Egy sosemvolt szerelem vége

„Az már csak hab a tortán, hogy ehhez hozzáteszi: »Az idei volt az utolsó év, amikor a teljes magyarországi politikai elit zavartalanul lófrált (sic!) Hargita és Kovászna megyében. Ami sok, az sok, és ez többé nem fordulhat elő.« Ceausescu óta nem volt olyan román politikus, aki diplomáciai színtéren magyar emberek szabad mozgásának korlátozását emlegette volna. Ez 1989 óta ciki. Még az Unión kívül is.

És ehhez nekünk nincs egy árva szavunk se. A hallgatás pedig mindennél beszédesebb: velünk ezt is meg lehet csinálni. És ahogy 2009-ben Szlovákia visszafordította (mint később kiderült, az EU szerint jogszerűen) Sólyom László államfőt a határon, úgy rugdosnak most ki 368 magyarországi képviselőt Erdélyből. 

Ép ésszel felfoghatatlan, miért nem lép a Fidesz, hiszen itt már nem csak az erdélyi magyarok büszkén vállalt jogtiprásáról van szó, hanem saját párttáborának verbális levizeléséről, és Orbán Viktor miniszterelnöki tekintélyéről (a maradékról). Ami pedig a magyar kormányfőt illeti: a mai napon eldőlt, hogy a fausti alku Ficóval, Nikoliccsal, Basescuval és a többi magyarfaló balkáni gazemberrel végleg befuccsolt. Hiába szeretne Orbán Viktor kelet-európai szövetségeseket szerezni az EU-val és IMF-fel vívott (párna)csatákhoz, járulékos veszteségként tekintve a külhoni magyarokra: ameddig egy magyar ember él és lélegzik a Kárpát-medencében Magyarország határain kívül, ez nem fog sikerülni. Egy sosemvolt szerelem vége ez, amely annyira egyoldalú volt, hogy a másik fél nem is tudott róla.”