Járóka: A magyar jogszabályok biztosítják a diszkrimináció-mentességet

Sokan meglepődve olvasták, hogy két fideszes EP-képviselő, Ön és Szájer József is támogatta a nagy többséggel elfogadott jelentést. Ön miért szavazott igennel?

A hátrányos megkülönböztetés tilalma az Európai Unió szerződéseiben és az Alapjogi Chartában lefektetett alapvető emberi jog, az uniós jogszabályoknak megfelelően pedig minden tagállamnak is kötelessége nemzeti jogrendszerén keresztül diszkrimináció-mentes környezetet biztosítania állampolgárai számára – különös tekintettel a foglalkoztatás területére –, amint az is, hogy a kisebbségekkel, így az LMBT-személyekkel szembeni gyűlölet-bűncselekmények ellen a leghatározottabban lépjenek fel. Ehhez képest, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által 2013-ban készített felmérés szerint minden második LMBT-személyt ért hátrányos megkülönböztetés vagy zaklatás, minden negyedik válaszadó pedig fizikai bántalmazás áldozatává is vált a felmérést megelőző évben. Mindezek fényében fontosnak tartottam támogatni a kezdeményezést. A zöldpárti képviselő által készített, szóban forgó jelentéstervezet ráadásul kezdettől fogva jóval kiegyensúlyozottabb és kompromisszumkeresőbb volt, mint amit a témában korábban lefolytatott frakcióközi vitákban megszokhattunk, így például egy önálló kezdeményezésű jelentés korlátainak és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében.

Mi a véleménye arról a vitáról, ami a jelentés kapcsán kialakult (még aláírásgyűjtést is szerveztek ellene az EU-ban), és ami sokszor téves információk hangoztatásán alapult – például hogy ezentúl nem lehet negatív véleményt megfogalmazni az LMBT emberekről, vagy hogy az EU beleszól a tagállamok családjogi törvényeibe – alapult?

Úgy vélem, hogy a félreértések túlnyomó többsége az európai parlamenti döntéshozatal bonyolultságból, illetve a sokszor közvetlenül a szavazás előtt, az utolsó pillanatban bemutatott szövegváltozatok átláthatatlanságából adódik. A szakbizottságban előterjesztett jelentéstervezethez benyújtott módosító indítványok között még voltak visszás és vitás felvetések, így a család definíciója, vagy az örökbefogadás, a szexuális felvilágosítás és a pozitív diszkrimináció kérdése tekintetében. Azonban a szavazás előtt, az Európai Néppártot is felölelő frakcióközi kompromisszum folyományaként beterjesztett alternatív határozati javaslatból ezek már eltűntek. Az elfogadott szöveg kifejezetten hangsúlyozza például a tagállamok elsődlegességét a családjogi szabályok kialakításában, illetve, hogy a jelentés tartalmának vonatkozásában a tagállamok előjogot élveznek az EU-val szemben.

Véleménye szerint miről szól ez a jelentés valójában? Arról, hogy az LMBT közösség tagjait se érje hátrányos megkülönböztetés, vagy pedig arról, hogy bizonyos körök, az úgynevezett „meleglobbi” többletjogokat szeretne kiharcolni ennek a közösségnek más emberek jogaihoz képest?

Az elfogadott szöveg az Európai Bizottságot hangsúlyozottan a már megszerzett jogok érvényesítésére és biztosítására hívja fel, illetve, hogy a megkülönböztetés-mentesség már eleve létező kötelezettségét a jövőbeli szakpolitikai intézkedések során vegye figyelembe. A témában rendszerint viták kereszttüzébe kerülő családjogi kérdések, például a melegházasság és annak külföldi érvényessége tekintetében az elfogadott szöveg csupán azon tagállamok számára javasolja például az együttélés, regisztrált párkapcsolat, esetleg házasság más tagállamban keletkezett jogviszonyainak elismerését, amelyek nemzeti jogrendszerében ezek az intézmények eleve léteznek. A melegházasság elfogadására, vagy bevezetésére a határozat tehát még csak javaslatot sem tesz, nemhogy kötelezné bármelyik tagállamot.

Ön szerint a jelenlegi magyarországi törvények mennyiben felelnek meg a most elfogadott Lunacek-jelentés szellemiségének?

A magyarországi jogszabályok kellőképpen lefedik az LMBT személyek megkülönböztetésének kérdését. Az Alaptörvény XV. cikke értelmében az alapvető jogok mindenkit különbségtétel nélkül megilletnek, illetve állami feladatként határozza meg az esélyegyenlőség előmozdítását, a 2003-as esélyegyenlőségi törvény pedig a külön nevesíti a szexuális irányultságot és a nemi identitást a hátrányos megkülönböztetéssel, zaklatással, vagy elkülönítéssel szemben védett tulajdonságok között. Különösen fontos e tekintetben a negyedik alaptörvény-módosítás, amely lehetővé teszi civil fellépések szervezését a közösségek méltóságának megsértései miatt – ezzel törvényszövegbe ültetve át a magyar Alkotmánybíróság 1992. és 2008. évi megállapításait és követve az Európa Tanács 1997. évi, a gyűlöletbeszéd kezelésére vonatkozó ajánlásait –, és amely a közösségek méltósága tekintetében tovább erősíti a jogvédelmet a Büntető Törvénykönyv közösség elleni izgatásra és a közösség tagja elleni erőszakra vonatkozó rendelkezéseinek kiegészítése révén.