Hurrá, a leggazdagabbak közé emelkedtünk!

„Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere Tatabányán bemutatta gazdaságpolitikai programját. A pesti dugók száma ugyan nem lett ettől kevesebb, és a főváros által most megrendelt 25–30 éves, grillsütőnek becézett villamosokban se nő ki tőle a légkondi, de legalább van mit olvasgatnunk.

»A választók lenézése, ha pusztán annyi [a] mondandója valakinek a jövőről: »folytatjuk«. A demokratikus ellenzék erői nem követhetik el azt a hibát, hogy erre csak annyit mondanak: »nem folytatjuk«« – vezeti fel a dokumentumot bölcselkedve a főpolgármester, amitől sajnos már rögtön elkerekedik a szemünk. Ezek szerint ugyanis olyanok akarnák az országot vezetni annak minden bonyolult alrendszerével együtt, akik nem értik a logikai és tartalmi különbséget aközött, ha egy karakteres kormánypárt egy sikeres ciklus után az addigiak folytatását ígéri, illetve ha egy hatpárti, egymást csak kellő mennyiségű Unicummal elviselő konglomerátum választási programként annyit mondana, »nem folytatjuk«.

Bár az is igaz, hogy Karácsony Gergely esetében akár még megnyugtatóbb is lenne, ha egyszerűen azt ígérné, „nem folytatja” – abban ugyanis szerteágazó gyakorlattal rendelkezik. A nem folytatás mestere ő, mondhatni: nem folytatta a PhD-t, nem folytatta az angoltanulást, nem folytatná a főpolgármesterséget, tehát az lenne a biztos, ha gazdaságpolitikájának végigvitelével sem áltatná a választópolgárokat. De azért ha már így leírta, nézzük meg, milyen előfeltevésre is épül ez a program.

»Pusztán a kiváltságos 1 százalék gyarapodik, de a nemzet 99 százaléka igazából szegényebb lesz« – szögezi le a miniszterelnökjelölt-jelölt, amitől rémülten tekintek körbe. Nem tudom ugyanis nem észrevenni, hogy itt hever az asztalon egy szállásfoglalás a család három generációjának, merthogy újabban ilyesmire is telik. És úgy általában, a lakás se volt meg ebben a formában 11 éve. Attól tartok tehát, gyarapodunk. Márpedig ha abból indulunk ki, hogy Karácsony Gergelynek jó a helyzetfelismerő képessége és nem próbálja rettentő demagóg módon átverni a választókat (márpedig miért ne indulnánk ki ebből), akkor ez azt jelenti: benne vagyunk a kiváltságos 1 százalékban.

Azaz két és fél generációnyi alulfizetett gürcölést és a totálistól az átlagosig terjedő nélkülözést követően az elmúlt egyetlen évtizedben eljutottunk oda, hogy családunk minden tagja az 1 százaléknyi szűk elitbe tartozik, hisz gyarapodik. Ez azért megrendítő fejlődés. Ha viszont így állunk, akkor nyilvánvaló, hogy eszünk ágában sincs arra a politikai erőre szavazni, amely ezt az állítólagos 1%-ot szeretné megsarcolni: nem vagyunk mi a magunk ellenségei.

Természetesen az az elméleti lehetőség is fennáll, hogy messze nem vagyunk mi benne a felső százezerben, csak Karácsony Gergely hazudik szégyentelenül: noha azt állítja, hogy »igazából« a magyarok 99%-a süllyed lefelé a nyomorba folyamatosan, »igazából« pont nem.”