A Momentum előadója szerint a magyar kormány nemzetpolitikája megosztó, és hazánk nem szolgál jó mintaként a kisebbségek kezelésében a szomszédok számára. Bárdi Nándor, az MTA kutatója volt a Momentum rendezvényének vendége. Beszámolónk.
Magyarságpolitikai előadássorozatot szervez a Momentum Trianon századik évfordulója kapcsán. Ahogy fogalmaztak, céljuk volt, hogy „Trianon századik évfordulóján a megemlékezés mellett foglalkozzunk a határon túli magyarok helyzetével”.
A párt az utóbbi időben érezhetően igyekszik jobban koncentrálni a nemzetpolitikai kérdésekre. Novemberben Fekete-Győr András még a román USR jelöltjét támogatta Kelemen Hunorral szemben a romániai elnökválasztáson, nagy visszatetszést váltva ki ezzel. Azóta óvatosabbak a külhoni magyarságot illetően, valamint kiemelten foglalkoztak a június 4-én százéves trianoni békediktátummal is. Ahogy lapunknak adott interjújában Donáth Anna nyilatkozott: „Én minden olyan társadalmi csoport mellett ki fogok állni, akik szabadságát és méltóságát politikai hangulatkeltés és szavazatszerzés reményében semmibe veszik. Legyen szó külhoni magyarokról vagy épp transzneműekről – magyar és magyar között soha nem fogok különbséget tenni. Trianon tragédiája a kirekesztés és az erőszak okozta kudarcokról szól."
Ezért is voltunk kíváncsiak a Momentum nemzetpolitikai estjére, amit Tóth Barnabás, a Momentum magyarságpolitikai munkacsoportjának tagja konferált fel és vezette le. A sorozat nyitóalkalmát Bárdi Nándor meghívott előadó, az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa tartotta. Bárdi a ’80-as években egyetemistaként részt vett a hátizsákos turizmusban, élelmiszert, gyógyszert csempészett a Ceaușescu-rendszerben sínylődő erdélyi magyaroknak.
Az előadás online, Facebook-közvetítés formájában zajlott, egy kezdeti technikai malőrt leszámítva jól követhető volt az esemény.
Kik is a határon túli magyarok?
Bárdi előadása elején a határon kívül élő magyarokat három csoportra bontotta. A határon túli vagy külhoni magyarok csoportjához a Kárpát medencében határainkon kívül rekedt magyarok tartoznak, a nyugati magyarsághoz a nagyobb emigrációs hullámokkal (pl. 1945, 1956) a nyugati országokba menekülő honfitársaink és a második, illetve harmadik generációs leszármazottaik sorolhatók. Az új diaszpóra kategóriájába az elmúlt évtizedekben munkavégzés céljából Nyugat-Európába távozó magyarok kerültek, az ő létszámuk Bárdi szerint hatszázezer körül alakul. Az utóbbi csoportba tartozók jelentőségét sem szabad lebecsülni: csak Angliában 27 hétvégi magyar iskola működik az új diaszpóra gyermekeinek oktatására.
Száz év alatt 1,2 millióval kevesebb külhoni magyar
Bárdi szerint, amikor a határon túli magyarság kerül szóba, leggyakrabban arról beszélünk, hogy milyen ütemben fogy a magyarság,
„Mintha ennek a csoportnak, mint etnikai rabszolgának az lenne az egyedüli feladata, hogy reprodukálja magát.”
Bárdi számítása szerint száz év alatt 1,2 millióval csökkent a környező országokban élő magyarok száma. Ehhez a természetes fogyás mellett hozzájárultak a második világháborúban elszenvedett harcok és népirtások vérveszteségei, a kivándorlás és az asszimiláció.
Az elmúlt harminc évben Erdélyben az elvándorlás volt a fogyás mögött a legmeghatározóbb ok: az elsősorban fiatal diplomás kivándorlók általában már nem állnak meg Magyarországon, nyugaton vállalnak munkát. A szlovákiai magyarság körében az asszimiláció, a vajdaságiaknál a természetes fogyás dominál. Az Erdélyben, Kárpátalján és Szlovákiában magukat magyarnak vallók nagyjából tíz százaléka roma, ez az integráció terén jelenthet problémát – mondta el az MTA kutatója.
Törekvések és kudarcok
Bárdi szerint a szomszédos országok egységesítő politikai szándékához képest ahelyett, hogy a a magyarság marginalizálódott volna, száz év alatt a kényszerkisebbségből vállalt politikai közösségeket hozott létre, párhuzamos társadalmakat alakított ki.
