A punktól a magasirodalom megzenésítéséig – Hrutka Róbert a Mandinernek

A Story Gála igazi celebkiállítás. A múlt héten szóltak, hogy idén téged választottak az év zeneszerzőjének, menj oda és vedd át a díjat; vagy meglepetés volt és amúgy is részt szoktál venni ilyen eseményeken?

Soha nem járok ilyen helyekre. Az esemény előtt Balázs Fecó hívott fel telefonon, hogy közölje a zsűri egyhangú szavazatának eredményét. Természetesen megtiszteltetésnek vettem, de úgy mentem a gálára, hogy nekem aznap este Szolnokon van a helyem, így a díj átvétele után másfél órával már 120 kilométerrel arrébb játszottunk. Persze volt az életemnek egy pörgősebb szakasza, amikor hetente hívtak tévébe, rádióba; de az volt a tapasztalatom, hogy egyre gyakrabban jelentek meg rólunk félremagyarázott hírek, ezért mára tudatosan elzártuk magunkat Jamie-vel (Jamie Winchesterrel) a bulvármédia elől.

Hívtak téged is tehetségkutató műsorba zsűrizni. Nem vállaltad. Miért?

Az első Megasztárnál azt gondoltam, hogy nem lesz belőle semmi, meg akkor épp egy filmzenén dolgoztam; a másodiknál pedig már láttam, hogy a celebek önmagukért vannak ott, nem másért. A tévék amúgy az előadókban emberi történeteket keresnek, a vidéki szegény ember lányát, a városi romantikus fiút, szóval eladható karaktereket, nem elsősorban magát a zenét. Egyébként vállalok zsűrizést, ugyanis

ahol a fiatalok saját dalaikat játsszák; azt gondolom, hogy az a valódi megmérettetés. Sok zenekart ismertem meg, innen ugrott nagyot például a Margaret Island.

Kretens

Mi pedig a’80-as évek eleje-közepének punk világába ugrunk vissza. Akkori zenekarod, a Kretens, mondjuk úgy, közérzeti zenét játszott. Tizenévesen mennyire voltatok tudatában, hogy amit csináltok, a hatalom számára nem elsősorban zenei önkifejezés, hanem politikai kockázat?

Egy éven belül elég világossá tették. Még számomra is kiderült, pedig én 13 és fél éves voltam akkor, és egyszerűen csak zenélni akartam. Vagy 15 éves lehettem, amikor a CPG-vel játszottunk; egyszer csak megjelentek a rendőrök a gimnáziumban, ahová jártam, pár zenekarból bevittek embereket, nem sokkal később pedig már azt is tudtuk, hogy aktákat vezetnek rólunk. Ezzel együtt nem élem meg azt a kort veszteségként, hiszen

az Ez még itt nem Amerika hosszú ideig megállta a helyét. Ez persze jóval a rendszerváltás előtt volt.

Akkor pedig a P. Mobil, Beatrice példáján lehetett látni, hogy hol van a határ, amit nem javasolt átlépni. Nektek kifejezetten kellett a pofon? 

Én elsősorban a zenét írtam, a szövegek kisebb része fűződik a nevemhez. Nekem a zene volt a lényeg, elkezdtem képezni magam, más zenekarokkal mentem lemezfelvételekre, ezzel pedig elindult egy más irányba az életem.

Mikor érezted, hogy négyakkordos punkzenészként megöregedni nem lenne mókás?

Viszonylag hamar, úgy 18-19 éves koromban. 1986 körül már rengeteg minden mással is foglalkoztam. Sok műfajt ki akartam próbálni. A lemezeket még nem a zenekarok készítették, hanem kiadók, akik kinéztek maguknak egy-egy előadót. Ekkoriban évi 40-50 lemezen is játszhatott az ember, a jazztől a popig nagyon sok műfajban kipróbálhattam magam és elég sok tapasztalatot szerezhettem. Tátrai Tibusz helyére bekerültem Lerch István Supergroupjába, megismerkedtem a nagyokkal, Solti Jánossal azóta is jó barátok vagyunk. Sokat játszottam, de ez egy idő után már nem elégített ki. Írtam saját dalokat és szép lassan ezekre tettem át a hangsúlyt. 

Jamie Winchesterrel

Akkor jó ütemben érkezett Jamie Winchester családjával Budapestre. Zenészként ő ugye az üzleti világ és a kultúra határvidékéről érkezett. Közös munkátokban a magyar szöveg hiánya inkább kényszer volt vagy maga az akkori trend?

