A kommentfolyam többnyire értelmes vita – kutatás a kommentkultúráról

Az Ipsos Zrt. a Magyar Telekom Nyrt. és az Origo Zrt. megbízásából, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületével (MTE) együttműködve tavaly októberben felmérést készített az internetezők kommentelési szokásairól, valamint a kommentekhez, hozzászólásokhoz kapcsolódó attitűdjeiről. Az MTE és a Nemzeti Média- és Hírközlési hatóság (NMHH) együttműködésében egy másik elemzés is készült, ami a felhasználói hozzászólások megítélésének bírósági gyakorlatát vizsgálta. A cél a kommentek kérdésköréről szóló további társadalmi és szakmai viták megalapozottabbá, tényszerűbbé tétele, valamint hogy kiindulópontként szolgáljanak a médiában jelenlévő vélekedések verifikálásához, árnyalásához – olvasható a tanulmány összefoglalójában.

A kommentfolyam értelmes vita, sok olvasóval

Leglényegesebb tanulságként, első pontban az MTE azt jelöli meg: „A kommentek a magyar nyilvánosság negatívumokkal terhelt, mégis kielégítően működő, jelentős felhasználói tömeg által igénybe vett részét jelentik. Bármilyen beavatkozás célja csak a működő rendszer pozitívumainak megőrzése és erősítése, az igazolhatóan létező negatívumok kiküszöbölése lehet, és nagy óvatossággal kell megtervezni, megvalósítani.”

A tanulmányból kiderül: a komment kifejezést ismerő internetezők 70 százaléka gyakran olvas és/vagy ír kommentet, míg csupán 6 százalék azok aránya, akik soha nem olvasnak és nem is írnak hozzászólást. A felhasználók 75 százaléka szerint a kommentek többsége, vagy legalább a fele „értelmes vita, beszélgetés”, ugyanakkor csak kevesek vélik úgy, hogy a kommentelők véleménye a teljes olvasótábor véleményét képviseli. Kiderült: az „elsőzők”, „offolók”, „trollok”, vagyis a „komolytalan provokatívak” csoportjába mindössze a felhasználók 16 százaléka sorolható.

A komment, mint a szólásszabadság manifesztációja

Második alappillérként a vitaanyag leszögezi: „A kommentek a szólásszabadság gyakorlásának fontos felületét jelentik; főszabályként alkotmányos védelem alatt állnak, és a társadalmi nyilvánosságban játszott szerepük miatt támogatandóak”. Kifejti: az internetezők kiemelkedően fontosnak tartják a kommentelés széles körű, mindenkire vonatkozó lehetőségét, és többségük egyet ért azzal, hogy a kommentelés a szólásszabadság megvalósulásának terepe. 82 százalék gondolja úgy, hogy mindenkinek joga van kifejtenie véleményét, és a véleménynyilvánítás valóban, mint elsődleges indok jelenik meg a kommentelők körében. Összességében a magyar internetezők egyértelműen a kommentelés, mint lehetőség megtartása mellett teszik le voksukat.

A kommenteket gyakran olvasók körében a legérdekesebb témák azok, amelyek a szólásszabadság számos elméletében a legértékesebb, a legmagasabb szintű védelmet érdemlő szóláshoz kötődnek: a legtöbben a belpolitikai kommenteket olvassák. A kommenteket gyakran írók a témákban véleményük kifejtése mellett az értelmes vita, a beszélgetés kialakítását tűzik ki célul.

Alkotmányos védelmet?

„A kommentek sajátos jellemzőkkel bírnak, ezért a publikálásukban valamilyen módon érintett különböző szereplők felelősségi viszonyai nem maguktól értetődőek, tisztázásra szorulnak. Olyan jogi környezetre van szükség, amely a kommentek széles körű jelenlétének realitásait elfogadja, a szólásszabadság kommentek által lehetővé váló kiteljesedését elősegíti. A médiaigazgatási felügyeletnek és a bírósági személyiségjog-védelemnek olyan módon kell érvényt szerezni a kommentek világában, ami tudomásul veszi annak realitásait, ezekre építve kíván továbblépni és semmiképpen nem veszélyezteti az intézmény jogszerű keretek között történő működését. Tovább kell gondolni a névtelen szólás alkotmányos értéke, védettsége kérdését is” – fogalmaz a harmadik megállapítás.

Leszögezik: a bírósági gyakorlat nem egységes, és nem következetes, összességében pedig abba az irányba hathat, hogy megszűnjenek a kommentelést lehetővé tévő szolgáltatások, ezért elvi tisztázásra is szükség van. Bizonytalan, hogy a kommentek felelősségi státuszát a gyakorlat körülményei között milyen módon befolyásolja a médiatartalmakhoz való esetleges kapcsolódásuk, a különböző moderálási megoldások alkalmazása, valamint hogy mely esetekben és hogyan befolyásolja a jogsértések megítélését az, hogy a szolgáltató milyen lépéseket tesz meg, miután arról tudomást szerez. Egy esetleges helyreigazítási és/vagy jóhírnév-sérelmi per kimenetele kiszámíthatatlan, nem megjósolható, hogy a bíróság egy adott ügyben melyik értelmezést választja a kommenteket illetően. Továbbá tisztázásra szorul a vonatkozó törvények rendszerében értelmezett szerkesztőségi felelősség, és az azt keletkeztető „beszerkesztés” fogalma.

