Hím vessző áruló kérdőjel

„A vád rendkívül súlyos, ezért nem árt közelebbről szemügyre venni. A lakossági szemantika felől közelítve a hazaárulás az otthonunkul szolgáló hely, egyszersmind történelmi-érzelmi közösség javainak részben vagy egészben való értékesítése egyéni haszonszerzés céljából. Mondjuk olyan rafinált módon, hogy az ország energiaellátását egy idegen hatalomnak szolgáltatjuk ki hatalmunk megőrzése érdekében.

Ám Bencsik nem erre gondolt. Szerinte hazaáruló az, aki sportcsarnokok és toronyszállók helyett más létesítményeket látna szívesen, vagy semmit sem, csak nem akarja, hogy végleg és jóvátehetetlenül eladósodjunk. Megjegyzem, az ügyben roppant ambivalens álláspontot képviselek. Én tulajdonképpen szeretném, ha hazám képes lenne cool, trendi, szexi, fancy világversenyeket, akár olimpiát is rendezni. Olyanokat, amelyeknek szervezőiben van bátorság nem beszállni a gigantomán versengésbe; nem nagyobbat, hatalmasabbat, professzionálisabbat akarnak villantani a külvilágnak, hanem szerethetőbb eseményt létrehozni – emberi léptékű népünnepélyt. Olyat, amelyik valóban megmozgatja a társadalmat, és nem az elitnek állít betonkaréjokból és rekortánpályákból monumentális, de pillanatok alatt szétrohadó emlékműveket. Erre azonban semmi esély nincs, mivel az illetékeseknek nem csak a keze enyves, de az ízlése is csapnivaló, így valószínűleg egy olimpia konzerválná rettenetes kulturális viszonyainkat, és gazdaságilag reménytelen helyzetbe sodorná az országot. Úgyhogy ezt az egészet mégsem szeretném. De nyilván Bencsik András szerint én is hazaáruló vagyok.”