A tárgyalóterem, ahonnan kiszippantották az igazságot

„Ma ültem egy szobában. Ez a szoba egy tárgyalóterem volt. De én úgy tudtam, hogy a tárgyalóteremben az igazságot mérik, itt pedig az ügyésztől a bíróig, a védőtől a sajtóig, mindenki a hazugságot szívta magába.

Ebben a teremben ugyanis azt hallgathattam, ahogy egy nő, akit csak egy kivetítőn át kapcsoltak be, egy 50 méterre lévő másik szobából könyörgött, higgyék el neki, ő nem akar az utcán lakni. Higgyék el neki, hogy csak a férje halála után került az utcára egy jogi vita miatt. Higgyék el neki, ő nem bűnöző, csak az utcára került.

(...)

Aztán álltam az utcán. Megrökönyödve álltam 4 rendőr mellett, akik egy hajléktalan férfit kísértek egy kocsihoz, hogy előállítsák, és elszállítsák a Gyorskocsi utcába, hogy, majd lehet, ugyanabban a teremben, amit valakik tárgyalóteremnek neveznek, őt is elítéljék azért, mert nincs lakása. Ott az utcán legalább volt mellette valaki: nem zárták el egy külön terembe a világ és a védői elől. Ott az utcán az emberek a rendőrökkel üvöltöttek, hogy tényleg ez lenne a magyar igazság?

És pont innen tudhatjuk, hogy ez nem a magyar igazság. Mert ott a tárgyalóteremben sem azért volt a vád képviselője, az ügyvéd, a bíró, a hajléktalan nő, a sajtó képviselői, vagy bárki, mert ezt akarták. Ahogy az utcán se azért volt rendőr, dühös lakó, arra járó üvöltő ember, mert ezt akarják.

Ezt a kevesek akarják, ott fönt. A hazugok akarják, akik a magyar igazságot a saját hatalmukra formálják. Ez azoknak az igazsága, akik soha nem nélkülöztek, akik kastélyokban élnek, és a közpénzt dézsmálják.

Vegyük észre, hogy ezek az emberek azért kerültek az utcára, mert azok a hatalmasok, akik állítólag képviselnek minket, nem jól vezetik az országot. Vegyük észre, ez nem politika, hanem az emberek egymás ellen ugrasztása. Ez az a hatalmi játék, ahol a még szegényebbek elleni támadással ígérnek rendet azok, akik maguk gyártják a rendetlenséget. A kérdés már csak az, mikor jön végre el a magyar igazság?

Sok helyen jártam már, sok szenvedést láttam, halált, fájdalmat, nyomort, de mindig ott volt valami az igazságból, a jövőből, a reményből. De itt, ma ebben a teremben nem volt egy gramm igazság sem, kiszippantották belőle. Ezt a termet a hazugság töltötte meg, hogy az, amit boldogabb időkben vagy boldogabb helyeken igazságszolgáltatásnak neveztek, igazságtalanságot szüljön.”