Az Ezeregyéjszaka meséi alkalmasak az előítéletek oldására – üzente a magyaroknak Boldizsár Ildikó

Veiszer Alinda Magyarország legismertebb mesekutatójával és meseterapeutájával, Boldizsár Ildikóval készített interjút az Ördögkatlan fesztiválon. A kutató a beszélgetés során többek között elárulta, hogy nem volt „mesés” gyerekkora, 

A 60 éves, dunaújvárosi származású író bevallása szerint huszonéves korában jött rá arra, hogy érti a mesék kódolt szövegét, amik szimbólumokkal vannak tele. Tudományos műveket és doktori értekezést is írt a mesékről, de sok évnek kellett eltelnie, mire rájött, hogy a mesék eleve egy közösségnek íródtak, tehát neki sem az íróasztal mögül kellene ezeket tanulmányoznia. Elkezdett meseterápiákat tartani haldoklóknak, beteg gyerekeknek, börtönben ülőknek, transzplantáltaknak, állami gondozottaknak, így tanulta meg, hogy milyen mesékkel lehet terápiás módon dolgozni – idézte fel a Telex.

Boldizsár Ildikó a beszélgetés során kitért arra is, hogy úgy tapasztalja, egyre nehezebb a gyerekekkel és némely felnőttel is meseterápiával dolgozni, és akad, akivel nem is nagyon lehet. Ahhoz ugyanis, hogy a meseterápia működjön, egyetlen egy dolog kell, az, hogy az ember képes legyen belső képeket alkotni, „lássa a kis nyuszit a sűrű erdő közepén. A mai digitális világban azonban a gyerekek egészen kis koruktól készen, kívülről kapják a képeket, nem kell használniuk a képzelőerejüket, ez a képességük pedig elsorvad. Ez szerencsére nem egy visszafordíthatatlan folyamat, de keserves küzdelem, az óvónő tanítványai vért izzadnak emiatt” – hangoztatta.

A meseterapeuta szerint „ha a magyar társadalmat tekintjük egyetlen betegnek, akkor például

mert még a problémáink okát sem kutattuk fel teljesen”. De Boldizsár Ildikó gondolja, hogy az előítéletek oldására nagyon alkalmas lenne, ha sok keleti mesét olvasnánk, például az Ezeregyéjszaka meséjét – írta a Telex.

Nyitókép illusztráció. Fotó: Képernyőfotó