PISA-felmérés: szükségtelen az önmarcangolás

Hajszálnyival ugyan, de jobban teljesítettek a PISA-teszten a magyar diákok, mint három évvel ezelőtt – derül ki a múlt héten nyilvánosságra hozott eredményekből. A 15 éves magyar diákok még így is az OECD-átlag alatt vannak teljesítményükkel, matematikából és természettudományos ismeretekből 8, míg szövegértésből 11 ponttal maradnak el. 

„A magyar oktatás nem a PISA-felmérésen mért kompetenciák kialakulását segíti, hanem az ismeretátadást, ez az oka, hogy az említett megmérettetésen a magyar diákok most sem hoztak jó eredményt”– mondja a Mandinernek Setényi János oktatási szakértő. Szerinte Magyarország aligha fektetett be komoly munkát a PISA-eredmények javításába. Hazánk egyrészt megőrizte hagyományos, tantárgyi alapú, ismeretközpontú tanítási gyakorlatát, sőt, az elmúlt években kifejlesztett állami tankönyvek szerinte drámai mértékben növelték a megtanítandó ismeretek mennyiségét. Másrészt Magyarország megőrizte Európa egyik legszelektívebb oktatási rendszerét, ahol a legjobb családi hátterűek már a negyedik évfolyamtól átléphetnek a nyolcosztályos gimnáziumokba. Az osztályközösségek legjobbjai, akik példaként is szolgálhatnak, így eltűnnek, és ez a szakértő szerint nagy probléma. Setényi szerint az említett két tényező együtt biztos PISA-kudarchoz vezet. 

Leszögezi ugyanakkor, hogy Magyarországon a PISA-szempontú mérésekben a helyünkön vagyunk, ezért

„Magyarország GDP-szintje, a porosz pedagógia és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók magas aránya mellett ennyit tudunk egy globális kompetenciateszten” – emeli ki. A lengyeleknél és cseheknél rosszabbul, a szlovákoknál, a románoknál és a balkáni országok tanulóinál messze jobban teljesítenek a magyar diákok. 

A PISA 2000 óta háromévente méri a 15 évesek alkalmazott matematikai, természettudományi és olvasás-szövegértési képességeit. A tesztek az egyéni problémamegoldás fejlettségét vizsgálják olyan feladatsorokon, amelyek nem egyszerűen kész problémák megoldását követelik meg a tanulóktól, például egy befejezetlen egyenlet formájában, hanem többlépcsős munkát igényelnek. Az első feladat a megadott szövegen belüli probléma felismerése, ami – még matematikából is – komoly figyelemösszpontosítást, szövegértést és emlékezőképességet követel. Ma már a probléma felismerése után akár online adatgyűjtés is következhet, ami digitális képességeket mozgósít. Végül az iskolában tanult műveleteket méri a teszt, beleértve a feladat megfelelő megválaszolását is. A 70-es évektől elindult globális teljesítménymérésekben általában az olvasás-szövegértés ment gyengébben – diktatúrákban az emberek rosszabbul olvasnak – de ma már mindhárom területen körülbelül ugyanúgy teljesítünk és – ami fontosabb – ugyanazokkal a problémákkal küzdünk – emeli ki Setényi.

Nem lehet és nem szabad az eltérő méréseket összehasonlítani

Az oktatási szakértő óvva int attól, hogy az eltérő mérések között közvetlen kapcsolatot teremtsünk, vagyis az elmúlt évek eredményeit vizsgálva nem lehet sem javulást, sem romlást, sem stagnálást kiáltani. Ennek oka, hogy háromévente más mintán, némileg más tesztekkel és más eszközökkel (például papír helyett immáron digitálisan), megváltozott társadalmi-gazdasági környezetben mér a PISA-felmérés. Setényi szerint az, hogy az érintett országok kormányzatai mégis összehasonlítják az eredményeket, sajnálatos, az pedig, hogy maga a PISA azt sugallja, hogy az eltérő mérések között van kapcsolat, nehezen megbocsájtható. A szakértő úgy véli,

