Lehet más a nemzetpolitika? – Külhoni magyarokról rendezett előadást a Momentum

Magyarságpolitikai előadássorozatot szervez a Momentum Trianon századik évfordulója kapcsán. Ahogy fogalmaztak, céljuk volt, hogy „Trianon századik évfordulóján a megemlékezés mellett foglalkozzunk a határon túli magyarok helyzetével”.

A párt az utóbbi időben érezhetően igyekszik jobban koncentrálni a nemzetpolitikai kérdésekre. Novemberben Fekete-Győr András még a román USR jelöltjét támogatta Kelemen Hunorral szemben a romániai elnökválasztáson, nagy visszatetszést váltva ki ezzel. Azóta óvatosabbak a külhoni magyarságot illetően, valamint kiemelten foglalkoztak a június 4-én százéves trianoni békediktátummal is. Ahogy lapunknak adott interjújában Donáth Anna nyilatkozott: „Én minden olyan társadalmi csoport mellett ki fogok állni, akik szabadságát és méltóságát politikai hangulatkeltés és szavazatszerzés reményében semmibe veszik. Legyen szó külhoni magyarokról vagy épp transzneműekről – magyar és magyar között soha nem fogok különbséget tenni. Trianon tragédiája a kirekesztés és az erőszak okozta kudarcokról szól."

Ezért is voltunk kíváncsiak a Momentum nemzetpolitikai estjére, amit Tóth Barnabás, a Momentum magyarságpolitikai munkacsoportjának tagja konferált fel és vezette le. A sorozat nyitóalkalmát Bárdi Nándor meghívott előadó, az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa tartotta. Bárdi a ’80-as években egyetemistaként részt vett a hátizsákos turizmusban, élelmiszert, gyógyszert csempészett a Ceaușescu-rendszerben sínylődő erdélyi magyaroknak.

Az előadás online, Facebook-közvetítés formájában zajlott, egy kezdeti technikai malőrt leszámítva jól követhető volt az esemény.

Kik is a határon túli magyarok?

Bárdi előadása elején a határon kívül élő magyarokat három csoportra bontotta. A határon túli vagy külhoni magyarok csoportjához a Kárpát medencében határainkon kívül rekedt magyarok tartoznak, a nyugati magyarsághoz a nagyobb emigrációs hullámokkal (pl. 1945, 1956) a nyugati országokba menekülő honfitársaink és a második, illetve harmadik generációs leszármazottaik sorolhatók. Az új diaszpóra kategóriájába az elmúlt évtizedekben munkavégzés céljából Nyugat-Európába távozó magyarok kerültek, az ő létszámuk Bárdi szerint hatszázezer körül alakul. Az utóbbi csoportba tartozók jelentőségét sem szabad lebecsülni: csak Angliában 27 hétvégi magyar iskola működik az új diaszpóra gyermekeinek oktatására.

Száz év alatt 1,2 millióval kevesebb külhoni magyar

Bárdi szerint, amikor a határon túli magyarság kerül szóba, leggyakrabban arról beszélünk, hogy milyen ütemben fogy a magyarság,

Bárdi számítása szerint száz év alatt 1,2 millióval csökkent a környező országokban élő magyarok száma. Ehhez a természetes fogyás mellett hozzájárultak  a második világháborúban elszenvedett harcok és népirtások vérveszteségei, a kivándorlás és az asszimiláció.

Az elmúlt harminc évben Erdélyben az elvándorlás volt a fogyás mögött a legmeghatározóbb ok: az elsősorban fiatal diplomás kivándorlók általában már nem állnak meg Magyarországon, nyugaton vállalnak munkát. A szlovákiai magyarság körében az asszimiláció, a vajdaságiaknál a természetes fogyás dominál. Az Erdélyben, Kárpátalján és Szlovákiában magukat magyarnak vallók nagyjából tíz százaléka roma, ez az integráció terén jelenthet problémát – mondta el az MTA kutatója.

