Bugár: Sokkal jobb lett a szlovák-magyar viszony

.....nos, sokat változott mára a helyzet... Szlovákia fényévekre elhúzott M.O.-tól a nyugat felé,... és az ottani magyarok már nem vevők a nacionalizmusra,... bár ez nem csak rájuk igaz.. Ezt bizonyítja Bugár pártjának sikere és az MKP sikertelensége, ..vagy Markó jelöltjének győzelme. Nagyot koppanna ma Butaházy, ha úja megpróbálná a provokációt Dunaszerdahelyen.

Jellegzetes politikai kijelentés a Bugáré, nem kell komolyan venni. Hogy szünne a magyarellenesség Szlovákiában, amikor Magyarország is tele van balliberális magyarellenesekkel. Egyszer már megvonták a polgárjogot az ezer éve ott élő magyroktól,most azzal fenyegetőznek, újra megvonják tőlük.Orbánnak is ezt kellene tenni, leghamarabb Heller Ágnessel kellen kezdeni

A szlovmagyar vita gyökerei nem a politikában, hanem a két nemzet identitásában keresendő. Pontosabban a szlovák nemzet magyarellenes predetermináltságában. Ezért a politikai rendezése hosszú távon nem is lehetséges. A mai szlovák kormánypártok valamivel pragmatikusabbak és EU-konformabbak, most tulajdonképpen időhúzás folyik, időt húznak, hogy ne kelljen Magyarországgal és a magyarsággal szemben meghátrálni. Ezt nevezik "konstruktív" párbeszédnek. Amikor megint nemzeti-szocialista kormánya lesz az országnak, akkor kezdődik a nem konstruktív, kocsmai szintű "párbeszéd", vagy inkább kiabálás a határon keresztül.

Kétségtelen, hogy a szlovák-magyar, de emellett a határon innen és túl élő magyar kapcsolatokban is jelentőset lépett előre a kormány. Ez elvárható volt. Természetesen az "oszd meg és uralkodj" elv mentén gondolkodó balliberális média azóta fröcsög, nagyjából uganazt szajkózva, hiszen számukra, bolsevik eszmerendszerből táplálkozva a világ alapvetése az osztályharc és a gazdasági érdek, a nemzeti egység meg ismeretlen fogalom, ami valami nagyon-nagyon rosszat jelent. A szlovákokkal elmérgesedő viszony nagyban volt köszönhető ennek a bagázsnak, illetve a túlparti előző tót kormánynak is. Ami zavar, hogy ez viszont az ott élő magyarokon csapódik le. Itthonról, Magyarországról jól meg lehet szakérteni a problémát, egy biztonságos karosszékből vagy kocsmaasztal mellett, de a kinn élők hordják a mindennapok terheit. Minden olyan folyamatot, amely ezek enyhítésére irányul, jónak találok, nem hiszem, hogy minden felvidéki magyar kaszát és kapát ragadva irtaná a tótokat... Az ott élőkre gondolok, őket tisztelem, és összességében úgy vélem, hogy megfelelő irányba nem az aggresszió, a feszültség és a széthúzás keltése viszi a dolgokat, az erőnket az mutatja leginkább, ami mindig is: mennyire tudunk egységesen, egy nemzetként gondolkodni és egymásért tenni, mi az a kép, amit kifelé mutatunk. A 2004-es népszavazás nem az a kép volt, amit mutatni kellett volna...