Ellenség a láthatáron

„Orbán Viktor mindig, kivétel nélkül közpénzből fizeti ki azokat, akik személyesen neki (illetve a családjának), a Fidesznek vagy a kormányzati hatalomgyárnak jó szolgálatot tesznek. Ezt a se nem szimpatikus, se nem demokratikus, se nem törvényes szokását az első, 1998-ban kezdődött kormányzása óta konzekvensen őrzi a kormányfő – aki kíváncsi a gyökerekre, nézzen utána, mi volt a nemrég elhunyt Kékessy Dezső nagykövetté emelésének közvetlen előzménye, vagy mi lett azokkal az állami gazdasági káderekkel, akik segítettek a Lévai Anikó-féle földügyletek tető alá hozásában. Ami pedig az ellenségeket illeti, őket onnan lehet felismerni, hogy a kormány az államapparátus és az elvben kormányfüggetlen állami intézmények asszisztálásával, ha kell, a törvények kifacsarásával és/vagy átírásával, a források megvonásával folyamatosan szűkíti a mozgásterüket – nem feltétlenül jogszerűen, de annál hatékonyabban.

Eszerint tehát Heinrich Pecina, a Népszabadság kivégzést végrehajtó ismert (elítélt) osztrák bűnöző jó barát, de például a Magyar Tudományos Akadémia egyértelműen ellenség, bármilyen irracionális, perverz, nemzetellenes értékrendről árulkodjon is ez a miniszterelnöki magatartás. És ellenséggé lettek, mint most láthatjuk, a szakszervezetek is, voltaképpen ugyanazért, mint pár éve az MTA, vagy a CEU: ez a hatalom hosszú távon nem tűr meg maga mellett semmilyen alternatív, kormányzati eszközökkel irányíthatatlan akarat-vagy véleményképző intézményt, ha annak bármiféle kézzelfogható társadalmi befolyása van.”

Nyitókép: MTI / Mohai Balázs