Gábor Györgyék akkor hallgattak, amikor ideje lett volna a szólásnak

Furcsán érzem magam: jelentős mértékben egyetértek Gábor György ellenzéki filozófussal. 

Gábor György a Népszavában közölt dolgozatában adatolva, megfelelő hivatkozásokkal amellett érvel, hogy az izraeli-palesztin szembenállás vallási, tehát „a politikai konfliktus (amelyet – természetesen sosem terrorista szervezetekkel tárgyalva vagy kapcsolatra lépve – racionális eszközökkel is lehetne kezelni) valójában vallási konfliktus, amely túl minden ráción, a hit világába helyezi át a megoldást, s az állami-politikai törvényeket is meghatározó vallási törvények (saría) terrénumába utalja a kérdés végső elrendezését. Oda, ahol már nem az emberi ráció, hanem az isteni döntvényekbe beleolvasott-beleértelmezett megkerülhetetlen, kötelező és ha kell, minden e világi értéken, humánumon és józanságon túli megoldás alkalmazandó”. 

És ebből cselekvési terv is körvonalazódik. Az Izrael-ellenes tüntetők számára idézzük Gábor Györgyöt: 

amelynek rendeltetése, hogy hatályon kívül helyezzen és felülírjon minden más hitvilágot. Ez a vallási eszme alapozza meg azt a rendíthetetlen hitet, amely az iszlám harcosait, kövessenek el azok bármit is »a háború világában«, szent harcosokká avatja, s ellenfeleiket Isten megátalkodott ősellenségeivé teszi.”

Hosszasan lehetne még idézni Gábor Györgyöt, most csak egy következtetését citálom még ide: „Az igazi tragédia az, amikor egyesek a saját hitüket mindenki számára kötelezővé kívánják tenni, s a vallásra politikai erőforrásként támaszkodva a tőlük eltérő hitűeket a legfőbb rossz megtestesüléseinek tekintve semlegesíteni, megszüntetni, elpusztítani kívánják, »elkerülhetetlen« tettüket magasabb, transzcendens okokkal és indokokkal magyarázva.”

Gábor György leírja tehát azt, ami eddig is nyilvánvaló volt. Az általa fölvázolt tragédia Európa tragédiája is. Évekkel ezelőtt engem akkor tiltott le a Facebook „gyűlöletbeszéd” okán, amikor kiposztoltam egy Kertész Imre-idézetet: „Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát, ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról… Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát.”

Kertésznek ezek a sorai a Végső kocsma című könyvében jelentek meg 2014-ben. 

Most egyetértően idézi Bernard Lewis 2003-ban leírt sorait, Gábor György szerint „ma is ijesztően érvényesek”: „Ha a fundamentalisták jól számítanak, és sikerrel vívják a háborújukat, akkor sötét jövő vár a világra, különösen azon részére, ahol muszlimok élnek.”

Gábor György hallgatott 2015-ben, amikor ellenőrizetlenül engedtünk be illegális migránstömegeket, pontosabban erről a veszélyről nem beszélt. Sok mindenről beszélt és beszél, folyik belőle a szó, ha kell, ha nem, de erről így, ennyire egyértelműen és világosan csak mostanság ír. Úgy látszik, meg kellett halnia sokszáz ártatlannak, csecsemőnek, fiatalnak, hogy Gábor György elmondja azt, amiről tudott évek óta. 

Gábor György kérdése jogos: „… az ember eltöpreng: vajon milyen cionista kötődéseket érhettek tetten a Hamász terroristái az általuk lefejezett csecsemőknél? Ha – mint a [Hamász Charta] dokumentum mondja – a Hamász elutasítja minden ember vallási vagy felekezeti alapon történő üldözését vagy jogainak csorbítását, akkor vajon milyen magasabb rendű okok és célok vezérelhették azokat a barbár emberszabásúakat, akik terhes nők hasát vágták fel? S ha a Hamász – mint olvasható – tiszteletben tartja az emberi jogokat és elkötelezett az »iszlám toleranciája« mellett, akkor vajon mit követhettek el azok a vidáman bulizó tinédzserek, avagy a magatehetetlen idős emberek, akiket a terrorkülönítményes keretlegények lemészároltak vagy túszul ejtettek?”

Gábor Györgyék akkor hallgattak, amikor ideje lett volna a szólásnak.

És Európa is megfizeti az ún. európai értelmiség hallgatásának árát (ennek jeleit látjuk a nyugati nagyvárosokban). 

Magyarország csak azért nem, mert Gábor György gyűlölt ellensége, Orbán Viktor miniszterelnök megértette Kertész Imre figyelmeztetését, és az européer fősodor nagyátkát magára vonva a nyitott társadalom utópiájával szemben Magyarországot magyar és európai országként őrizte meg, olyan országként, ahol a vallási türelem (olv. tolerancia) megélt napi valóság.

Nyitókép: MTI/EPA/ANA-MPA/Jánisz Koleszidisz