Kétfajta konzervativizmusról hat mondatban

„A nyugatias (polgári, liberális) konzervativizmus szkeptikus az egyes emberrel szemben, leginkább a személyes tapasztalatban bízik, ezért korlátozza a személyek fölötti hatalom hatalom koncentrációját, visszanyesi fő gócpontjait, az államot és a politikai cselekvést, és támogatja a szabad piacot, valamint az autonóm intézmények és az évszázadok tudásának párlataként értelmezett hagyományok sokrétűségét.

A keleties (polgárosulatlan, autoriter) konzervativizmus felmagasztalja az erős embert (a vezért), hajlik az egyesítő nagy eszmékre és a »tiszta« szóra, ezért vágyja a hatalom koncentrációját, erősíti fő gócpontjait, az államot és a politikai cselekvést, és rombolja (vagy az állam szolgálatába állítja) a piacot, valamint az intézményeket, a hagyományokat és az embert.”