Szerettem, ahogy Jamie énekelt, ő a saját nyelvén volt hiteles. Abban állapodtunk meg, hogy ezt az angolszász vonalat visszük, miközben én kezdtem a filmzenék felé fordulni. Jöttek a világcégek reklámfilmjei, szóval elég fiatalon lettem megbízott zenei arculatfelelős. Az It's your life lett a Pannon reklámzenéje, ezt azonnal felkapták, sokan jelezték és mi is úgy éreztük, hogy együttműködésünket Jamie-vel érdemes folytatni. 2001-ben közös zenekart alapítottunk.

Ugyanakkor nehéz előre megmondani, hogy mitől függ, mely dalok válnak a kollektív emlékezet részévé, és melyeket felejtjük el egy éven belül, de az átélhetőség, megszólítottság biztosan az összetevők között szerepel. Ez az igény terelt a garanciát jelentő Bereményi Gézával a közös munka felé?

Talán meglepő, de épp abban az évben ismerkedtem össze Bereményi Gézával, amikor belevágtunk Jamie-vel a zenekarozásba. Gézával ugyan elkezdtünk írogatni, megcsináltunk két dalt, de aztán ez abbamaradt. Pár év múlva Für Anikó hozott új lendületet a kapcsolatunkba, ekkor írtuk meg számára a Nőstény álom című lemezt. 

Mégis mit tud Bereményi Géza, amit más nem?

Munkái összetéveszthetetlenül önazonosak. Mondok egy példát: az első lemez utolsó dalának készítésekor mondta, hogy szeretne valami lírát a végére. Játszottam neki, ő ilyenkor rögtön elkezd írni valamit. Elkészült, szívbemarkolóan elénekeltem neki. Úgy éreztem, megvagyunk, eltettem a szöveget a gitártokba, ünnepelhetünk. Meg is jegyeztem, ez olyan szép, mintha Ady vagy Kosztolányi írta volna. Azt mondja: mutasd csak! Újra elolvasta a szöveget és összetépte. Tényleg, ez olyan talán, de nem annyira bereményis. Ő a szó legnemesebb értelmében leegyszerűsítve, saját nyelvén, érthetően szeretne elmondani valamit. Ha visszahallgatom azt a rengeteg dalt, amiket Gézával együtt írtunk, egy magyar történelmi képeskönyv jelenik meg a szemem előtt: emberi sorsok, történelmi korok sorakoznak egymás után, talán jelzésértékű politikai utalásoktól sem mindig mentesen. 

Mekkora teher Bereményi Géza zeneszerző párjává válni Cseh Tamás után?

Nem nyomaszt, mert

Gézával írni dalokat pedig mindig meghatározó élmény. Emellett nyitottam a klasszikus, illetve a kortárs irodalom többi képviselője felé is, verseket zenésítettem meg.

Az Udvaros Dorottya, Für Anikó, Tompos Kátya előadásában megszólaló dalok már erősen a középkorúak élethelyzeteire, élményeire reflektálnak. Siker, kudarc, emlékek, újrakezdés. Megszólítva érzed magad?

Sokat jártam rockklubokba, rockkocsmákba, imádom a rockzenét, most is csinálom, de már sokkal ritkábban, mert nem lehet az én korosztályomat ezzel „lezúzni”. Ha a közönség a nekik korban megfelelő érzelmeket, gondolatokat keresi a zenében, akkor remélem, jó úton járok.

Mivel biztatnád a saját tehetségükben bízó fiatal muzsikusokat? 

Megfigyeltem a kezdő zenekaroknál, hogy egy részük meg akar felelni a trendeknek, szeretnének rádióbarát dalok által ismertté válni. Na, ők biztosan elsikkadnak ezen a pályán. Legyenek önazonosak, az nem egyedül Bereményi Géza hitbizománya. Ha a zenélés maga a cél, nem a rocksztársághoz vezető eszköz, akkor sikeres lehet a kísérlet. Aztán ott van a karizma. Én a színészektől tanultam meg, hogy aki felmegy a színpadra, annak értelmeznie kell magában, hogy miért áll ott és mit akar elmondani. Tompos Kátya, Udvaros Dorottya ebben a tekintetben abszolút példaértékű. Épp Gézával beszéltük pont a Cseh Tamás emlékestek kapcsán, hogy mennyien éneklik már a régi dalaikat rock- és popzenészek egymás után, szépen meghangszerelve, de alig akad, aki értelmezni is tudja. Ha visszanézed videón Tamás előadását, ahogyan belenéz a szemedbe, érteni fogod, hogy mi az önazonosság.

