Boldog Özséb remetéitől az applikáción keresztül érkező lelki útmutatásig – a pálosok nyomába eredtünk

Még napjainkban is sokakban vet fel kérdéseket az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, melynek története szorosan összefonódott a Pilissel és a Visegrádi-hegységgel. A pálosok múltját alaposan átszövik a legendák, amelyek sokszor még napjainkban is félreértésekre adnak okot. De kik is ők valójában? Milyen szerepet töltenek be a katolikus egyházon belül? Miként élték túl a 20.század vérzivataros évtizedeit? Illetve milyen napjainkban a szerzetesek élete? Többek között erről kérdeztük Csóka János szerzetes atyát. 

***

„A pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, amely még napjainkban is létezik. A rend története az 1200-as évek közepéig nyúlik vissza. Az alapítónk Szent Özséb, aki esztergomi kanonok volt, a tatárjárást követően kivonult a Pilisbe, és az ott lévő remeték lelki vezetőjévé vált” – ismerteti a rend történetének első fejezetét Csóka János, szerzetes atya.

Szent Özséb miközben remetéskedett, kapott egy látomást. „Ima közben egyszercsak lángnyelvek jelentek meg neki az erdőben. Ezek a lángnyelvecskék el kezdtek közelebb kúszni hozzá, és egy nagy lángcsóvává álltak össze. 

Szent Özsébet a képzőművészetben a legtöbbször ezekkel a lángnyelvekkel ábrázolják” – teszi hozzá.

Az első kolostort Klastrompusztán építették fel, nem messze attól a barlangtól, ahol Özséb remeteként élt. A barlang a hegyoldalban ma is látogatható, mintegy 20 perc sétára a mai romoktól. „Majd Klastrompuszta után a magyar királyok és főurak támogatásával újabb és újabb kolostorokat építettek, és folyamatosan gyarapodott a rend létszáma is. A középkori Magyarországot tehát eléggé benépesítették a pálos kolostorok. Elsősorban a hegy- és dombvidékeken telepedtek meg. Többek között a Bakony, az Északi-középhegység, a Mecsek és a somogyi dombvidék volt az, ahol a legtöbb pálos kolostor felépült, lakott területektől távolabb, erdőkben, kiesőbb területeken. A legnagyobb kolostorok Márianosztrán és Budaszentlőrincen működtek. Ezek remeteségek voltak, mivel magának a rendnek is ez volt a küldetése. Ezt a lelkiséget vitte tovább a rend, csak már közösségben.”

A török hódoltság után felismerték az idők jeleit

„A kolostorok az elvonulás helyszínei voltak.

 Tulajdonképpen egy háttérima voltak az ország számára: imádkoztak a népükért, vezekeltek értük. Ezért is estek távol a világtól ezek a kolostorok. A pálosok alapvetően nem lelkipásztorkodtak, azaz nem miséztek, nem gyóntattak másoknak, csak egymás között. Szigorú napirend szerint élték az életüket, mezőgazdasággal és kézműves tevékenységgel is foglalkoztak. Ez a fejezet 1250-től a török hódoltság idejéig tartott. A török időkben csak a megmaradt országrészben élhettek pálosok” – sorolja Csóka atya. 

„Azonban a török világ végével a rend hamar erőre kapott. Az újraépítkezés ugyanakkor a lelki életükben változást hozott. Mivel az egykori török hódoltság területén nem voltak papok, a pálosok is beálltak a munkába, felismervén az idők jeleit: miséztek, gyóntattak, lelkipásztori munkát végeztek. Kettesével járták a területet más papokkal együtt. Innentől kezdve pedig már a falvakban és a városokban is emeltek kolostorokat, és ez a szorosabb kapcsolat a lakossággal később is megmaradt. Ma is ez a pálos rend küldetése: imádságainkkal, engesztelésünkkel és vezeklésünkkel szolgáljuk testvéreinket, emellett pedig lelkipásztori tevékenységet is folytatunk. Például gyóntatunk, lelki vezetést nyújtunk és misézünk” – magyarázza.

