A kedden aláírt
három paksi szerződés különös aktualitást adott az Energiaklub és a Friedrich Ebert Stiftung keddi konferenciájának, ahol Perger András, az Energiaklub munkatársa és Aszódi Attila paksi bővítésért felelős kormánybiztos vitatta meg a beruházást övező legfontosabb kérdéseket.
Miért most, miből, és mennyiért?
A konferencia délutáni ülése Perger András „
Paksi titkai” címmel tartott előadásával kezdődött. Perger azt mondta: egyre nehezebb információkat szerezni a paksi bővítésről. Feltette a kérdést: vajon miért titkolóznak? Mert kínosak lennének a közzétett adatok? Vagy mert a kért információk nem is léteznek? Emlékeztetett arra a közelmúltbeli esetre, amikor az Energiaklub adatigénylési keresetét azért utasította el a bíróság, mert a kért dokumentumok a bővítés előzetes vizsgálatairól
nem léteztek, holott ezeket kormányhatározat írja elő. Azonban a többi adatigénylési pert rendre megnyerte az Energiaklub – szögezte le Perger András. Mindenesetre kitakarásokra lehetőséget adtak ezek az ítéletek, így a kért adatokat csak részben és nagyon hosszú idő múltán kapták meg.
Perger több kérdéskört vázolt fel, amelyeket illetően szerinte titkolózik a kormány. Az első körbe a gazdasági kérdések tartoznak: még mindig nem tudjuk pontosan, hogy mennyibe fog kerülni a paksi bővítés és mi számít bele a költségvetésbe? Például a telephelyen kívüli beruházásokat is fedezi-e majd a hitel? És számoltak-e a devizahitel árfolyamkockázataival? A hitel visszafizetésével kapcsolatban felvetette: ez négy-ötszázmilliárdos költségvetési kiigazítást is igényelhet, várhatóan vagy adót kell majd emelni, vagy kiadásokat csökkenteni. Perger hangsúlyozta: most csak találgat, annyit lehet tudni, hogy forrásokra lesz szükség; és egyelőre semmilyen tervet nem láttunk a kormánytól arra, hogy miből fogják ezt finanszírozni.
Az energetikai kérdések közül a legfontosabb, hogy miért pont most van szükség a bővítésre. Az nem energetikai indok, hogy 2026 márciusában el kell kezdeni a törlesztést – szögezte le Perger. Hozzátette: az, hogy a régi és az új blokkok a tervek szerint hat évig egyszerre fognak működni, egyrészt beruházásokat igényel, másrészt folyamatos exportkényszert szül. A bővítés ráadásul megfojtja a megújuló rendszereket is. A környezeti aggályokkal kapcsolatban Perger azt mondta: nem egyértelmű, hogy milyen hűtési technológiát fognak az új blokkokban alkalmazni, ráadásul tudomása szerint nem hogy a dunai kagylókat, de a Dunával kutatásával foglalkozó szakembereket sem kérdezték meg a bővítésről. Hozzátette: a geopolitikai kockázatokról sem szabad megfeledkezni, amint arról sem, hogy a Déli Áramlat meghiúsulása könnyen lehet, hogy Paks számára is új helyzetet teremt.
Azért titkolóznak, mert nincs előkészítve?
Ezeket Perger András már mind meg kellett volna vitatni, még az előtt, hogy februárban döntött róla a parlament. „Ehelyett inkább úgy tűnik, hogy egy már meghozott döntéshez csak kértek a parlamenttől egy biankó csekket és a részleteket utána tárgyalták meg” – fogalmazott Perger, aki szerint a titkolózással az előkészítetlenséget próbálják leplezni. „Folyamatosan mást mondtak, ami a végső dokumentumokba bekerült: például Lázár először azt mondta, hogy csak a végén kell fizetnünk, aztán kiderült, hogy a húsz százalékos önrészt végig fizetjük. Vagy például közbeszerzés sem lett, hiába ígérték” – sorolta Perger.
Az energiaszakértő felhívta a figyelmet arra a parlament előtt lévő
törvényjavaslatra is, amely szerint nemzetbiztonsági érdekből vagy a szellemi tulajdon védelme érdekében korlátozható a paksi bővítésre vonatkozó információkhoz a hozzáférés. A döntés-előkészítő adatokhoz például az általános 10 helyett csak 15 év múlva lehetne hozzáférni.
