Guerilla: forradalmi pátosz helyett véres-verítékes valóság
2019. március 15. 19:18
Az 1848-49-es szabadságharcot, annak utolsó időszakát új szemszögből akarja bemutatni egy új magyar film. A Guerillában az eposzi nagyság, a pátoszos eszmék helyett a heroizmus nélküli, véres-verejtékes valóságra kerül a hangsúly.
Ha 1848-ra és a szabadságharcra gondolunk, lelki szemeink előtt makulátlan huszárok masíroznak, feltűnik a nemzetiszín trikolór, és fülünkben harsognak Petőfi sorai: „esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”.
De milyenek lehettek a valóságban azok az emberek, akik e számunkra oly' fontos történelmi időszakot megélték, alakították? Mi az ő történetük?
Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmjében, a Guerillában erre is keresi a választ.
A világosi fegyverletétel után járunk, azonban ennek híre csak pletykaként terjeng, az országban sok az elszigetelt, még harcoló alakulat. A sorozás elől megszökött ifjú, Barnabás (Váradi Gergely) a harcoló öccse, Antal (Vilmányi Benett) felkutatására indul. Egy erdőben lel rá a keresett század maradványaira és sebesült testvérére. Mind a seb, mind a testvérek közötti konfliktus akadályozza, hogy Barnabás hazavigye öccsét – időközben be is sorozzák a katonák közé. A helyzetet bonyolítja, hogy Antal szerelmes az egyik sebesülteket ápoló lányba, Lucába (Mészáros Blanka), Luca azonban Barnabáshoz vonzódik.
Váradi Gergely
Az alkotói szándék az volt, hogy a történelmi filmeknél megszokott felülnézeti perspektíva helyett konkrét szereplők szemszögéből tapasztalhassuk meg a korszak hangulatát, a nagy egészből egy apró szeletet felnagyítva.
A történet során
a leharcolt alakulat táborának mindennapjait éljük át, annak csupasz, heroizmust nélkülöző, naturális valóságában.
A moziszékben szinte érzi az ember a legyek által körüldongott rothadó holttestek szagát és legszívesebben együtt ordítaná ki a porban fekvő sebesültekkel a fájdalmat. Folyamatos a bizonytalanság, az élet csak tizedmásodperceken és egy fémes kattanáson múlik. Tanúi leszünk az újra és újra visszatérő halálnak, a kivégzéseknek, de egy tábori születésnek is. Bepillantást nyerünk egy, az embertelen körülmények között bimbózásnak induló szerelembe.
Mészáros Blanka
Megéljük, hogy ebben a világban minden apró döntésnek komoly súlya van: könnyen élet-halál kérdéssé válik, hogy melyik szikla mögé bújik az ember. Az öldöklés mögül eltűnnek a célok, a forradalmi eszmék, a szabadság. A szereplők egyetlen igazi célja a túlélés marad.
Az állandó feszültséget és borongós hangulatot fokozzák a filmes eszközök is. A kevés párbeszéd, a hosszú csendek, a lassú zene, az elnyújtott, lassan kibontakozó cselekmény mind egyfajta feszült várakozást eredményeznek a nézőben. A színészek arcára is nagy hangsúlyt fektet a rendező, sok a közeli felvétel. A piszkos, megnyúzott, sebhelyes arcokon visszatükröződik a szereplőket ért rengeteg megpróbáltatás. Az elnyújtott jelenetek sokasága némiképp levon a film élvezhetőségéből: ha unalmassá nem is, de döcögősebbé teszi azt. Maga a történet sem túl összetett, nem bővelkedik fordulatokban,
a hangsúly sokkal inkább a kor hangulatának átadásán van.
Kérdés, mennyire díjazzák ezt a nézők egy másfélórás mozi keretein belül.
A film hangulatát és eszközeit tekintve is újszerűséget jelent az 1848-as korszakkal foglalkozó eddigi filmekhez képest. A mai néző felé azt is közvetíti, hogy a pátoszt és a heroizmust elhagyva érdemes lehet az egyén felől megközelíteni egy fontos történelmi korszakot.
A tanár úr, M. Kiss professzor, Sanyi bácsi – a magyar történetírás egyik nagy öregje távozott. Sőt, a 20. századi magyarországi diktatúrák kutatásának nagy öregje. Máthé Áron írása.
A moldáv államiság törékeny, a román egyesülés kérdése újra és újra felmerül, miközben az orosz befolyás sem múlt el nyomtalanul – nyilatkozott lapunknak a szakértő.
A Húrokon írt történelem című műsorban mások mellett Schuster Lóránt, Korda György, Csepregi Éva, Kovács Kati, Vikidál Gyula, Tátrai Tibor, Nagy Feró, Charlie és Demjén Ferenc mesél nemcsak a saját pályafutásáról, de arról is, hogyan lehetett a szocializmus keretei között zenészként és emberként létezni.
Az Európai Unió állítólag készen áll Trump vámháborújára. Az EU 72 milliárd euró értékű amerikai árura vetne ki bosszúvámot, ha az amerikai elnök beváltja a fenyegetését. Ezzel egy olyan konfliktusba keveredik, amelyet garantáltan elveszít.
p
0
0
6
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 47 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
szalard
2019. március 16. 17:22
Elegem volt már a vereségek bemutatásából! Már az 1980-as évektől kezdve mást nem lehet látni a magyar mozikban a magyar történelemből, csak a vereségeket.
A nyakamon jőnek ki!!!!!!
Ha már 1848-49ről készítenek filmet, miért nem készítenek Isaszegről, Komáromról, Nagyszebenről, Pákozdról, szolnokról, Nagysallóról?
Mikor készülnek el azok a filmek?
Más népek miért tudnak filmet készíteni a győzelmeikről?
Mi miért nem vagyunk képesek erre????
EZT MONDKJÁK MEG MÁR EGYSZER!!!!!
Történelmi filmbe a magyar hősiesség bátorság diadalok melyeket ábrázolni méltó és mai korba legjobban szükségessé vált! Arra kell koncentrálódnia az alkotásba szánt állami támogatás tekintetébe!
48-ról, a szabadságharcról filmet csinálni úgy, hogy az nem mutatja meg a politikai hátteret és pátosznak nyoma sincs, teljesen értelmetlen.48-nak ez ad értelmet.
Az, hogy néhány ember basztattya egymást az erdőben teljesen érdektelen dolog, senkit nem érdekel.
Ez inkább csak a rendező agymenése és így, 48-ra hivatkozva, akarja eladni.
Az ilyesminek csak akkor van értelme, ha korabeli felvételekből állít össze valaki egy filmet így, hitelesen mutatva be az akkori történéseket. Na de ez, ebben az esetben kizárt. A fikció meg csak fikció.
Nem fogom megnézni, nem tudta felkelteni az érdeklődésemet.