Senki nem lehet próféta Cseh Tamás hazájában?

De. Géza szövegeit viszont nem kell és nem is lehet Cseh Tamássá válva énekelni. Cserhalmi György például képes volt saját képére formálni a dalt, noha nem egy énekes alkat. Kérdezte is, hogy jó-e ő így; miközben mi láttuk, hogy miként változik egy öregemberré, amikor énekli a Születtem Magyarországon dalt. Akikben érzem ezt a Gyuriéhoz fogható képességet, azoknak szívesen segítek.

Tudom, hogy nagyon szereted a vonósokat, de nekem gyanús, hogy kis túlzással komoly együttesek közül már csak a Tankcsapda nem kísérletezett a szimfonikus nagyzenekari hangzással. Ez egy trükk az idősödő közönség érdeklődésének fenntartására? 

Sokan oda is tesznek vonós zenekart, ahová egyáltalán nem illik. Biztos, hogy grandiózusabb lesz a megszólalás, de nem biztos, hogy igényes. Érzék és alázat szükséges egy ilyen hangszereléshez, mert csak így válhat értékké az, amit szimfonikusok által létrehozunk.

Pénzért, határidőre vagy korlátok nélkül ihletből könnyebb összerakni egy-egy dalt? 

A pénz soha nem motivált annyira, csak ha a feladat érdekelt. Filmek esetében előfordult, hogy ingyen is vállaltam, mert annyira tetszett. A határidő persze mindig jó múzsa, de érdekes módon – mivel egyszerre több dologgal foglalkozom – az egyik sikeres alkotói folyamat a következő feladat megoldásában is inspirál. A szükséges érzelmek soha nem a nyugalom szigetéről, lineáris vonalban, hanem hullámok csúcsán vagy hullámvölgyben érkeznek. Az is igaz persze, hogy már nem a harmóniák és a dallamok megfelelő összeillesztése a kihívás, hanem az inspiráló pillanatoknak a megragadása.

Grecsó Krisztiánnal

Az ország közvéleményének izgalmi szintje két hónapig még biztosan átlag feletti lesz. Az egykori punk lendületből maradt még egy-egy kurucos megmondásra erőd?

Nem megyek bele ilyesmibe. Mindenkinek van véleménye, én az enyémet hazaviszem, legfeljebb a barátaimmal osztom meg. Ezért is van az, hogy minden politikai oldalról kaptam felkérést, amit ügyesen visszautasítottam. Én az embereknek zenélek, nem egy bizonyos módon gondolkodó emberek kisebb-nagyobb halmazának. Aki ismer, tudja, hogy soha nem konfrontálódtam.

Tegyük zárójelbe a Kretens időszakát?

Én azt a zene miatt csináltam és amikor balhé tört ki egy-egy koncerten, nem éreztem jól magam. Az ilyen fajta feszültséget nem bírom.

Egyenes út az irodalom világába… Szálinger Balázs Szűcs Krisztiánnal; Háy János Beck Zolival; Grecsó Krisztián pedig veled lép színpadra közös műsorral. A zene által könnyebben jut el a kortárs irodalom a közönséghez, vagy mitől lett ilyen izgató a költők, írók számára a gitáros ember? 

Tény, a kortárs írók most több figyelmet kapnak. Én a Kiválóságok Klubjában találkoztam Krisztiánnal, hamar egymásra hangolódtunk és egyből csináltunk egy ifjúsági darabot. Mivel rezonálok a költészetre, felmerült, hogy rakjunk össze egy irodalmi estet. Megzenésítettem Krisztián verseit, én is hoztam szövegeket, vannak benne prózai részek is, kialakult az íve. Sok helyre elvittük ezt a kis kamaraműsort és jó látni, hogy szereti a közönség. 

Eddig összesen két saját lemezed jelent meg, 2008-ban és 2011-ben. Azóta viszont nem írtál.

Írtam, csak mindig másoknak, de rengeteg dal született azóta is. Idén akár össze is állhat egy komplett anyaggá. Már nagyon várjuk a pillanatot, hogy indíthassuk a felvételt.

***

Fotók: Földházi Árpád.