Guerilla: forradalmi pátosz helyett véres-verítékes valóság
2019. március 15. 19:18
Az 1848-49-es szabadságharcot, annak utolsó időszakát új szemszögből akarja bemutatni egy új magyar film. A Guerillában az eposzi nagyság, a pátoszos eszmék helyett a heroizmus nélküli, véres-verejtékes valóságra kerül a hangsúly.
Ha 1848-ra és a szabadságharcra gondolunk, lelki szemeink előtt makulátlan huszárok masíroznak, feltűnik a nemzetiszín trikolór, és fülünkben harsognak Petőfi sorai: „esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”.
De milyenek lehettek a valóságban azok az emberek, akik e számunkra oly' fontos történelmi időszakot megélték, alakították? Mi az ő történetük?
Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmjében, a Guerillában erre is keresi a választ.
A világosi fegyverletétel után járunk, azonban ennek híre csak pletykaként terjeng, az országban sok az elszigetelt, még harcoló alakulat. A sorozás elől megszökött ifjú, Barnabás (Váradi Gergely) a harcoló öccse, Antal (Vilmányi Benett) felkutatására indul. Egy erdőben lel rá a keresett század maradványaira és sebesült testvérére. Mind a seb, mind a testvérek közötti konfliktus akadályozza, hogy Barnabás hazavigye öccsét – időközben be is sorozzák a katonák közé. A helyzetet bonyolítja, hogy Antal szerelmes az egyik sebesülteket ápoló lányba, Lucába (Mészáros Blanka), Luca azonban Barnabáshoz vonzódik.
Váradi Gergely
Az alkotói szándék az volt, hogy a történelmi filmeknél megszokott felülnézeti perspektíva helyett konkrét szereplők szemszögéből tapasztalhassuk meg a korszak hangulatát, a nagy egészből egy apró szeletet felnagyítva.
A történet során
a leharcolt alakulat táborának mindennapjait éljük át, annak csupasz, heroizmust nélkülöző, naturális valóságában.
A moziszékben szinte érzi az ember a legyek által körüldongott rothadó holttestek szagát és legszívesebben együtt ordítaná ki a porban fekvő sebesültekkel a fájdalmat. Folyamatos a bizonytalanság, az élet csak tizedmásodperceken és egy fémes kattanáson múlik. Tanúi leszünk az újra és újra visszatérő halálnak, a kivégzéseknek, de egy tábori születésnek is. Bepillantást nyerünk egy, az embertelen körülmények között bimbózásnak induló szerelembe.
Mészáros Blanka
Megéljük, hogy ebben a világban minden apró döntésnek komoly súlya van: könnyen élet-halál kérdéssé válik, hogy melyik szikla mögé bújik az ember. Az öldöklés mögül eltűnnek a célok, a forradalmi eszmék, a szabadság. A szereplők egyetlen igazi célja a túlélés marad.
Az állandó feszültséget és borongós hangulatot fokozzák a filmes eszközök is. A kevés párbeszéd, a hosszú csendek, a lassú zene, az elnyújtott, lassan kibontakozó cselekmény mind egyfajta feszült várakozást eredményeznek a nézőben. A színészek arcára is nagy hangsúlyt fektet a rendező, sok a közeli felvétel. A piszkos, megnyúzott, sebhelyes arcokon visszatükröződik a szereplőket ért rengeteg megpróbáltatás. Az elnyújtott jelenetek sokasága némiképp levon a film élvezhetőségéből: ha unalmassá nem is, de döcögősebbé teszi azt. Maga a történet sem túl összetett, nem bővelkedik fordulatokban,
a hangsúly sokkal inkább a kor hangulatának átadásán van.
Kérdés, mennyire díjazzák ezt a nézők egy másfélórás mozi keretein belül.
A film hangulatát és eszközeit tekintve is újszerűséget jelent az 1848-as korszakkal foglalkozó eddigi filmekhez képest. A mai néző felé azt is közvetíti, hogy a pátoszt és a heroizmust elhagyva érdemes lehet az egyén felől megközelíteni egy fontos történelmi korszakot.
Talán nincs még egy olyan szereplője a magyar történelemnek, akinek reális értékelését annyira megnehezítené a halála óta töretlen hőskultusz, mint Hunyadi Jánosét – mondja a kutató.
A báró egyszerre volt nagyívű politikus, kéjsóvár főúr, szabadságra vágyó lélek, birtokainak nemes gazdája, önfeláldozó hős és megalkuvó ember. Egy különleges személyiségre emlékezünk.
Rácz Zsófia vezető régész elmondta: létrejött egy közel száz egyénből álló hálózat Mongóliától a Kárpát-medencéig, és közvetlen bizonyítékot találtak az európai hunok ázsiai hun eredetére.
„Várom a pécsieket: bárkivel, bármiről és bárhol szívesen beszélgetünk” – jelentette ki az építési és közlekedési miniszter.
p
2
0
2
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 47 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
szalard
2019. március 16. 17:22
Elegem volt már a vereségek bemutatásából! Már az 1980-as évektől kezdve mást nem lehet látni a magyar mozikban a magyar történelemből, csak a vereségeket.
A nyakamon jőnek ki!!!!!!
Ha már 1848-49ről készítenek filmet, miért nem készítenek Isaszegről, Komáromról, Nagyszebenről, Pákozdról, szolnokról, Nagysallóról?
Mikor készülnek el azok a filmek?
Más népek miért tudnak filmet készíteni a győzelmeikről?
Mi miért nem vagyunk képesek erre????
EZT MONDKJÁK MEG MÁR EGYSZER!!!!!
Történelmi filmbe a magyar hősiesség bátorság diadalok melyeket ábrázolni méltó és mai korba legjobban szükségessé vált! Arra kell koncentrálódnia az alkotásba szánt állami támogatás tekintetébe!
48-ról, a szabadságharcról filmet csinálni úgy, hogy az nem mutatja meg a politikai hátteret és pátosznak nyoma sincs, teljesen értelmetlen.48-nak ez ad értelmet.
Az, hogy néhány ember basztattya egymást az erdőben teljesen érdektelen dolog, senkit nem érdekel.
Ez inkább csak a rendező agymenése és így, 48-ra hivatkozva, akarja eladni.
Az ilyesminek csak akkor van értelme, ha korabeli felvételekből állít össze valaki egy filmet így, hitelesen mutatva be az akkori történéseket. Na de ez, ebben az esetben kizárt. A fikció meg csak fikció.
Nem fogom megnézni, nem tudta felkelteni az érdeklődésemet.