A kormányfő „velejéig magyarként” jellemezte az 1848-49-es forradalmat, amely szerinte lelkesítő, de józan, mámoros, de célszerű, dicsőséges, de mértéktartó volt. Méltatta a magyar forradalmakat vezető tisztes polgárokat, katonatiszteket, jogászokat, írókat, orvosokat, iparosokat, földműveseket, nemzeti érzelmű munkásokat.
Orbán Viktor külön köszöntötte a Budapestre érkezett lengyeleket, „Bem tábornok lelkes utódait”, azt üzenve, hogy „miként ezeréves közös történelmünk során mindig, most is mellettetek állunk a küzdelemben, amelyet hazátok szabadságáért és függetlenségéért vívtok”. „Veletek együtt üzenjük Brüsszelnek: több tiszteletet a lengyeleknek, több tiszteletet Lengyelországnak!” – mondta.
Ateista EU
A miniszterelnök végül azt mondta: „a sors könyvében ma az megírva, hogy a rejtőzködő és arctalan világerők megszüntetnek mindent, ami sajátos, különálló, ősi, nemzeti”. „Ha ebbe belenyugszunk (...), elnyel bennünket az Európai Egyesült Államok hatalmas bendője”. Ezért azt a feladatot tűzte célul, hogy „legyőzzük, átírjuk és megváltoztassuk a nekünk szánt sorsot”, majd a szokásos „Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!” fordulattal zárta ünnepi beszédét.
A beszédet hallgatók teljesen megtöltötték a múzeum előtti utat. A tömeg „Viktor! Viktor!” felkiáltásokkal köszöntötte és búcsúztatta a miniszterelnököt. A beszéd alatt egyre erősödő esőben szinte egyenlő arányban lehetett látni magyar és lengyel nemzeti lobogókat, de magasba tartották a Civil Összefogás Fórum (CÖF) zászlaját is, egy - feltételezhetően lengyel szimpatizánsok által hozott – táblán pedig angol nyelven az volt olvasható: „Magyar barátaink védjétek meg keresztény alkotmányotokat az ateista EU-val szemben”.