Perger pénzügyeket firtató kérdésére a kormánybiztos azt mondta: tudja, hogy vannak bizonytalanságok, de a teljes beruházás biztosan nem fog többe kerülni, mint 12 milliárd euró: ebből 10 milliárd az orosz hitel, és 2 milliárd az önrész. Úgy alakították ki a szerződéseket, hogy ebben a költségkeretben benne maradjon a teljes projekt. Aszódi Attila leszögezte: gazdasági számítások márpedig vannak. Eszerint megawattonként 50 euróba fog kerülni a paksi áram, és ennek kiszámításakor minden költségelemet figyelembe vettek: a tőke és kamatok törlesztését, az üzemeltetés, a karbantartás, valamint a majdani leszerelés és hulladékkezelés költségeit is. A világpiaci ár jelenleg 45 euró megawattóránként, de 2020 után ez a várakozások szerint felkúszik 50 euró fölé, vagyis az új paksi blokkok úgy tudnak majd termelni, hogy az megérje.
Az Európai Bizottság aggályaival kapcsolatban Aszódi azt mondta: az Euratom szerződés alapján lehetősége van a tagállamoknak, hogy harmadik országokkal szerződjenek, de ezt be kell jelenteni a Bizottságnak. Ezt meg is tették még tavaly decemberben, de közben a Bizottság amiatt is vizsgálódik, hogy nem ütközik-e a projekt az EU versenyjogi szabályaiba, amelyek tiltják az állami támogatást. Aszódi szerint számokkal tudják igazolni, hogy nincs állami támogatás és megáll a saját lábán a projekt, de még ha állami támogatásnak találja is az ügyet a Bizottság, akkor is lehet bizonyos esetekben a tilalom alól mentesülni.
A közönségből érkező kérdésre azt is elmondta, hogy végső esetben el lehet állni a szerződéstől, ha a Bizottság nem engedélyezi a projektet, de a beruházó költségeit meg kell téríteni. A Mandiner azon kérdésére, hogy a Bizottság eddig milyen kérdéseket tett fel az ügyben és a kormány arra mit válaszolt, illetve milyen számítások alapján gondolják, hogy nem lesz állami támogatás, Aszódi nem válaszolt. A versenyjogi eljárás helyett ugyanis az Euratom szerződés szerinti bejelentésről kezdett beszélni, de azzal kapcsolatban azt ígérte, hogy az eljárás lezárulta után mindent nyilvánosságra hoznak, legalábbis ez az „egyértelmű kormányzati szándék”.
Azt is megkérdeztük, hogy a hitel lehívásával megvárják-e a Bizottság döntését, illetve mi történik, ha a hitel lehívása után derül ki, hogy mégsem engedélyezik a projektet, a kormánybiztos azonban erre sem adott egyértelmű választ. Azt mondta, hogy a 2015-ös költségvetésben erre a célra elkülönített 28 milliárd forint fedezi azokat a költségeket, amik a jövő évben a beruházással kapcsolatban felmerülnek. Hangsúlyozta: nagyon kicsi valószínűségét látja annak, hogy a Bizottság ne engedélyezné a projektet.
Nagyon komoly érdekek ütköznek
A titkolózással kapcsolatban Aszódi azt mondta: direkt rákeresett az interneten a beszélgetés előtt, és azt találta, hogy a világon mindenhol titkosak az atomerőművek úgynevezett IPC (Innovation Performance Contract) szerződései, és azokat nem teszik fel csak úgy az internetre. Nagyon sok munka volt ezekben a szerződésekben, miért akarnánk ekkora szellemi tőkét közzétenni? – tette fel a kérdést a biztos. Hozzátette, hogy biztonsági kockázatai is lennének a közzétételnek.
A közönségből végül valaki megkérdezte, hogy végeredményben akkor miért titkos a szerződés? Államtitok, ahogyan a készülő törvényjavaslat sugallja? Vagy üzleti titok? Aszódi azt felelte, hogy ő itt most közzétette, amit tudott, és meg kell érteni, hogy „itt komoly érdekek ütköznek” a nyilvánossághoz való igénnyel. A közönség ezt nevetéssel fogadta, de a biztos ennél meggyőzőbb érvekkel sajnos nem szolgált.