Lengyelországból érkezett az „újjászületés”

Majd azzal folytatja, hogy egy fontos, de borús dátum volt II. József uralkodása a pálosok számára, hiszen sok más szerzetesrenddel együtt a császár őket is feloszlatta, mivel úgy tartotta, hogy nem végeznek hasznos munkát, „mivel csak imádkoznak”. S bár a halálos ágyán visszavonta a rendeleteit, de a szerzetes rend ettől függetlenül eltűnt az országból. Az egykori pálos kolostorok az egyházmegyékhez kerültek, míg a szerzetesek lelkipásztorként folytatták munkájukat. „Voltak ugyan visszatelepítési kísérletek, azonban ez 1934-ig nem járt sikerrel. Ugyanakkor

 és indították újra a pálos életet Magyarországon, Budapesten, a Sziklatemplomban, melyet egy nemzeti, engesztelő szenthelynek szánt az ország is. De a második világégés előtt újabb kolostorok is létesültek Pécsett és Pálosszentkúton”. 

Azonban a szocializmussal újabb negyven év csönd következett: a Sziklatemplomot befalazták, a mostani szerzeteslakások helyén pedig a balettintézet kollégiuma működött. E vészterhes évtizedekben több pálos is szenvedett hitéért: volt aki mártírhalált halt, akadt, akit meghurcoltak, míg másokat börtönbe vetettek. Az újraindulásig esetünkben is a rendszerváltásig kellett várni – szögezi le az atya.

Egyedi kápolnák és fals legendák

Csóka János arra is kitér, hogy a budapesti templom a második világháború éveiben a lengyelek számára találkozó- és menedékhellyé vált. Nem véletlen, hogy idővel külön szárnyat kaptak a częstochowai fekete Szűz Mária kegykép másolatával és Szent Hedvig lengyel-magyar királynő ereklyéjével. 

Majd további különlegességként megjegyzi, hogy 

Ez egy viszonylag ritka ábrázolás – hangzik el.

De a Sziklatemplomban helyet kap még egy kopt- vagy egyiptomi kápolna is, melynek eredetijét Vörös Győző régész fedezett fel Egyiptomban. A történet szerint a kutató egy sziklafalon vett észre egy nyílást, amelyről látszott, hogy azt mesterségesen alakították ki. Miután felmásztak oda, a korai századokból származó remeteség maradványaira bukkantak. „Ennek egyik helyisége egy kápolna volt, melyet freskókkal díszítettek. Azonban ezt a termet sem az idő vasfoga, sem a muzulmánok nem kímélték. Mivel a vallásuk tiltja az emberábrázolást, ezért a freskóról lekaparták az arcokat. Valamint felsejlett egy szent ábrázolása is, aki a freskó alá írt szavak szerint akár Remete Szent Pál is lehetett” – fűzi hozzá az atya.

Csóka atya beszélgetésünk során leszögezi, hogy bár sokan szeretnének összefüggést találni a pálosok és a táltosok között, nincs közük egymáshoz. 

Bárki ráléphet a pálos útra

A rend követi kort, és aki szeretné az üzenetüket is magával viheti, hiszen már egy ideje letölthető a pálos applikáció, amely amellett, hogy hasznos információkat tartalmaz az egyedüli magyar alapítású férfi szerzetesrendről, még a sivatagi atyák üzeneteit is közvetíti nap mint nap magyarázatokkal.

A másik kezdeményezésük a Pálos utak, melynek ötletét az a nagyobb zarándoklat adta, amelyet minden évben megszerveznek Budapestről a Dunakanyaron és a Börzsönyön át Márianosztráig. „Szerettük volna, hogy

Így állt össze a Források útja, mely – a Sziklatemplomtól a budaszentlőrinci romokig vezet –, a Szeretet útja és a Remeték útja. Minden állomáshoz tartozik egy-egy elmélkedés, amelyet bárki meghallgat a mobiltelefonja segítségével. Sőt akármikor visszaolvashat” – hívja fel a figyelmet.

A pálos atya a karácsony közeledtével pedig egy üzenetet is megfogalmaz a ma embere számára. 

Lehet bármekkora baj is a világban. Ez a barátság és testvériség több mint kétezer éve fennáll. Az a feladatunk, hogy megfogjuk Isten kezét. Történhet bármekkora tragédia, de ha az Isten kezét fogjuk, akkor nincs tragédia, mert minden rendben lesz” – hangsúlyozza Csóka János. 

Nyitó- és belső képek: Földházi Árpád/Mandiner