Krajcsír Lukács írása
A Magyar Hősök-sorozatunk eddigi írásait itt olvashatják. A sorozat a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben készül.
„Ahelyett, hogy becsületesen azt mondták volna, hogy a kommunizmus egy elgondolás, melyet az élet vagy fog igazolni, vagy nem, a hozzáadott hamis filozófiai és tudományos indokolással kötelezővé akarják tenni az emberiségre. Megjósolom neked, hogy nem fog sikerülni, mert az élet erősebb. Az élet bonyolultabb, mint a materialista dogma. Az élet nem tűri meg maga fölött semmiféle elmélet jármát” – ez a pár mondat tökéletesen megmutatja, hogy miképp vélekedett a magyar tudomány egyik legnagyobb alakja a huszadik századi ideológiákról.
Bay Zoltán elsősorban a radarcsillagászat megteremtőjeként, a Hold „letapogatójaként”, a fotoelektron-sokszorozó előállítójaként és a fénysebességre alapozott méterdefiníció meghonosítójaként vált nemzetközileg ismertté. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a tudós második világháború alatt mutatott kiállását, amikor
ellenállt a totalitárius rezsimek csábító szirénhangjainak, végig megmaradva a humanizmus talaján.
Bay 1900. július 24-én egy népes család hatodik gyerekeként született a Békés megyében fekvő Gyulaváriban, édesapja a falu református lelkipásztora volt. A felnőttkort elérő testvéreiből lelkész, jogász, zongoratanár lett. 1918-ban tette le az érettségit a Debreceni Református Kollégiumban, majd felvételt nyert a budapesti tudományegyetemre.
A matematikai és a fizikai tanulmányokat folytató diák bekerült a neves Eötvös Collegiumba, és különböző vitafórumokon vett részt. Már harmincadik életévének betöltése előtt komoly szakmai eredményeket ért el: nem csak doktori fokozatot szerzett, mégpedig a legmagasabbnak számító kormányzógyűrűs doktorátussal (sub auspiciis gubernatoris); hanem
ő lett Magyarország legfiatalabb tanszékvezető professzora,
amikor rábízták a szegedi tudományegyetem elméleti fizikai tanszéket. Csak a harmincas években nyolc szabadalma jelent meg, rendszeresen járt nemzetközi konferenciákra, külföldi ösztöndíjakat nyert, többek között a berlini Birodalmi Fizikai–Műszaki Intézetben végzett kutatásokat.
Kollégái és jó barátai közé sorolhatta Riesz Frigyes és Haar Alfréd matematikust, de valamennyi neves magyar tudós közül Szent-Györgyi Alberttel ápolta a legszorosabb barátságot, amely a Nobel-díjas biológus haláláig kitartott. A szakmai közösségen kívül a magyar politikai és a gazdasági elit egyaránt elismerte Bay sikereit, és Aschner Lipót, az Egyesült Izzólámpa és Villamos Rt. (Tungsram) vezérigazgatója felkérte a gyár budapesti laboratóriumának vezetésére. Ezt ő elfogadta, cserébe a vállalat segítségével a Műegyetemen megalapították Magyarország első atomfizikai tanszéket.