Rogyadoznak Ukrajna EU-s tagságról szóló álmai

Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője
 

Nemcsak az anyaországi és a határon túli magyarságnak, hanem az uniós reálpolitikát ismerőknek is komoly vitaalapot szolgáltattak azok az elmúlt napokban, hetekben figyelmet kiváltó ügyek, amelyek a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskolával összefüggésben kerültek napvilágra. Mint ismert, a kárpátaljai iskola ügyének első fejezeteiben eleinte egy ukrán vezető delegálására került sor, majd az azt követő események tükrében világossá vált, hogy ez az iskola is az egyre gyakrabban alkalmazott, ún. „ukránosítás” áldozatává válik, mivel az intézményben a tervek szerint a magyar nyelvet már csak idegen nyelvként oktatnák. Kétségkívül e romló tendencia kicsúcsosodását az a legújabb magyarellenes botrány okozta, amelynek keretében betiltották a szeptember elsejei tanévnyitón a Magyarországhoz és a magyarsághoz köthető legszentebb szimbólumok használatát:

Nem meglepő módon e legutóbbi incidens, amely a kisebbségvédelem-deficit legsötétebb korszakait idézi, a magyar kormányt határozott reakcióra kényszerítette. Ebből pedig kiderült, Ukrajna európai sztenderdeket nélkülöző magyarellenes politikája azt eredményezte, hogy Kijev európai integrációját a magyar kormány nem tudja támogatni, mivel e legutóbbi botrány „ellentétes a kétoldalú megállapodásokkal, a Velencei Bizottság határozataival, valamint más nyelvi és kisebbségi chartákkal”.

Természetesen Magyarország következetes kiállása ismét vitát váltott ki a nemzetközi térben, hiszen egy újabb kijózanító pofont volt kénytelen elszenvedni az európai vezetők által immár egy éve hangoztatott csábító brüsszeli retorika (Charles Michel, az Európai Tanács elnöke: „Ukrajna egyenlő az EU-val, az EU pedig Ukrajnával”; Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke: „Ukrajna nem más, mint egy inspiráció Európa számára”), amely Ukrajna mihamarabbi csatlakozását igyekezte előkészíteni. 

Ugyanakkor fontos leszögezni, az európai integráció jogi és politikai aspektusait alaposabban ismerők körében már régóta egyértelmű, hogy dacára annak, hogy Ukrajna már egy éve élvezi az uniós tagjelölti státuszt, a háborúba sodródott ország több mint 12 hónap eltelte után sem volt képes érdemben megfelelni az uniós csatlakozás előfeltételeinek – 

Hiszen az unióhoz való csatlakozás alapvető előírásait tartalmazó, koppenhágai „csomagként” emlegetett politikai, gazdasági, valamint jogi szempontrendszer alapján objektíven kijelenthető, hogy Ukrajna egyik szegmens tekintetében sem áll készen az uniós csatlakozásra. Ami a politikai síkot illeti, túl azon a problémán, hogy egy olyan tagjelölti státusszal bíró országról beszélünk, amely jelenleg is egy aktív, szomszédos országgal vívott háború részese, melynél fogva a hadiállapot érvénye a legtöbb állampolgári jogkört korlátozza, még az országban megtalálható, s a demokratikus közéletet folyamatait garantáló feltételek is megsemmisültek javarészt. 
 

Elég csak szemügyre venni az ukrán belpolitika jelenlegi állapotát: amellett, hogy a háborút követően Zelenszkij elnök többek között azt a törvényt is aláírta, amely minden, Oroszországhoz köthető és orosz kisebbségi érdekeket képviselő politikai párt működését ellehetetlenítette, az Ukrajnában élő kisebbségek jogait is ezzel összhangban korlátozta. Az erre irányuló, s már korábban látott kísérletek megnyilvánulása az épp a munkácsi iskolát is sújtó ukrán nyelvtörvény bevezetése volt, melynek keretében törvényi erőre emelkedett a nyílt diszkrimináció. A részletszabályok alapján ugyanis egy kasztrendszerre hajazó szerkezet alapján a nemzetiségek négy csoportra kerültek felosztásra, amellyel 

Érdemes kiemelni, hogy a magyar kormánnyal kritikus hangok ellenére, az Ukrajnában élő nemzetiségek körüli kulturális autonómiát megfojtani szándékozó törvény egyáltalán nemcsak a legfőbb kisebbségekkel rendelkező érintett szomszédos országokat zavarja, hanem a strasbourgi székhelyű Európa Tanács alkotmányjogi szakértőkből álló testületét, a Velencei Bizottságot is. Mint az a legutóbbi, ezzel kapcsolatos jelentéséből kiderült, az ukrán nyelvtörvény nem értelmezhető az európai joggyakorlat által szavatolt szabadságjogok tekintetében, hiszen az állam által kitűzött integrációs politikának nem lenne szabad ráerőltetnie a nemzeti közösségekre a beolvadásról szóló, diszkriminatív szabályokat. 

Mondani sem kell, ahogyan az ukrán intézményrendszer a kárpátaljai magyarság tekintetében sem tesz erőfeszítést azért, hogy az európai irányelvekhez akárcsak minimálisan is igazodjon, a korábban említett koppenhágai feltételek maradék két gazdasági, valamint jogi szegmensében sem látni érdemi hajlandóságot a fejlődésre. 

Ami az ország pénzügyi helyzetét illeti, az ukrán gazdaság – amely a hadiiparra való átállás okán lényegében megszüntette a fogyasztói piacát – tavaly több mint 30 százalékponttal csökkent, ráadásul az alsó hangon nyolcmillióra becsült elvándorló miatt az állami adóbevételek is jelentősen csökkentek. Ha ehhez hozzáadjuk az ország infrastruktúráját érintő, százmilliárd dollárt is meghaladó kárt, kézzel foghatóvá válik annak az évtizedes időszaknak a bekövetkezte, amely az EU-s piacgazdasághoz való felzárkózás helyett az ország nemzetközi hitelekből finanszírozott újjáépüléséről szól majd, amely hosszú távon szintén nehezékként hat majd az előre lépésre. E lesújtó látlelet egyébként az ország joggal kapcsolatos állapotát is lefedi: az Ukrajnában szinte minden területre kiterjedő korrupció rövid időn belüli felszámolására és a jogállamiság transzparens működésének szavatolására szintén minimális esély mutatkozik. 

Amennyiben a fent említett objektív szempontok mellé részleteiben vizsgálva odaillesztjük az immár Európa-szerte hírhedt ukrán kisebbségvédelem problematikáját, a politikailag motivált brüsszeli bürokratákat leszámítva aligha juthat bármilyen felelősen gondolkodó politikus és nemzetvezető más következtetésre, minthogy Kijev tagjelölti státusza ellenére 

 A kérdés csupán az, hogy ezt az ellentmondást Ukrajna vezetése mikor lesz hajlandó felismerni, és adott esetben korrigálni?

Nyitókép: Andrij Baloga Facebook-oldala