Cenzúrázták Petőfit

2011. március 17. 12:11

A Nemzeti Múzeumnál tartott állami ünnepségen elszavalt versek közül Petőfi egyik költeményét megcsonkították. Egyebek mellett a szabad sajtóról és a tehetetlen országgyűlésről szóló rész is kimaradt.

2011. március 17. 12:11

Petőfi Sándor 15-dik március, 1848 című költeménye március 15-én megcsonkítva hangzott el a Nemzeti Múzeumnál tartott állami ünnepségen. Az 1848. március 16-án írt versből kimaradt öt teljes versszak attól a ponttól, ahol Petőfi a szabad sajtóról beszél.

Az előadó sem a vers címét, sem a költő nevét nem mondta be és nem jelezte, hogy a versből csak egy részletet fog elszavalni: a Szabad sajtó!... már ezentul kezdetű sor előtt átugrott öt versszakot, többek közt azt is, amely az országgyűlés sikertelenségéről szól.

Összesen 101 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
atila68
2011. március 18. 08:20
Verset szétbontani nem szerencsés. Egy olyan országban ahol az ellenzéki média vért hány mindenre pláne nem.
szempontpuska
2011. március 18. 07:49
Már Petőfi is ciki? :-)))
1120
2011. március 18. 01:41
Tudjuk...Orbánnak meg fizetett közönség tapsolt... Nem unjátok még, retkek...?
gatyakorc
2011. március 18. 01:32
Babits Mihály: Petőfi Koszorúi "Avagy virág vagy te hazám ifjúsága" Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, mint az olcsó gyertyák. Szabadság csillaga volt hajdan a magyar, de ma már maga sem tudja hogy mit akar: talány zaja, csöndje és úgy támolyog az idők sikátorán, mint átvezetett rab a fogház udvarán börtönből börtönbe. Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond messze az Övétől, mint sastól a vakond avagy gyáván bújik, s a bilincses ajak rab szavakat hadar? Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal hozza koszorúit. Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a hideg temetőnek!... Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot, melyet eszméinek ellensége rádob emlékére - kőnek! Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad! Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabad virág szabad földön! hogy árván maradva megrablott birtokán mondhassa a magyar: "Kicsi az én szobám, kicsi, de nem börtön!" Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz! Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz az Ő ünnepségén: Koporsó tömlöcét akit elkerülte, most hazug koszorúk láncait ne tűrje eleven emlékén!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!