Újraállították a körmöcbányai 1848-as emlékművet

„Nem írta még meg egyetlen magyar sajtótermék sem, úgyhogy akár dobpergés is járna hozzá: Körmöcbányán újraállították az 1848-as honvédemlékművet!” – írja Orosz Örs felvidéki politikus a közösségi oldalán.

Orosz Örs bejegyzésében részletesen beszámol az emlékmű történetéről, hányattatott sorsáról és a helyreállításról: 

„Körmöcbánya jelentős szabadságharcos mozzanatok színhelye volt 1849 januárjában. Görgey Artúr a város határában fekvő Zólyom-völgyben, egy beomlott régi bányajáraton keresztül vezette át csapatait az egyik völgyből a másikba Besztercebánya felé. Ez az alagút egyébként máig az ő nevét viseli. Az odavezető út jobb oldalán állott hajdanán a körmöciek 1903-ban közadakozásból emelt, obeliszk formájú, magas, karcsú, tetején bronz turullal díszített szabadságharcos emlékműve.

Kutatásaim nyomán nagyfokú bizonyossággal megállapíthatom, hogy ez a körmöci volt az egyedüli olyan 48-as emlékmű a Felvidéken, amelyet már 1918 előtt is többször megrongáltak. A turulmadár szobrát 1914 előtt leverték és darabokra törték. Mára csupán egy 5 cm-es töredék maradt fenn belőle, amelyről egyelőre nem sikerült fényképet szereznem.

Az alábbi történelmi képeslapok is bizonyítják, hogy a levert turult a monarchia utolsó éveiben már nem pótolták. A honvédemléket 1919-ben pedig újabb rongálások érték, de Trianon után is a helyén maradhatott. 1928-ban, Csehszlovákia fennállásának 10., Körmöcbánya bányavárosi szabadalmának 600. évfordulójára átszerelék, tábláit kicserélték. Tetejére hármashalom és kettőskereszt került. Ezen felül új funkciót is kapott: az I. VH. áldozatainak emlékműve lett. Érdekessége, hogy a régi magyar szöveg helyére kétnyelvű, szlovák és német feliratok kerültek.

Eredeti felirata egyébként így hangzott:

»Ezen az úton kelt át Körmöcbányáról

Besztercebányára, 1849. január 24-ikének

éjjelén, Görgei Artúr tábornok vezérsége

s Aulich Lajos ezredes vezetése alatt

hős honvédeink serege.«

A város német lakosságát a II. VH. után kitelepítették, úgyhogy a német felirata is kelemetlenné vált. A szocializmus évtizedeiben nem törődtek vele, állapota egyre romlott, míg végül egy viharban kidőlt fa 2006 tavaszán darabokra törte. Ezután a városi szolgáltató vállalat eltávolította. Helyén csupán a megtépázott díszdomb és tereplépcső emlékeztetett arra, hogy itt hajdanán emlékjel állott.

A városi önkormányzat tervei között szerepelt a helyreállítása és műemlékké nyilvánítása, melyre 2014. februárjában 24 000 eurós összeget különítettek el. A magyar múlthoz való, lassan változó viszonyulást mutatta Daniel Haas Kianička körmöcbányai muzeológus ekkor tett nyilatkozata is, aki az újraállítás egyik fő aktivistája volt:

»Művészi szempontból ugyan az emlékmű nem kiemelkedő, de megvan a történelmi értéke, mint a többnemzetiségű Közép-Európa történelmének szép példája. Egyrészt a régi Magyarországról emlékezik meg, a magyar függetlenségi harcról 1848-49-ben, azután az első világháborúnak állít emléket és megemlékezik a Csehszlovák Köztársaság létrejöttéről is. Ebből a szempontból rendkívül értékes, különleges története miatt.«

Végül a műemlékhivatal elutasította az emlékmű védetté nyilvánítását, de 2020-ban így is sikerült újraállítani és az 1928-as állapotában restaurálni. Körmöcön ma mindenki tisztába van vele, hogy ez az emlékoszlop több mint egy világháborús emlékmű. Az újraállítását övező társadalmi párbeszéd hosszú évekig elhúzódott, de végül sikerre vezetett. Egy többnyelvű infó táblát még elbírna a helyszín, de lehet, hogy ennek a megalkotása jó szokás szerint már ránk fog maradni

Ha Körmöcön jártok, ki ne hagyjátok!”

Fotó: Nászaly Gábor/Facebook