Szövetség, ó!

„A Hit Gyülekezete képviselte a legkövetkezetesebben Magyarországon az állam világiságának, állam és egyház szétválasztásának elvét. Ezt a következetességet mára itthon is feladta, Izraelre nézve pedig soha nem tekintette érvényesnek.

Németh Sándor és követői a modern Izrael létrejöttét »a világkorszak egyik alapvető isteni végcéljának« tekintik. Ezen az alapon támogatták mindig mindenben a hivatalos izraeli álláspontot, mintha Izraelnek nem kellene világi államként megfelelnie a nemzetközi jog normáinak. Ronald Lauder szerint nem is kell. Pont ezért öleli keblére ezt a kereszténységen belüli kisebbséget úgy, mint a kereszténység egészét, »a keresztény népet«.

»Az emberek régóta vitatkoznak ezekről a határokról. Nem vagyok jogász, de azt kívánom, hogy az emberek bárcsak az eredeti tulajdoni lapra néznének« – mondja Lauder. Ez az »eredeti tulajdoni lap« az Ótestamentum: »A Teremtés könyve 15-ben Isten megígéri Izrael földjét Ábrahám leszármazottainak… Az Exodus 23-ban Isten azt mondja Mózesnek, hogy Ő maga vezeti be Izrael nemzetét Jeruzsálembe. (...) Mózes negyedik könyvének a 34. fejezetéből még ennek a földnek a határait is megismerhetjük.«

Egy hívő muszlimnak, akinek éppen annyi köze van az Ótestamentumhoz, mint egy hívő zsidónak vagy kereszténynek a Koránhoz, ezen az alapon kellene elismernie azokat a határokat, amelyeket az ENSZ és például az USA sem ismer el. Lauder meglehetősen durva szavakkal ítélte el, antiszemitázta le azokat a »rágalmazókat«, akik a nemzetközi jog dokumentumai és elvei alapján ítélik meg az izraeli kormány ténykedését és területi igényeit.”