Perger leszögezte: szerinte nem azért akarják Paks II-t megépíteni, hogy ellopják a pénzt. „Korrupció úgyis van minden országban minden beruházásnál, a kérdés az hogy a megrendelők ezt hogyan kezelik. Jelen esetben a kormányzat nem foglalkozik vele, és ez mindig beszédes: ezzel pont a korrupciós kockázatokat növeli. Szándékosan csökkentik a transzparenciát ebben a folyamatban, még ha nem is az egész ellopása a cél” – mondta Perger András. Hozzátette: egy elemzést is csináltak erről, miszerint Magyarországon a korrupciós felár nagyjából 13-15 százalék. A paksi bővítés költségvetésére vetítve ez nagyjából 450-500 milliárd forint, ami elmegy csak a korrupcióra: ekkora összegből kijött a teljes négyes metró, korrupciós felárastul, mindenestül – mutatott rá.
Meg sem próbálok minden kérdésre válaszolni
Aszódi Attila paksi bővítésért felelős kormánybiztos rögtön leszögezte, hogy meg sem próbál minden kérdésre válaszolni. Sőt, előadása jelentős részében nem a konkrét kérdésekre válaszolt, hanem érveket sorolt fel amellett, hogy miért van szükség a bővítésre. Aszódi leszögezte, hogy az új blokkok tulajdonképpen kapacitásfenntartásra kellenek. Mint mondta, a paksi erőmű jelenleg 90 százalékos kapacitással működik, a második legnagyobb, a dunamenti gázerőmű viszont csak 10 százalékon, mert drága a gáz. A harmadik legnagyobb a mátrai szénerőmű, ez is viszonylag nagy kihasználtságon működik: Pakssal együtt ez a kettő adja a Magyarországon megtermelt villamos energia 70 százalékát. A kisebb gázerőművek gyakorlatilag nem, vagy nagyon alacsony kapacitáson működnek gazdasági okból, mivel drága a gáz.
Jelenleg jobban megéri importálni: a villamosenergia-igényünk harminc százalékát importáljuk, ezzel az import-részarányt tekintve harmadikok vagyunk az EU-ban – fejtette ki a kormánybiztos. A legtöbb áramot Szlovákiából importáljuk, Szlovákia viszont a csehektől és a lengyelektől veszi. Amit mi veszünk, az az áram összességében jórészt szénerőművekből származik. Ez igaz az Ukrajnából érkező importra, ahonnan szintén viszonylag sokat hozunk be – mondta Aszódi. Összességében a jelenlegi felállás azért nem jó Aszódi szerint, mert nem fenntartható: a szénerőművekből érkező import-áram nem mindig lesz ilyen olcsó. Jelenleg még olcsóbb megfizetni a nagy szén-dioxid kibocsátás miatti bírságokat, de szerinte ezeket a szabályokat az EU előbb-utóbb szigorítani fogja, most is újabb szén-dioxid kibocsátási korlátokat fogalmaztak meg.
A közönségből megkérdezték, hogy vajon miként fognak kinézni a határkeresztező kapacitások 20 év múlva és a jövőbeli helyzethez képest is szükséges-e a kapacitásfenntartás? A kormánybiztos azt mondta: mindenkinek gondja van a szén-dioxid kibocsátással, így várhatóan a szénerőművek helyett másra fognak átállni. A csehek és a szlovákok az atomra, a lengyelek megújulókra és atomra. Hosszútávon nagyjából mindenki önfenntartásra rendezkedik be, ahogy mi is – mondta a kormánybiztos.
Gazdasági számítások márpedig vannak
Aszódi röviden összefoglalta a tavasszal megkötött magyar-orosz kormányközi megállapodást: az oroszok eszerint 10 milliárd eurós hitelt adnak, amihez húsz százalékos önrészt kell hozzáadnia a magyar félnek. Az oroszok vállalták, hogy húsz évig szállítanak üzemanyagot, és a kiégett fűtőanyag kezelését is felajánlották: ezeket azonban végleges tárolásra vissza fogják hozni Magyarországra. A hitelt 2014-től 2025-ig hívhatjuk le és 2026 márciusában kell elkezdeni törleszteni. Ennek a kamata 3,95 és 4,95 százalék között lesz, hétévente egyre növekedve, de előtörlesztésre is lehetőség lesz. Mint mondta, 2014-ben nem hívtunk le semmit a hitelből, csak 2015-ben fogjuk lehívni az első részletet.