A magyar kisebbségek máig legfontosabb törekvései szerinte:
Bárdi kiemelte, hogy bár Romániában az RMDSZ 18 évig, a felvidéki magyar pártok 13 éven keresztül, Szerbiában pedig a VMSZ 10 éven át volt része a kormánykoalíciónak, egyik országban sem sikerült kivívni a törvény által garantált etnokulturális önrendelkezés intézményesítését.
Az MTA kutatója úgy véli, a másik kudarc, hogy Magyarországnak nem alakult ki védőhatalmi szerepe, illetve szerinte nem is szolgál jó mintaként a kisebbségpolitikában a környező országoknak.
A Fidesz nemzetpolitikája
Bárdi szerint változást hozott a magyar kormányok határon túli politikájába, hogy a Fidesz 1998-tól önálló projektekkel kezdett fellépni a környező országokban. Szerinte
ami után a Fidesz már nem hátrálhatott ki a nemzetegységesítés mögül. A témával pedig jól meg tudta szólítani a hazai nemzeti tábort, és megszerezte a határon túli szavazók bizalmát is.
Bárdi kritikával illette nemzetpolitika bürokratikus felépítését. Véleménye szerint a különböző nemzetpolitikai erőközpontok Orbán Viktor, Kövér László és Szijjártó Péter körül összpontosulnak, és sok az egymással párhuzamosan működő és rivalizáló folyamat.
A határon túlra érkező magyar állami támogatások a harmadik Orbán-kormány idején kezdtek el dinamikusan nőni. A támogatások mértéke 2018-ban elérte a 135 milliárd forintot, az állami cégek beruházásait nem számolva. A magyar felsőoktatásra nagyjából 160 milliárd forint jut – tette hozzá Bárdi Nándor.
Változásokat hozott a kettős állampolgárság
Bárdi Nándor úgy véli, a kettős állampolgárság jelentős változásokat hozott a külhoni magyarok életében:
„A Műegyetemen olcsóbb egyetemistának lenni, mint Kolozsváron.”
Bárdi szerint a határon túli kérdéssel a kormánypárt „a politikai kommunikációban a magyar politikai közösség deficitjét próbálja kompenzálni”. Úgy véli: a sok nemzeti beszéd mellett a kormány lényegében leépítette a nemzeti kulturális intézményeket.
„Kedvencem az Arcanum ügye, amit 200 millió forintból ingyenessé lehetne tenni. Ez egy vagy két mangalicafesztivál ára.”
Az MTA kutatója úgy fogalmazott: Míg a határon túli magyar közösségek sok problémájára az önkormányzatiság jelentene megoldást, ennek lehetőségei Magyarországon szűkülnek – fogalmazott az MTA kutatója. Bárdi szerint baj van a forráselosztásnál is: azok csupán egy-egy intézményre koncentrálódnak, nincs szakmai kontroll ennek továbbosztása felett. Szerinte a támogatásokat döntően a kisebbségi elitek kapják meg.
„Mi lesz, ha vége van a gazdasági növekedésnek, honnan lesznek források?” – tette fel a kérdést előadása végén Bárdi Nándor.
A teljes előadást itt nézheti vissza.
Rácz András bejegyzése alatt kisebb kommentháború alakult ki, melyben Lattmann Tamás jogász egyszerűen csak „kiebrudált NER-nyaloncként” hivatkozott a Tisza Párt vezérére, Magyar Péterre.
Korábbi pártelnöke után most a híres meme-gyáros is kritikát fogalmazott meg a Humanisták újdonsült politikusa ellen.
„Kedves Katka! Nagyot csalódtam benned.”
Nem értik a nagyobb képet (se Trianon, se Ukrajna kapcsán), és mindent a „magyar nacionalizmus” - és annak éppen aktuális képviselője elleni küzdelem prizmáján keresztül látnak.
A biztonságpolitikai szakértő Puzsér Róbert primitív történelmi érveléseihez hasonlítja az ügyvéd Trianonról szóló, alacsony színvonalú kirohanását.
Előre megjósolták, hogy üzemzavar keletkezhet a százhalombattai finomítóban, miközben Brüsszel egyik szócsöve arról ír, hogy a Trump–Putyin-csúcstalálkozó egyértelműen mutatja, hogy az Egyesült Államok és Oroszország külpolitikai érdekei egy ponton találkoznak. Az EU központjában elfelejtkeztek a saját pazarlásukról.
A módszerrel 2010 óta a párt az összes parlamenti választást megnyerte. Szívesen.
A Magyarországon dolgozó külföldi edzőkről is megvan a véleménye.
