A zsidóság dualizmuskori asszimilációjának kérdéseit vizsgálta a Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézete pódiumbeszélgetésében, amit a La Vida Duna rendezvényházban tartottak meg.
Fazekas Csaba történész, a Miskolci Egyetem docense, a Magyar Zsidó Történeti Intézet munkatársa moderálta a beszélgetést, nyitó kérdésként pedig azt szegezte beszélgetőtársainak, Csorba László történésznek, az ELTE egyetemi docensének és Szívós Erika történésznek, az ELTE habilitált docensének: mit is jelent az asszimiláció fogalma?
Csorba úgy felelt, hogy a tudományos tevékenység része a modellalkotás, amikor az ember modellek alapján akarja megérteni a világot, a kutatók pedig a „világosban" építenek modellt. A történész szerint sok tudományos fogalom nem teljesen pontos, s voltaképpen direkt nem, inkább „körbe lőnek", valószínűséggel számolnak. Az asszimilációt a történész ilyen „bolyhos fogalomnak", „viszonyfogalomnak" tartja, mely kapcsolódik a név, a vallás megváltoztatásához, a neveltetéshez, illetve a közben megmaradó közösségi élményhez.
A kisebbségek Szívós szerint csupán a többséghez képest számítanak kisebbségnek. Mit kifejtette,
a kérdés inkább az, hogy mennyire kezd el hasonulni a többség a kisebbséghez, és nem csak a fordítottja.
A történész felvetette a dilemmát: mikor is jön el az a pont, amikor a többség már nem tekinti a kisebbséget idegennek? Ennek előpontja lehet az akkulturáció, az asszimilációt pedig követi az integráció. A városi térben főleg az a kérdés, hogy mennyire is kerülnek közel egymáshoz az egyes csoportok, hogy létrejönnek-e az eltérő csoportok között barátságok, van-e „átjárás". „Ha ezek a falak lebomlanak, akkor sikeres [az asszimiláció]". Ez az a pont, „amikor már nem számít, ki kivel köt házasságot".
Fazekas feltette a kérdést, miszerint sikeres volt-e a magyarországi zsidóság asszimilációja, vagy nem – hiszen a történet végén ott az antiszemita közbeszéd, a zsidótörvények és a holokauszt. Csorba erre reflektálva kifejtette, hogy a hasonulási és közeledési folyamatok állandóan zajlanak, példának okáért a Szegedről Budapestre költözöttek is egymást figyelik, hogyan oldódnak a budapesti közegben. A kérdés, hogy az adott csoport akarja-e nyilvántartani, hogy kik érkeztek kívülről, és minden csoportban máshol jön el az a pont, amikor már nem tartják nyilván az „idegeneket".