A Nádori Péter által készített tanulmány emlékeztet: már a 2006-os „Szabó vs. Index.hu Rt. elsőfokú ítéletében ott szerepel az a jogalkotóknak címzett segélykiáltásként felfogható helyzetértékelés, mely szerint »szinte teljességgel hiányzik a felgyorsult információáramláshoz, az újabb és újabb technikai eszközökhöz adekvát jogi szabályozás. A bíróságnak ezért [az Ektv.] rendelkezéseit kell alkalmazni«. A jogalkalmazó ennél egyértelműbben aligha jelezheti, hogy a rendelkezésére álló jogszabályok – ideértve az Ektv.-t – megítélése szerint nem alkalmasak arra, hogy a konkrét perekben megnyilvánuló valóságra érdemben reflektáljanak az ítéletek.”

A jogi elemzés szerint „a kommentrendszert működtető portál kiadóját felelőssé tenni a személyiségi jogot sértő hozzászólásokért nem feltétlenül logikusabb vagy igazságosabb, mint mondjuk egy állatkert üzemeltetőjét felelőssé tenni azért, ha két látogató összeverekedik”. Nádori úgy véli, a jelenlegi helyzetből a blogszolgáltatók, szerkesztőségek, cégek, civil szervezetek számára pontosan egy biztos kiút kínálkozik: teljes egészében megszüntetni a kommentelést. Az újságíró megjegyzi ugyanakkor: ez nem jelentene jelentős bevételkiesést az érintett szolgáltatóknak.

Az MTE javasolja „a jogalkotóknak, hogy az iparágbevonásával tekintsék át, a jelenleg ellentmondásos ítélkezési gyakorlat indokol-e jogszabályi változtatásokat a bíróságok munkájának megkönnyítése érdekében, és ha igen, mik legyenek azok”.

Moderálás = a trágár tartalmak eltávolítása

A moderálási gyakorlattal kapcsolatban a felmérés arra világított rá: a válaszadók 30 százaléka számára nagyon fontos, 62 százaléka számára fontos a moderálás, amely értelmezésükben elsősorban a trágár tartalmak szűrését jelenti. A felhasználók szemszögéből azok a legrokonszenvesebb eljárások, amelyek az olvasók értékítéletére és aktivitására építenek. Az MTE szerint az ilyen módszereket a jogi környezetnek is támogatnia, honorálnia kell. A tanulmány felteszi a kérdést: a szólásszabadság alkotmányos védelmének keretei közé hogyan illeszthető be egy olyan rendszer, amely a már publikált közlések bárki által kezdeményezhető törlését teszi lehetővé.

A kommentelői anonimitás megszüntetésével kapcsolatban eltérőek a vélemények: 66 százalék szerint ez visszaszoríthatja a trágár megjegyzéseket, 56 százalék szerint azonban magát a kommentelést is elapaszthatná. Ennek ellenére csupán minden negyedik válaszadó jelezte, hogy számára a tevékenység szerves része az anonimitás, 40 százalék számára pedig ez elengedhető tényező. Felmerült: sok kommentelőt éppen az általa választott, több fórumon is használt nicknév azonosítja.

Valaki vállalja a felelősséget

A szolgáltatókhoz szólva az Egyesület bátorítja azokat, hogy „lehetőségeik keretei között kísérletezzenek olyan megoldásokkal, amelyek pozitív hatással lehetnek a kommentvilágra”. Ezek között említik az offenzív kommentek megjelölésének lehetőségét, a különböző moderálási megoldások, illetve a valódi névvel való kommentelés, vagy a kétrétegű azonosítás bevezetését. Javasolják, hogy folyamatosan keressék azokat a megoldásokat, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a felhasználók ismerjék és alakítsák az egyes kommentfelületeken érvényes normákat.

Leszögezik azonban: nem kell és nem is lehet a különböző felületekre általános szabályokat erőltetni, hiszen azok eltérő szokásokat és hangnemet is jelentenek. Ehelyett az MTE inkább azt szorgalmazza: a szolgáltatók tegyék egyértelművé a felhasználók számára, hogy mire lehet számítani egy-egy kommentoldalon. Ezzel kapcsolatban a tanulmányból kiderül: a gyakori kommentelők több mint fele nem ismeri az általa rendszeresen használt oldal érvényes moderálási szabályait.

Nádori összegzése szerint a kommentekkel kapcsolatos „ki nem mondott törekvés, ami arra irányul, hogy a leírt és legalább potenciálisan milliók által olvasható szavakért valaki vállaljon felelősséget, tökéletesen érthető. A kérdés, amire egy következő tanulmánynak kell majd válaszolnia, az, hogy vannak-e olyan gyakorlati és elméleti érveink, melyek alapján meghatározott esetekben lemondunk erről a törekvésről, illetve az, hogy amennyiben nem kívánunk lemondani róla, tudunk-e olyan jogszabályi rendszert kigondolni és elfogadni, ami a köz valódi elvárásai és érdekei szerint, egyúttal alapvető jogelveinknek megfelelően, kiszámítható módon rendezi el ezeket a problémákat.”