltató vállalkozásoknak fontos ismérve, hogy nincsenek az egyes országokban leányvállalatai, nem tart fent HR-részleget, és nem üzemeltet olyan irodát, ahol a munkavállalóknak lehetőségük lenne személyesen találkozni a felettesükkel, akiknek a neve sem szokott általában kiderülni. Az érintett cégek álláspontja világos: ezekre a digitális térben nincs is szükség.

mivel magas jövedelemre tudnak szert tenni úgy, hogy maguk döntik el, mikor szeretnének munkát végezni, milyen megbízásokat vállalnának el, vagyis sokaknak ez a laza kötelék a szabadságot jelenti.

Nyitókép: MTI/MTVA/Róka László