Mitologikus munkaerőpiac – csak félisteneket keresnek a médiában

Március 9-én „Felsőoktatás és munkaerőpiac – Tények, vélemények, tapasztalatok” címmel került sor a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola „Motívum” kutatócsoportjának konferenciájára. Az egynapos eseményen a főiskola oktatói, más felsőoktatási intézmények vendégelőadói (oktatók érkeztek a Zsigmond Király Főiskoláról, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről és a Debreceni Egyetemről is) és külső szakértők számoltak be – az indokolatlan hallgatói érdektelenség okán sajnos leginkább csak egymásnak – kutatásaik eredményeiről. Ezen program keretében tartott beszámolót Rétfalvi Györgyi is, aki „Milyennek kell lennie egy gyakornoknak? Hát most már félistennek.” című előadásában ismertette a hazai médiumok elvárásait a leendő gyakornokokkal szemben. A rendkívül aktuális problémát feszegető kutatás tíz mélyinterjún alapult, melyet a BKF oktatója hazai médiumok olyan döntéshozóival (főszerkesztők, HR vezetők, rovatszerkesztők) készített, akik jelenleg vagy korábban közvetlen beleszólással rendelkeztek a munkaerő-felvételi döntésekbe.

Habár a prezentáció címében feltett, szinte minden kommunikáció szakos hallgatót foglalkoztató kérdésre látszólag azonnal meg is kaptuk a választ, érdemes volt mélyebben is foglalkozni azzal, hogy mire gondolnak a médiumok akkor, amikor „félisteneket” emlegetnek. Valóban emberfeletti tulajdonságok kellenek ahhoz manapság, hogy elcsípjünk egy jó gyakornoki állást? Ha egyenként nézzük a kívánalmakat, egyáltalán nem, de mivel a munkaadóknak az lenne a legoptimálisabb, ha az általuk fontosnak tartott tulajdonságok egy személyben öltenének testet, nyugodtan mondhatjuk, hogy a mai elvárásoknak csak a „félistenek” tudnának megfelelni.

„Sokszor szoktam poénkodni belül, magunk között, hogy nincs ilyen ember, akit mi keresünk, az nem létezik” – árulta el az egyik interjúalany. Ennek ellenére, a kutatásban megkérdezett országos vagy regionális napilapok, rádiók, online újságok, hírügynökségek képviselői továbbra is a tökéletes gyakornok archetípusát keresik minden jelentkezőben. Olyan motivált, ambiciózus, alázatos, kitartó, önálló, magabiztos, konfliktuskezelésben jártas, érdeklődő, nyitott, gyors, megbízható, fejlődőképes és fegyelmezett egyéniséget képzelnek el, aki kiválóan tud csapatban dolgozni, az angol mellett még legalább egy ritka nyelvet beszél, a számítástechnikában, illetve a munkahelyén használt technikai eszközök kezelésében is jártas. Ráadásul mindezen tulajdonságokkal felvértezve úgy dönt, hogy nem áll be szuperhősnek, hanem a média csatornáin keresztül formálja jobbá a világot.

Lássuk be, ezek a tulajdonságok, nem hogy egy fél-, de még egy „egész” istennek is a becsületére válnának, a félistenek legismertebb forrásának számító görög mitológiában például biztosan nem találnánk ilyen feddhetetlen karaktert. Akkor miért nem egyenesen „egy egész istent” keresnek a munkaadók? Nos, azért, mert bizony vannak olyan elvárásaik is, amelyekhez csak annak van elegendő türelme, kitartása és alázata, akinek emberi vér is csörgedezik az ereiben. Ilyen tulajdonság például az általános tájékozottság a földi halandók viselt dolgainak terén. Az interjúkban több munkaadó is kiemelte, hogy mennyire hiányos a jelentkezők tudása az aktuális politikai, gazdasági és társadalmi eseményeket illetően. Szintén emberekre szabott, „alantas” feladat például a sajtószemlézés, az úgynevezett „MTI-zés” vagy a sajtóközleményekből hírírás, vagyis minden, amit az újságírók a „nemszeretem” kategóriába sorolnak. És persze a kávé sem főzi meg magát… Ezeket a – talán nem is csak látszólag – unalmas feladatokat nem csak azért kell megcsinálni, mert az állandó dolgozóknak nincs kedvük hozzá. A megkérdezettek szerint, ezen munkák elvégzése megedzi a gyakornokokat és sok mindent elárul alkalmasságukról. Azoknak, akik kitartóan, megfelelő minőségben el tudják végezni a „nemszeretem” feladatokat, a szakmai gyakorlat akár egy állandó álláslehetőséget megelőző próbaidővé is válhat.

A félistenek másik jellemzője, hogy egy-egy felsőbb hatalom vigyázza sorsukat, és ez a gyakornokokkal sincs másképp. A kutatásban megkérdezett szerkesztőségek többségében külön mentorprogram működik, ami jelentősen megkönnyíti a gyakornok beilleszkedését. A mentorok által a szerkesztőségek nem csak ellenőrizni, de segíteni is tudják az újoncok munkáját, így biztosítva, hogy a gyakornok eredményes, és így talán főállásban foglalkoztatott munkaerő legyen gyakorlati helyén.

Az előadásból kiderült, hogy a szerkesztőségek mai elvárásainak megfelelni rettentően nehéz, de nem lehetetlen. Mivel kifogástalan jelölt úgysem akad, sokszor elég lehet a tökéletességre való törekvés vagy a sokoldalúság is. A kutatás alapján optimizmusra adhat okot az is, hogy bár a lehetőségek egyre szűkülnek, a média világa folyamatosan fiatalodik. A médiarendszer és az újságírói szerep változása mind-mind a pályakezdőknek kedvez.

Az előadás kiváló gondolatébresztő volt számomra, hiszen magam is az állástalan pályakezdők sorát gyarapítom. A kutatás eredményeit böngészve eleinte kissé elbizonytalanodtam, mondván: „hol vagyok én a félistentől, hiszen a felsorolt kívánalmak felének sem felelek meg!”  Manapság a nyomtatott és az online sajtó is olyan munkatársakat keres, akik – amellett, hogy a korábban említett személyiségjegyeknek megfelelnek – nem csak jól írnak, de ha kell fotózni, videózni is tudnak, képesek saját sztorit kreálni és több sajtóműfajban is megállják a helyüket. De kinek van erre ideje, energiája? Egyáltalán ki az, aki mindehhez elég elkötelezett és tehetséges?

Aztán hosszú elmélkedés után rájöttem, hogy mindez talán soknak tűnik, de ha jobban belegondolunk, a web 2.0 világában a felsorolt tulajdonságok nagy részével már mindenkinek rendelkeznie kell. Talán észre sem vesszük, de nap, mint nap letudjuk a saját sajtós szakmai gyakorlatunkat a Facebookon, a Twitteren, a Youtube-on, a blogokon és még számtalan „webkettes” fórumon, ráadásul mindezt olyan erőbedobással tesszük, amivel a világ összes munkahelyén megállnánk a helyünket. Ha ebből indulunk ki, talán nem is annyira irreálisak azok az elvárások, amelyeket a munkaadók a pályakezdők felé támasztanak, hiszen nyugodtan kijelenthetjük: még egyetlen generáció sem volt ilyen közel a „félistenséghez”, mint a miénk...