Törekvések és kudarcok

Bárdi szerint a szomszédos országok egységesítő politikai szándékához képest ahelyett, hogy a  a magyarság marginalizálódott volna, száz év alatt a kényszerkisebbségből vállalt politikai közösségeket  hozott létre, párhuzamos társadalmakat alakított ki. 

A magyar kisebbségek máig legfontosabb törekvései szerinte:

• a magyar nyelv hivatalossá tétele,
• oktatási és kulturális életük önálló igazgatása,
• az adott országon belüli területfejlesztési egyenlőség,
• a szimbólumaik elismerése és
• a magyarországi emancipáció.

Bárdi kiemelte, hogy bár Romániában az RMDSZ 18 évig, a felvidéki magyar pártok 13 éven keresztül, Szerbiában pedig a VMSZ 10 éven át volt része a kormánykoalíciónak, egyik országban sem sikerült kivívni a törvény által garantált etnokulturális önrendelkezés intézményesítését.

Az MTA kutatója úgy véli, a másik kudarc, hogy Magyarországnak nem alakult ki védőhatalmi szerepe, illetve szerinte nem is szolgál jó mintaként a kisebbségpolitikában a környező országoknak.

A Fidesz nemzetpolitikája

Bárdi szerint változást hozott a magyar kormányok határon túli politikájába, hogy a Fidesz 1998-tól önálló projektekkel kezdett fellépni a környező országokban. Szerinte

ami után a Fidesz már nem hátrálhatott ki a nemzetegységesítés mögül. A témával pedig jól meg tudta szólítani a hazai nemzeti tábort, és megszerezte a határon túli szavazók bizalmát is.

Bárdi kritikával illette nemzetpolitika bürokratikus felépítését. Véleménye szerint a különböző nemzetpolitikai erőközpontok Orbán Viktor, Kövér László és Szijjártó Péter körül összpontosulnak, és sok az egymással párhuzamosan működő és rivalizáló folyamat.

A határon túlra érkező magyar állami támogatások a harmadik Orbán-kormány idején kezdtek el dinamikusan nőni. A támogatások mértéke 2018-ban elérte a 135 milliárd forintot, az állami cégek beruházásait nem számolva. A magyar felsőoktatásra nagyjából 160 milliárd forint jut – tette hozzá Bárdi Nándor.

Változásokat hozott a kettős állampolgárság 

Bárdi Nándor úgy véli, a kettős állampolgárság jelentős változásokat hozott a külhoni magyarok életében:

• A magyar útlevél segítségével kiléphetnek az EU-s munkaerőpiacra (ez elsősorban a vajdasági és a kárpátaljai magyaroknak jelent nagy változást),
• megjelent egyfajta magyar állampolgári azonosságtudat – ezzel párhuzamosan nőtt a szülőföldhöz való kötődés,
• mobilitási pályák nyíltak meg: a kárpátaljai gimnazisták 75%-a, a vajdaságiak 85%-a tanul tovább Magyarországon

Bárdi szerint a határon túli kérdéssel a kormánypárt „a politikai kommunikációban a magyar politikai közösség deficitjét próbálja kompenzálni”. Úgy véli: a sok nemzeti beszéd mellett a kormány lényegében leépítette a nemzeti kulturális intézményeket.

Az MTA kutatója úgy fogalmazott: Míg a határon túli magyar közösségek sok problémájára az önkormányzatiság jelentene megoldást, ennek lehetőségei Magyarországon szűkülnek – fogalmazott az MTA kutatója. Bárdi szerint baj van a forráselosztásnál is: azok csupán egy-egy intézményre koncentrálódnak, nincs szakmai kontroll ennek továbbosztása felett. Szerinte a támogatásokat döntően a kisebbségi elitek kapják meg.

„Mi lesz, ha vége van a gazdasági növekedésnek, honnan lesznek források?” – tette fel a kérdést előadása végén Bárdi Nándor.

A teljes előadást itt nézheti vissza.