Perger pénzügyeket firtató kérdésére a kormánybiztos azt mondta: tudja, hogy vannak bizonytalanságok, de a teljes beruházás biztosan nem fog többe kerülni, mint 12 milliárd euró: ebből 10 milliárd az orosz hitel, és 2 milliárd az önrész. Úgy alakították ki a szerződéseket, hogy ebben a költségkeretben benne maradjon a teljes projekt. Aszódi Attila leszögezte: gazdasági számítások márpedig vannak. Eszerint megawattonként 50 euróba fog kerülni a paksi áram, és ennek kiszámításakor minden költségelemet figyelembe vettek: a tőke és kamatok törlesztését, az üzemeltetés, a karbantartás, valamint a majdani leszerelés és hulladékkezelés költségeit is. A világpiaci ár jelenleg 45 euró megawattóránként, de 2020 után ez a várakozások szerint felkúszik 50 euró fölé, vagyis az új paksi blokkok úgy tudnak majd termelni, hogy az megérje.
Az Európai Bizottság aggályaival kapcsolatban Aszódi azt mondta: az Euratom szerződés alapján lehetősége van a tagállamoknak, hogy harmadik országokkal szerződjenek, de ezt be kell jelenteni a Bizottságnak. Ezt meg is tették még tavaly decemberben, de közben a Bizottság amiatt is vizsgálódik, hogy nem ütközik-e a projekt az EU versenyjogi szabályaiba, amelyek tiltják az állami támogatást. Aszódi szerint számokkal tudják igazolni, hogy nincs állami támogatás és megáll a saját lábán a projekt, de még ha állami támogatásnak találja is az ügyet a Bizottság, akkor is lehet bizonyos esetekben a tilalom alól mentesülni.
A közönségből érkező kérdésre azt is elmondta, hogy végső esetben el lehet állni a szerződéstől, ha a Bizottság nem engedélyezi a projektet, de a beruházó költségeit meg kell téríteni. A Mandiner azon kérdésére, hogy a Bizottság eddig milyen kérdéseket tett fel az ügyben és a kormány arra mit válaszolt, illetve milyen számítások alapján gondolják, hogy nem lesz állami támogatás, Aszódi nem válaszolt. A versenyjogi eljárás helyett ugyanis az Euratom szerződés szerinti bejelentésről kezdett beszélni, de azzal kapcsolatban azt ígérte, hogy az eljárás lezárulta után mindent nyilvánosságra hoznak, legalábbis ez az „egyértelmű kormányzati szándék”.
Azt is megkérdeztük, hogy a hitel lehívásával megvárják-e a Bizottság döntését, illetve mi történik, ha a hitel lehívása után derül ki, hogy mégsem engedélyezik a projektet, a kormánybiztos azonban erre sem adott egyértelmű választ. Azt mondta, hogy a 2015-ös költségvetésben erre a célra elkülönített 28 milliárd forint fedezi azokat a költségeket, amik a jövő évben a beruházással kapcsolatban felmerülnek. Hangsúlyozta: nagyon kicsi valószínűségét látja annak, hogy a Bizottság ne engedélyezné a projektet.
Nagyon komoly érdekek ütköznek
A titkolózással kapcsolatban Aszódi azt mondta: direkt rákeresett az interneten a beszélgetés előtt, és azt találta, hogy a világon mindenhol titkosak az atomerőművek úgynevezett IPC (Innovation Performance Contract) szerződései, és azokat nem teszik fel csak úgy az internetre. Nagyon sok munka volt ezekben a szerződésekben, miért akarnánk ekkora szellemi tőkét közzétenni? – tette fel a kérdést a biztos. Hozzátette, hogy biztonsági kockázatai is lennének a közzétételnek.
A közönségből végül valaki megkérdezte, hogy végeredményben akkor miért titkos a szerződés? Államtitok, ahogyan a készülő törvényjavaslat sugallja? Vagy üzleti titok? Aszódi azt felelte, hogy ő itt most közzétette, amit tudott, és meg kell érteni, hogy „itt komoly érdekek ütköznek” a nyilvánossághoz való igénnyel. A közönség ezt nevetéssel fogadta, de a biztos ennél meggyőzőbb érvekkel sajnos nem szolgált.