A bíróság válasza mindkét kérdésre igen. A luxembourgi uniós bírák ugyanis világossá teszik, hogy az uniós irányelv célja az egészség és a környezet védelme, nem pedig a biztonságos használat és a fogyasztóvédelem területén való jogharmonizáció. A lobbanáspontra vonatkozó követelmény pedig a bírák szerint ez utóbbi kategóriába tartozik, nem egészség- vagy környezetvédelmi előírás.
„Az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy biztonsági szempontokon alapuló olyan kiegészítő üzemanyag-előírásokat állapítsanak meg, mint például a dízelüzemanyagok lobbanáspontjára vonatkozó határérték” – szögezi le az ítélet.
A bíróság emellett azt is kimondta, hogy az uniós jog nem írja elő konkrétan, hogy a tagállamoknak kötelező lenne a saját hivatalos nyelvükön közzétenniük azokat a nemzetközi szabványokat, amelyek teljesítését megkövetelik.