Ezek nem túlkapások, ez a dolog maga

„Fontos lenne, hogy tudomásul vegyük, hogy ez az Aurórában is kifüggesztett PC-szabályzat nem egy értéksemleges udvariassági kódex, hanem egy politikai ideológia lenyomata. Ezek a szabályzatok nem a PC ideológia túlkapása, ez a dolog maga. (...)

Egy olyan kulturális tőkéhez kötik tehát a részvételt, hogy tudnod kell, mi a péket jelent a ciszszexista. Ki tudja ezt Magyarországon? Mi, akik ezeket a cikkeket írjuk, mi tudjuk, mert külföldön tanultunk, és ebben a mételyben éveket töltöttünk. De egy random budapesti kocsmázó honnan tudhatja, hogy az a gondolata, hogy nő az, akinek vaginája van, már nem elfogadható nézet? Persze nem kell minden bulinak a random budapesti kocsmázóval foglalkoznia, lehet privát bulit is tartani, ahol a valóság nem tör be a biztonságos térbe, de akkor hagyjuk ki azt a dumát, hogy mi vagyunk a befogadóak.

Nem túlkapásról van szó, hanem a liberális progresszió minden elemében megkérdőjelezhetetlen véleménycsomagjának hazai importjáról. Pontosan ugyanúgy, ahogyan a »fejlett országokban« a nők reprodukciós szerveiről, amelyek sajnos még mindig eldöntik a helyüket és lehetőségeiket a társadalomban, már nem píszí beszélni, mert az nem foglalja magában a női nemi szervekkel nem rendelkező, de nőként identifikáló személyeket. Vagy, ahogy a mi eredeti cikkünk nyomán a 444.hu is beszámolt róla: Kanadában milyen banzáj megy azzal kapcsolatban, hogy egy egyetemi tanár elutasítja azt az immár a törvényhozásban is felvetett irányt, hogy a saját maguk által választott személyes névmással kelljen utalni a diákokra, nem pedig az oldszkúl he (férfi) vagy she (női) névmásokkal. Lehet erre azt mondani, hogy ezek túlkapások, amiket itthon senki nem tervez, vagy ahogy Puskás fogalmaz: Ez mégsem Amerika. Ezzel szemben mi azt állítjuk, hogy a mindent az egyénből, az ő szabad választásaiból levezető retorika, ami az identitást is, de akár a „szexmunka” „választását” is a társadalmi kontextusból kiragadott döntésnek képzeli el, és ennek megkérdőjelezését fasizmusnak állítja be – az szükségszerűen vezet el ezekhez a dolgokhoz. Az ideológiai alapjába van kódolva – és ha ez még nem lenne elég, a „fejlett nyugatozás”, a haptákban álló copypaste-aktivizmus tárt karokkal várja.

Végül a harmadik: hogy van nagyobb ellenség. Persze, hogy van. Az a nagyobb ellenség, például aki a közpénzből fönntartott lapjában striciket mosdat. Itt van ez az ügy leírva, csak mi írtuk meg. Ennek az ellenségnek az a jó, hogyha akikkel szemben találja magát, az egy ilyen nyugatról copypastelt ontológiai liberális jóérzés-gyülekezet. Akkor könnyű dolga van. Ha azon kell vitáznia, miért nem mondhatja ki azt, hogy a prostitúció nem egy munka, akkor nyerni fog. Ha viszont azon, miért vesz részt tevőlegesen abban, hogy magyar lányok ezrei legyenek prostitúcióba kényszerítve, akkor pedig veszíteni.”