Egyrészt nem nyilvánosak a minták, másrészt csak részben nyilvános a fejlesztés módszertana, harmadrészt az eredmények külső kommunikációja a szakmaiatlanság határán billeg. Setényi szerint a PISA elvont, hibrid képességeket mér, semmilyen módon nem reflektál a helyi kultúrákra és hagyományokra, egyéneket mér, és nem kalkulál közösségi problémamegoldással. „Helyesebb, ha egy olyan vonzó piaci terméket látunk benne, amely az ezredforduló, a Pax Americana oktatási globalizációjának zászlóshajója volt” – emeli ki. Ugyanakkor a PISA-mérések hozták be a globális köztudatba az oktatás fontosságát, és hasznos kommunikációs hidat képeznek az eltérő államok között. Ma egy magyar és norvég oktatási államtitkár a PISA segítségével tud értelmes kommunikációt folytatni, anélkül csak bilateriális csereprogramok, ösztöndíjak és vacsoramenük kiválasztása volna lehetséges – teszi hozzá.

Magyarország diákolimpiai nagyhatalom

A felmérés eredményeit látva nem kell azonban kétségbe esnünk. A PISA mellett még két globális mérés van jelen a világon, ezek pedig azt mutatják, hogy a magyar diákok igenis jól szerepelnek a nemzetközi versenyben. Felértékelődőben vannak az úgynevezett nemzetközi diákolimpiák, amelyek egykor a szocialista országok innovációi voltak, de az amerikai csatlakozás óta a globális tudáselit egyik legjobb mérőeszközének számítanak. Jelentőségüket az adja, hogy a XX. század végétől eltérően, korunk innovációs versenyében nem a nagy tömegű, szolidan képzett munkaerő dönt, hanem a valódi innovációt hordozó elmék kis csoportjai. Összesített éves eredményünk csak 2017-ről van, de általában elmondható, hogy Magyarország diákolimpiai nagyhatalom, és legjobbjaink tarolnak a nemzetközi versenyben. Az oktatási szakértő szerint van tehát egy tucat, a világ csúcsán dolgozó elitgimnáziumunk, szerinte az oktatásnak tennivalói inkább az érmeseink tehetségmenedzsmentjével lesznek. Setényi emiatt inkább olyan kérdésekre sürgeti az oktatási rendszer válaszát, minthogy mit kínálhat ezeknek a tehetségeknek egy magyarországi egyetem, valamint „milyen állásajánlataink lesznek a diploma után, és kiknek termeljük Európa legcsodálatosabb elméit". 

A PISA vetélytársa a svédek által kezdeményezett IEA-ból 1995-re nőtte ki magát globális értékeléssé. A TIMMS a matematikai és természettudományos ismereteket és képességeket méri, a PIRLS pedig az olvasást és szövegértést. „Az említett két felmérés – szemben a PISA-val – oktatáskutatói munka terméke, nem eleve globalizációs produktum. Nem is hajlandóak az eredményekről PISA-szerű rangsorokat publikálni” – mondja Setényi János. Kérdéseik lokalizáltak, azaz országonként a helyi tananyaghoz,és kulturális környezethez alkalmazkodva kérdezik lényegében ugyanazt. Ebből fakadóan a TIMMS sokkal inkább a hazai iskolákban zajló munkáról ad visszajelzést. A 2015-ös negyedikes és nyolcadikos matematika eredmények tekintetében

Természettudományokban a negyedikeseink Európa élvonalába kerültek, míg a nyolcadikosok teljesítménye jelentősen romlott a korábbi mérésekhez képest (de még így is elég jónak mondható). Setényi ugyanakkor hozzátette, bár a fenti két megmérettetésen a PISA-nál sokkal jobban teljesítünk, az adatok itt is komoly mélyszerkezeti problémákat tükröznek: a jó teljesítményt a legjobb diákok húzták fel, és aggasztóan nagy a rendkívül gyengén teljesítők aránya.

Elmélyült munka őrzése

Setényi szerint, mint minden dichotóm (vagylagos) kérdés, így az is kerülendő és káros, hogy a klasszikus ismeretekre, vagy a kompetenciák fejlesztésére kell-e inkább helyezni a hangsúlyt az oktatásban. Úgy véli, a megoldás minden iskolában más. Általánosságban el kellene mozdulni ugyanakkor egy olyan „félporosz” rendszer felé, amely őrzi a komoly és elmélyült munka, a tantárgyi szerkezet előnyeit, de – korlátozott időkeretben – utat nyit az iskolai innovációnak és a lágyabb, gyerekekre szabott pedagógiai megoldásoknak. A lengyelek ezt – szláv egyszerűséggel és takarékossággal – úgy érték el, hogy a heti tanítási idő egy adott százalékát (kezdetben 10 százalékát) felszabadították, és az iskolákra bízták, hogy azt milyen munkaformákkal és tartalmakkal töltik fel. Egy idő után az ilyen lágyabb, szakmai tartalmak országos kínálata is megteremtődött. Megjelentek például a kifejezetten alulteljesítő iskolákra és csoportokra szabott fejlesztőprogramok.   

Az oktatási szakértő szerint megoldásról beszélni nagy bátorság lenne. Nyugaton például általános a csalódottság, hogy az ezredfordulós válság után befektetett komoly közpénzek nem hoztak érdemi javulást a tanulók teljesítményében. Ugyanakkor erős a gyanú, hogy a családok anyagi helyzetének és szociális biztonságának javulása közvetlenül is hat az oktatási eredményekre. A skandinávok stabilan jó eredményei mögött ott a szociális háló, a lengyelek, csehek és észtek javulása térségünk konszolidálódását jelzi. A mért magyar tanulók családi háttérindexének jelentős javulása az utóbbi évek „foglalkoztatási csodáját” tükrözi, és ez pozitívan fog hatni a tanulói teljesítményekre is. Tehát a megoldás részeként folytatódnia kell a magyar gazdaság dinamikus növekedésének – hangsúlyozza.  Másrészről pedig

hogy „félporosz” működésre állva rugalmasabban reagálhassanak tanulóik fejlesztési igényeire.

Magyarországnak a saját stratégiai céljait kellene megtalálnia, ebben a PISA egy kicsiny lámpácska csupán – véli az oktatási szakértő. Szerinte Kelet-Európában lényegében az 1600-as évektől mindig ugyanaz a dilemma: az emberi kezdeményezőerőre, innovációra épülő tudásgazdaság vagy olcsó, robotra, összeszerelésre és nagybirtokokra épülő gazdaság. „Az utóbbihoz tartozó röghöz kötési rángásokkal, amelyek minden évtizedben felbukkannak” – teszi hozzá. Szerinte, ha ez a nemzetstratégiai szintű dilemma eldől – mondjuk a tudásgazdaság irányába – arra lehet ambiciózus oktatáspolitikát építeni.

Kérdéseinkkel az Oktatási Hivatalt is megkerestük. A PISA-felmérés kapcsán elmondták:, hogy a 2018-as eredmények tekintetében nincs különbség a magyar tanulók három mérési területen mért relatív sikerességében. Más felmérések kapcsán azt a választ adták, hogy a magyar tanulók az IEA tantervi alapú mérésein sikeresebbek, mint a PISA mérésben. Jellemzően a nemzetközi skálaátlag felett, sőt sokszor az élmezőny utáni államok között szerepelnek a magyarok. A 4. évfolyamos tanulók szövegértését mérő PIRLS-vizsgálat 2016-os fordulójában résztvevő 50 országból csak 7 résztvevő ért el a magyarnál jobb eredményt. Szerintük a nemzetközi mérések célja nem az, hogy minősítsék az oktatási rendszereket, hanem az, hogy az általuk nyújtott információ segítse az adatalapú oktatáspolitikai döntéshozást. Az Oktatási Hivatal szerint a PISA által vizsgált területeken mért teljesítmény minden oktatási rendszerben és a munkaerőpiacon is releváns, emellett természetesen van a köznevelésnek számos olyan aspektusa, amelyről nem ad számot.